A

Apáczai Csere János (1625-1659)
A XVII. század legnagyobb magyar pedagógus-egyénisége. A Brassó megyei Apáczán született, szegény jobbágycsaládból. Kolozsvári és gyulafehérvári iskolái után, Geleji Katona István püspök támogatásával Hollandiában tanult. Teológiai és bölcséleti doktorátusokat szerzett, tíz nyelven beszélt. 1655-ben Utrechtben nyomták a Magyar Enciklopédia, avagy minden eddigi feltalált, igaz és hasznos böltsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása című művét, amelyben Descartes, Copernicus munkáit népszerűsítette. Egy fejezete az aritmetikát, egy pedig a geometriát tárgyalta. Sok geometriai kifejezésünk innen származik. 1653-ban tért vissza Erdélybe, a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári iskola professzora, majd Kolozsvárott tanít. Újszerű eszméi, a matematika fontosságának hangsúlyozása ellenkezést váltott ki. Apáczai volt a magyar filozófiai műnyelv kezdeményezője és az első tudatos kulúrpolitikus. A Házsongárdi temetőben nyugszik. (EP) Barcasági szegény szabad székely vagy elszegényedett nemesi családból származott. Az Olt bal partján fekvo Apáca nevű községben született. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Kolozsvárt Porcsalmi András vezetésével folytatta. Gyulafehérvárott Bisterfeld János Henrik keze alatt tanult. Külföldi egyetemekre Geleji Katona István erdélyi református püspök támogatásával került ki. Franeker, Leiden, Utrecht és Hardervijk voltak egyetemi tanulmányainak állomásai. Ez utóbbi helyen doktorrá avatták. Ez az új alapítású egyetemnek Apácai volt első doktora. 1651-ben feleségül vette Aletta van der Maet-ot. Egy évvel később Csulai György erdélyi püspök hazahívja és 1653 augusztus 29-én már Gyulafehérvárott találjuk, az akadémiai gimnázium tanáraként. Novemberben tartja meg székfoglaló beszédét: A bölcsesség tanulásáról . Õ az első a magyar művelődés történetében, akinek az iskolaügy egészéről átfogó koncepciója volt, aki magas szinten képviselte a nemzeti nyelvű tudományosság fontosságának, a magyar nyelvű tanítás szükségességének az ügyét. Puritánus eszméi miatt üldözték, Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony pártfogásának köszönheti, hogy a kolozsvári iskola élére kerülhetett. Bethlen Miklós, Apácai egyik legkiválóbb tanítványa, emlékiratában szép emléket állít a nagy nevelőnek. A megfeszített munka korán felőrölte életerejét. Az első magyar nyelvű tudománytár szerzője fiatalon halt meg 1659-ben. (Tarnóc Márton: Magyar gondolkodók, 17. század, jegyzetek. Forrás: http://www.geocities.com/istjan/panteon.html )


Apor István (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. nov. 10.)

Erdélyi nagybirtokos főúr. A Béldi-mozgalom idején Apafi fejedelem mellé állt, és ezzel megalapozta érvényesülését. 1679-ben I. Apafi Mihály követe a Portánál. 1685-ben Csík, Gyergyó és Kászonszék főkirálybírája, 1690-ben Thökölyvel szemben a császári pártot támogatta, ezért I. Lipóttól 1693-ban bárói, 1696-ban grófi rangot kapott. 1693–1703 között erdélyi kincstartó, 1697-ben Torda vm. főispánja. 1703-tól generális, Erdély fővezére. A Rákóczi-szabadságharcban a császár oldalán maradt. Nagy vagyont gyűjtött, az erdélyi ellenreformáció egyik fő támasza volt. Jelentős alapítványokat tett iskolák felvirágoztatására, a moldvai missziót is támogatta. Szerepe volt az erdélyi gör. kat. egyház életre hívásában is. 1697–98-i bécsi útjáról írt naplóját kiadta Bíró Vencel (Erdélyi Múz., 1930). – Irod. Bíró Vencel: Altorjai Gr. A. I. és kora (Kolozsvár, 1935).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Apor Péter Altorja, 1676. jún. 3. – Altorja, 1752. szept. 22.

Történetíró, erdélyi főnemes. Kolozsvárott, Nagyszombatban tanult. A Habsburg-ház híve, 1699-ben Küküllő főispánja. 1708-ban Háromszék főkirálybírája lett, 1713-ban bárói rangot kapott. A Rákóczi-szabadságharc alatt rövidebb ideig a kurucok is, a labancok is fogva tartották. Magyar és latin nyelvű munkái nagy értékű művelődéstörténeti források, különösen a Metamorphosis Transylvaniae... (Erdély változása, 1736). Több művét versben is megírta. (A nemes famíliákról szóló versek...) – M. Metamorphosis Transylvaniae … (Kiadta Kazinczy Gábor, Monumenta Hung. Hist. XI. Pest, 1863); Verses művei és levelezése (Kiadta: Szádeczky Lajos I–II. Bp., 1903).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon