Jelen dolgozatomat, a kovásznai Csoma Napok keretén belül olvastam fel, 2016. áprilisában. 2017. októberében eljutottam a helyszínekre, Kalkuttába és Dardzsilingbe, ennek megfelelően az adatokat az aktuális állapotnak megfelelően helyesbítettem [lásd az összefoglaló listát a tanulmány végén]

A kutatók és hagyományápolók egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a szakrális helyeket leszámítva, a Csoma-kultusz egyik központja, a dardzsilingi sír a leglátogatottabb magyar emlékhely. A síron lévő emlékmű történetét először, Bethlenfalvy Géza foglalta össze 2004-ben. [BETHLENFALVY 2004] 2009-ben, a kovásznai Csoma konferencián Gazda József és Bangha Imre foglalkozott a Csoma-zarándoklatok, ill. a bengáliai magyar utazók számbavételével kapcsolatosan a dardzsilingi látogatókkal. Írásomban megpróbálom összefoglalni a nevesebb utazók, zarándokok névsorát, illetve áttekinteni, hogy milyen változásokon ment keresztül az emlékmű, miként helyezték el, majd át, az idők folyamán a ma már közel két tucat emléktáblát. Az anyag összeállításához felhasználtam az általam ismert, nyomtatásban megjelent könyveket, újságokat, valamint az elektronikusan elérhető internetes forrásokat. A lista természetesen nem teljes, folyamatos bővítésre szorul.

Dardzsiling régi temetője (Old Cemetery) a Lebong Cart Road mentén fekszik, körülbelül egy mérföldre a város ismert bevásárló központjától a Chowk Bazaar-tól. A temetőt, az Indiai Régészeti Kutatóintézet (Archeological Survey of India) a „nemzeti fontosságú” létesítmények közé sorolta, megemlítve két jelentős síremlékét. A temető fenntartásában jelentős anyagi támogatást nyújt, az 1977-ben létrejött, a Délkelet-Ázsiában található Angol Temetők Egyesülete, a BACSA. A temetőt 1842-ben nyitották meg, és 1894-ben zárták le. Csoma sírja mellett, a Dardzsiling alapítójának tartott George W. Aylmer Lloyd tábornok sírja számít még történelmi jelentőségűnek. Ő volt az, aki 1835-ben, a Kelet-Indiai Társaság részére megszerezte Sikkim uralkodójától, a dardzsilingi dombokat. A sír Google Map-es koordinátái: 27°3'8"N 88°15'34"E. [GOOGLE MAP]

A síron a temetés után egyszerű faoszlop állt, amelyen a halál időpontja, Csoma neve és életkora szerepelt.

A síremlék felállításával kapcsolatban eltérőek az irodalmi források. Duka Tivadar szerint a Bengáliai Ázsiai Társaság megbízta George W. Aylmer Lloyd (1790-1865) tábornokot, egy emlékmű felállításával „Ezen levél tartalma az Asiatic Societyvel közöltetett, s a tudományos társulat azonnal ezer rupiát szavazott meg, megbízván Lloyd ezredest, a boldogultnak régi jóakaróját, hogy illő emléket állítson a tudós sírjára a dardjilingi temetőben, a következő felirattal, mit a Society 1845-dik évi február havában tartott gyűlésén jóváhagyott.” (6). Az idézetben, Duka több eseményt összekavar, hivatkozásokat nem közöl. A levél - amiből idéz - Campbell doktor beszámolója Csoma halálának körülményeiről, amelyet G.A. Bushby megbízott kormánybiztosnak írt 1842. április 15-én. (7) Először Marczell Péter (8), majd Bernard Le Calloc’h (9) cáfolta meg Duka állítását. Marczell egyenesen a tények meghamisításával vádolja Dukát. Az eredeti leveleket olvasva egyértelmű, hogy az emlékmű felállítása Archibald Campbell (1805-1884) orvos, dardzsilingi főfelügyelő érdeme! Ő volt az, aki Csoma halála után pár nappal 1842. április 16-án levelet írt Henry W. Torrensnek (1806-1852) az Ázsiai Társaság titkárának, egy méltó síremlék felállítás ügyében: „Remélem, hogy a Társaság emlékművet fog emelni fölötte”. Levelét, valamint a Bushby titkárnak küldött beszámolóját a Bengáliai Ázsiai Társaság 1842. május 6-iki ülésén olvasták fel. Ekkor dönt úgy a közgyűlés, hogy: „a Társaság bocsájtson egyezer új rúpiát (Co’s Rupees) Dr. Campbell rendelkezésére emlékmű emelésére egy sírkő hozzátételével az elhunyt emlékezetéhez méltó felirattal.”

