IZABELLA 1556-1559
I. Zsigmond lengyel
király és Bona Sforza lengyel királyné leánya.
1539. március 2-án királynévá koronázzák
Székesfehérvárott, miután férjhez ment
SZAPOLYAI JÁNOS-hoz.1540-ben megözvegyül,
csecsemõ fiának, a késõbbi erdélyi
fejedelemnek - János Zsigmondnak - a gyámja. Néhány
fõúr támogatásával (elsõsorban
FRÁTER GYÖRGY) kormányozza az országot,
miután 1541-ben Buda is török uralom alá került.
Elõbb Lippára költözik udvarával, majd
Gyulafehérvárra s a török támogatását
élvezve uralkodik. 1551-ben Fráter György meggyõzi
arról, hogy a szétszakadt ország egyesítése
érdekében mondjon le fia nevében a kormányzásról
a Habsburgok javára, akik a magyar koronát birtokolják,
s ezután Kassára, majd Lengyelországba távozik.
Mivel az erdélyiek elégedetlenek az 1551-1556 közötti
Habsburg uralommal, visszahívják Izabellát kiskorú
fiával együtt és erdélyi kormányzónak
ismerték el 1556. november 25-én Kolozsvárott. Négy
nyelven bezsélt, kedvelte a pompát, külföldiekkel
-elsõsorban lengyelekkel, olaszokkal- vette körül magát.
Sokat adott az udvari reprezentációra. 1559. szeptember
15-én halt meg, a gyulafehérvári székesegyházban
temették el.
A képen Wagner Sándor
: Isabella királynõ búcsúja címû
festmény látható. FORGÁCH FERENC Emlékirataiban feljegyzi, hogy
a hagyomány szerint a királynõ, valahol az ország
határánál egy fa kérgébe véste:"Sic
fata volunt" (A végzet akarta így.)
