BOCSKAI
ISTVÁN 1605-1606
Kolozsvárott született,
Mátyás szülõházával szemközti
házban (egyes történészek szerint Kismarjában a Berettyó szigetén
épült „várdombon” ). A bécsi udvarban volt nemes apród,
majd majd nemesi testőrifjú volt I. Miksa császár környezetében. 1583-84
között kincstartó, 1592-tõl váradi kapitány,
bihari fõispán, tanácsúr. Feleségül vette
Varkocs Tamás özvegyét, Hagymássy Katát, s e házassággal hatalmas bihari
birtokhoz jutott.
1595-tõl fõgenerális. BÁTHORI ZSIGMOND nagybátyja, eleinte a törökellenes
párt vezéralakja, több ízben járt a fejedelem
követeként Prágában Rudolfnál, jelentős
szerepe volt, hogy Erdély a Királyi Magyarország oldalán bekapcsolódott
a tizenötéves háborúba. 1596-ban, ura prágai útja idején, kormányzóként
a szabadságukért fegyvert fogott közszékelyek mozgalmát tömeges kivégzésekkel
verette le („véres
farsang”). Az egyesült császári-erdélyi hadak veresége
(Mezőkeresztes,
1596. okt. 26-28.) után közreműködött Erdély és a Királyi
Magyarország egyesítésében Rudolf császár uralma alatt, de még ebben az
évben (1598) támogatta a lemondott Báthori Zsigmond visszatérését a fejedelmi
trónra. Báthori Zsigmond harmadszori lemondása után BÁTHORI
ANDRÁS fejedelem Bocskait hűtlenségért (Habsburg-pártiságért)
perbe fogta, s elkoboztatta erdélyi birtokait. Bocskai Rudolf király prágai
udvarában élt, majd 1602-tol bihari birtokaira vonult vissza. Mivel birtokait
nem kapta vissza BASTA
kormányzása idején sem, Bocskai 1604 tavaszán titkon felajánlotta a Portának,
hogy Erdélyben visszaállítja a vazallusi állapotokat, ha a szultán támogatja
a fejedelmi trón megszerzésében. 1604 nyarán azonban váratlanul visszakapta
Rudolftól erdélyi birtokait, ezért megszakította a tárgyalásokat a törökkel
és a törökhöz bujdosott erdélyi emigránsok vezérével, Bethlen
Gáborral. A terveiben csalódott Bethlen azzal a híreszteléssel,
hogy levelezésük Barbiano di Belgiojoso kassai fokapitány
kezébe került, fegyveres ellenállásba sodorta Bocskait, aki a magyarországi
és erdélyi lakosság elkeseredettségét (háborús pusztítások, hűtlenségi
perek, vagyonelkobzások, II. Rudolf erőszakos ellenreformációs politikája:
pl. a protestánsok ellen irányuló 1604. évi XX. törvénycikk) figyelembe
véve, a töröktől segítséget kérve a hajdúk és a hozzájuk
csatlakozó jobbágyok segítségével szervezni
kezdte a Habsburg-ellenes függetlenségi harcot. Ez a tevékenysége 1604.
október elején Belgiojoso tudomására jutott, aki csapataival Bocskai ellen
indult, megtámadta birtokait (Kereki, Szentjób). Bocskai azonban a hajdúkkal
szövetkezve az álmosd-diószegi ütközetben (okt.15.) vereséget
mért Belgiojoso egyik hadoszlopára. November elején Bocskai mellé álltak
a felső-magyarországi városok, s az egyre növekvo hajdúsereg már a Garamig
portyázott. Bocskai 1604. november 11-én bevonult Kassára. Elkergette Bastat, hatalma alá vonta egész
Erdélyt és Felvidéket. Az erdélyi országgyűlés Nyárádszeredán
1605. február 21-én erdélyi, a magyarországi fölkelt rendek pedig Szerencsen
április 20-án magyar fejedelemmé választották Bocskait, aki a szultántól
koronát is kapott, ám azt csupán ajándékként fogadta el. Katonai fölénye
ellenére kompromisszumos egyezséget kötött a Habsburg udvarral, 1606 végén
kötött bécsi
béke értelmében Bocskai megkapta Erdélyt
a Részekkel (Partium), Ugocsa, Bereg és Szatmár vármegyékkel. A fejedelem
több mint tízezer hajdút kiváltságok adományozásával letelepített Hajdú
és Bihar vármegyében. A bécsi békét követte a a tizenötéves háborút lezáró
zsitvatoroki
béke (1606. november 11.) Bocskai 1606. december 17-én
kelt végrendeletében az erdélyi fejedelemség fennmaradásért
szállt síkra. Még ez év végén meghalt. Holttestét a gyulafehérvári
fejedelmi sírboltban helyezték el. Haláláról több ének is született.
Személyét és eredményeit a kortársak eltérően értékelték. Hívei a haza
és a vallásszabadság hőseként magasztalták, s így került szoboralakja
a genfi Reformáció Emlékművére is. Mûvelt fejedelem volt, maga mellé vette
a kor legkiválóbb történészeit, köztük
Szamosközi
Istvánt. Kassai udvarában éltek és alkottak Rimay
János (titkár) Káthay Mihály
(kancellár), Bocatius János
(Bocskai diplomáciai megbízottja), Alvinczi
Péter (prédikátor). Alvinczi Péternek tulajdonítják a
Bocskai-apológiát, a magyar egyházak küldöttei és szolgái
nevében 1606. június 16-án kiadott latin röpiratot, mely cáfolja a Bocskai
szentháromság-tagadásáról, valamint a mohamedán hit magyarországi elterjedtségéről
szóló vádakat. A röpirat hangoztatja, hogy a többségben lévő reformátusok
egyetértésben élnek az evangélikusokkal. 1608-ban Szenczi
Molnár Albert közreműködésével három alkalommal is
megjelent a Bocskai-apológia.Iskolákat alapított és
támogatott, legfõképpen a marosvásárhelyi
kollégiumot. (EP)
Básta,
Vitéz Mihály meggyilkolása, Mehmet szultán, a bécsi béke okirata |
|
Nyárádszereda |
|
|
Szobrok
Nyárádszeredában, Genfben, Szenczi Molnár Albert műve |
|