Campbell 1843. decemberében a következőket írja a Társaságnak: „Hivatkozással az Ázsiai Társaság azon határozatára, amely 1000 rúpiát bocsájtott rendelkezésemre egy emlékmű állítására a néhai Mr. Csoma de Kőrös sírja fölé, van szerencsém bejelenteni, hogy tekintettel a szükséges átfutási időre és a megfelelő márvány emlékmű Kalkuttából való beszerzésének nehézségére, a hely megjelölésére egy kőfaragóilag tekintélyes egyszerű oszlopot állítattam fel, amely csak halála dátumát, nevét és korát tünteti fel …Szívemen viselem, hogy az elhunyt emlékezetére megfelelő felirattal egy márvány emlékmű kerüljön a dardzsilingi templomba..Kérem, adják meg azt a feliratot, amelyet a Társaság a leghelyénvalóbbnak tart.” A levélből tehát az is kiderül, hogy az emlékmű felállításáig nem egy faoszlop, hanem kőből készül oszlop jelölte Csoma sírját.

A tábla szövegét a Társaság 1845. februári gyűlésén hagyták jóvá, amit a közben alelnöknek megválasztott, Mr. H.W. Torrens a következő szavak kíséretében terjesztett a gyűlés elé: „bemutatom az epitaphiumot, mely Kőrösi Csoma Sándor megsiratott barátunk hantjaira helyezendő, a mint azt a választmány helybenhagyta.” A feliratot John Pyefinch Weaver festő-szobrász véste be a márványlapba, azzal a tévedéssel, hogy Csoma életkorát 44 évesnek hitte.

Az elkészült emlékművet mely nyolcszögű (Bernard Le Calloc’h valószínű figyelmetlenül ír hatszögüről, maga is járt a sírnál), hét lábnyi magas, Csoma halálnak harmadik évfordulóján 1845-ben, egy rövid szertartással avatják fel. Az oszlop nyolcszögű keresztmetszete, Buddha nyolcküllős „tankerekét” idézi. Kezdetben a vakolat színe sötétebb sárga volt, Bethlenfalvy szerint az építők ezzel Csomának a buddhizmussal kapcsolatos érdemeire utaltak.

Szilágyi Ferenc, Csomáról írt monográfiájában teszi fel azt a kérdést - amire a választ mai napig sokan keresik - miért keleti, hindu stílusú síremléket emeltek a protestáns egyetemet végzett Csomának, egy angol-keresztyén temetőben? [SZILÁGYI,1984, 87.o.]

Csoma halála után, az első magyar utazó, aki megfordul Nyugat-Bengáliában, Kalkutta környékén, gróf Andrásy Manó (1821-1891). 1849-ben két hónapot töltött ott, majd hazatérve, 1853-ban megjelent, saját vízfestményeivel illusztrált „Utazás Kelet-Indiákban, Ceylon, Java, Khina, Bengál” című könyve. Útleírásában részletes beszámolót olvashatunk Kalkuttáról, de sajnos elmulasztotta, azt a történelmi lehetőséget, hogy elsőként számoljon be (esetleg festette volna le!) az 1845-ben elkészült síremlékről! Honfitársa életéről, munkásságáról sem rendelkezett megfelelő információkkal, hiszen azt írja, hogy Csoma Tibetből visszajövet halt meg:
„Könyvtárnoka megtudván magyarlétemet, örömmel emlité előttem Kőrösi Csoma Sándor hazánkfiát, ki ugyané könyvtárban dolgozott, és tanult fáradhatlanul. Róla ő és az itteni közvélemény igy itélt: „hires hazánkfia nagy tudományu, kitünő jellemü egyéniség vala, fő hibája, hogy tudományát, ismereteit másokkal közleni vagy nem birta, vagy nem akarta.“ Sirja ott van a Hymalaya aljában, hol, tibeti utjából visszatértekor, érte a halál. Hamvai fölé Th. kormánytitkár emelt emléket. Utjára készültekor hónapokkal elébb rizszsel kezdett élni, hogy az ottani nép életrendéhez szokva, megerőtetés nélkül kibirhassa utjának sanyarait.” (5) (a következőkben, az idézeteket eredeti írásmód megőrzésével közlöm)

Az első magyar, akiről tudjuk, hogy a sírt meglátogatta Dardzsilingben, az Duka Tivadar (1825-1908) Görgey egykori hadsegéde, Csoma első életrajzírója. Duka 1854-ben érkezett Kalkuttába, ekkor kezdte meg a Kőrösi Csoma Sándor életére és munkásságára vonatkozó adatok összegyűjtését. 1856 januárjában foglalta el új állomáshelyét Mungirban, ahol két év megszakítással 11 évig teljesített szolgálatot. Még 1856-ban ellátogatott Dardzsilingbe, hogy felkeresse Kőrösi Csoma sírhelyét, ahol rábeszélésére egy ottani kollégája - dr. Collins - elvállalta a síremlék gondozását, az ő távollétében. (6) [Ezt Stein Aurél is megerősíti Duka ivadar halálakor mondott emlékbeszédében.] (7) Duka könyvében azt írja, hogy „az ötvenes években orvostársam dr. Collins viselte gondját a síremléknek”. 1871-74 között Dardzsilingben teljesített szolgálatot, mint a szanatórium főorvosa, ebben az időszakban valószínű rendszeresen látogatta, a temetőt. Stein Aurél az előbb említett beszédében így idézi fel ezt az időszakot: „Később a hetvenes évek elején, amikor ő maga foglalta el e vágyott állást ott a szép hegyi szanatóriumban, különös öröme telt benne, hogy nagynevű honfitársa sírkövét gondjaiba vehette”. Téves Cholnoky állítása, miszerint Duka 1874-ben járt először a sírnál. [CHOLNOKY, 1940, 255.o]

Duka Tivadar közli először, a síron lévő fehér márványtáblára vésett szöveget, melyen a Csoma életkora tévesen szerepel (ezt minden életrajzírója megemlíti, 1957-ben még hibás, de hogy ki és mikor javította ki, nem sikerült azonosítani) [DUKA, 1884, 147.o.]. A tábla Jakabos általi leírása a következő [JAKABOS, 1983, 226-227. old.]: „Az északi oldalon, Lebong felől, csak egy nagy emléktábla van, 50x55 cm. Ez is mélyen besüllyesztve az oszlopba. Tulajdonképpen ez a legrégebbi, az Ázsiai Társaság által elhelyezett emléktábla. Fehér márványból van, rajta fekete betűkkel írott - nem vésett! - szöveg [JELENLEG, A HÁTSÓ TÁMFALON LÁTHATÓ, 2017, október]:

H.I.
ALEXANDER CSOMA DE KÖRÖS
A NATIVE OF HUNGARY
WHO TO FOLLOW OUT PHILOLOGICAL RESEARCHES
RESORTED TO THE EAST
AND AFTER YEARS PASSED UNDER PRIVATIONS
SUCH AS HAVE BEEN SELDOM ENDURED
AND PATIENT LABOUR IN THE CAUSE OF SCIENCE
COMPILED A DICTIONARY AND GRAMMAR
OF THE TIBETAN LANGUAGE
HIS BEST AND REAL MONUMENT -
IN HIS ROAD TO LHASSA TO RESUME HIS LABOURS
HE DEAD IN THIS PLACE ON THE llth APRIL 1842
AGED 58 YEARS
HIS FELLOW LABOURERS
THE ASIATIC SOCIETY OF BENGAL
INSCRIBE THIS TABLET TO HIS MEMORY
REQUIESCAT IN PACE”

Azt, hogy Csoma halála után röviddel már elismert tudósnak számított, bizonyítja, hogy sírját 1860-ban meglátogatta Henry Russel-Killough (1834-1909) [BERNARD LE CALLOC'H 2004] ír származású, kalandos életű gróf, utazó, alpinista francia író. Az ő személyéről mintázta Verne Gyula 80 nap alatt, a föld körül című regényének főhősét.

A síremlékhez kapcsolódóan szólnunk kell, a Széchényi István-féle, Csoma sírját ábrázoló medalionról, mely a mai napig tisztázatlan kérdést vet fel.

Széchényi Béla (1837-1918) magyar utazó, koronaőr, a legnagyobb magyar fia „Emlékezzünk régiekről” című írásában ezt írja: ”..síremlék egy fényképét Londonban leltem véletlenül 1858-ban és felejthetetlen édesatyámnak adtam át. Ő e feletti örömében azt olajban másoltatta le és sárga bronzból készült keretére vésette..” (itt következnek a számtalanszor idézett sorok).

1859-ben Széchényi István (1791-1860) politikus, író, polihisztor, Döblingből titkárához Tasner Antalhoz címzett levelében ugyanerről az eseményről így emlékezik: „Béla Angolhonban ajándékul kapta egy földönfutó hazánkfiától, Kőrösi Csoma sírkövének rajzát..E kis rajzot hadd adná Béla a magyar T. Akadémiának ajándékul! Ámde hogy ez kedvezőbben üssön ki, én egy medaillont rendeltem…” Szilágyi Ferenc feltételezése szerint a festményt, talán Schöfft Ágoston készítette. [SZILÁGYI 1992] 1876-ban a medalion, az Akadémia tulajdonába került. A festmény érdekessége, hogy az emlékmű tetején egy urna látható!

Az Akadémia irattárában van egy nagyalakú, datálatlan tervrajz a síremlékről, egy olvashatatlan angol mérnök aláírásával (M. Ir. Lev. 2-r. 6) . A A tervrajz Duka Tivadar hagyatékával került az Akadémia Irattárába. [dr. Mázi Béla (MTA KIK Kézirattár) írásos közlése] Ezen a rajzon urna nem látható, akárcsak Duka Tivadar, és az őt követő látogatók által közölt rajzokon, fotókon egészen 1912-ig.

1878 tavaszán Lóczy Lajos (1849–1920) geológus és földrajztudós töltött egy hónapot Dardzsilingben, és útitársával Kreitner Gusztávval (1847-1893) osztrák térképész, főhadnagy meglátogatta a sírt. (Kreitner és Cholnoky írásai alapján februárban). Mindketten a gróf Széchenyi Béla (1837-1908), az Akadémiát alapító Széchenyi István fia által vezetett kelet-ázsiai expedíciójának tagjai (1877-80), és az expedícióról külön-külön könyvet írtak.
1. Kreitner Gusztáv [KREITNER 1882] szűkszavúan ír látogatásukról, de közli a síremlék rajzát és a síron talált két feliratot. (Nyomtatásban, az ő rajzáé az elsőbbség, mert könyve korábban lát napvilágot, mint Duka Tivadar monográfiája.). A látogatás dátuma február 6-10 közé tehető. „Lóczy úr már Bombayban megbeszélte fr. Széchenyivel egy kirándulás tervét a Himalaya hegységbe, s én elhatároztam, hogy Dardzsilingig kísérője leszek Lóczynak. Egy született bécsi, most amerikai polgár, Lloyd-Mayer úr csatlakozott hozzánk, s febr. 6-án elindultunk Calcuttából.” [76.o.] „Lóczy Dardzsilingben maradt, hogy a gletschereket, és a hegység képződéseit általában véve tanulmányozza. Mayer és én, azonban 10-én délben visszafelé indultunk.” [94.o.] A sírról készült rajzot a 80-ik oldalon, a sír feliratát a 90-ik oldalon közli.
2. Lóczy Lajos [LÓCZY 1886] 1886-ban megjelent könyvében ismerteti Csoma életét. Mint megemlíti, ezeket a sorokat 1882-ben jegyezte le, jóval azelőtt midőn híre futott, hogy Duka beható kutatásai eredményéül ki fogja adni Csoma életrajzát. Teljes egészében közli, Csoma saját írón-jegyzeteivel ellátott, Kennedy százados részére megírt önéletrajzát.

A síremlékről, melynek rajzát Déchy Mór fényképe után közli, [855.o.] a következőket írja: ”A síremlék jó karban van, mivel a társaság, melynek Csoma 1832-36 közt titkára vala, évenkint kijavíttatja; ki tudja, vajjon csontjai nem vándoroltak-e már Lasszába, mivel a tibeti vándorlámáknak az a rossz szokásuk van, hogy a sírokat az emberi lábszárcsontok végett feldúlják és tilinkót készítenek belőlük; a dardzsilingi régi temetőt is többször látogatták meg ilyen halottrablók, míg a kormány egy állandó őrt nem alkalmazott az elhagyott sírkertbe.”

A látogatásáról további részleteket olvashatunk Szilágyi Ferenc könyvében. [SZILÁGYI, 1984, 90-91, 121. old] Lóczy levélben számol be látogatásáról atyai jó barátjának, a jeles természettudósnak, Hermann Ottónak. A levelet közreadó kiváló néprajztudós, beszámol Lóczy zarándokútjának előzményeiről, aki az indulása előtti baráti búcsúvacsorán fogadalmat tett, hogy amennyiben Dardzsiling közelében lesz, elzarándokol Csoma sírjához. A levél 1878 márciusában kelt Dardzsilingben:
„Kedves Ottó bátyám! Itt vagyok Csoma nyugvóhelyén - közel egy hónapja már. A megbízást, a melyet otthon adtak, komolyan vevém és Csoma sírját meglátogatni elhatározott szándékom volt. Megelőzőleg beszerzém az adatokat, a melyek itteni működéshez fűződnek és előre tudatom, hogy lényegesen különböznek azoktól, a melyeket eddig tudtunk. Dardzsiling 7-8000 lábnyira fekszik a tenger színe fölött és Csoma – kinek emléke itt tiszteletben él – keresve sem találhatott volna magának szebb nyugvóhelyet Indiában vagy bárhol is. A mi Erdélyünk szűk völgyei terülnek el lábainál, - a legjobb narancsok hazája itt van Sikkimben; - földünk hegy-óriásai néznek alá hantjára; A Kincsincseunga és Mount Everest láthatók innen oly fölséges látképben, melyet a költő képzeŹlete föl nem ér. És oly nép lakja e hegységet, mely a furulyát kezeli s minden arczvonásával a magyarra emlékeztet. Megfogadtam, megtartottam. Adja hírül azoknak, kik szavamat vették s csatolja a hírhez legjobb üdvözletemet ..."

1879-ben Déchy Mór (1851-1912) geográfus, felfedezőutazó első ázsiai utazására indult. Elzarándokolt Dardzsilingbe Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Fényképet is készített, mely után készült rajzot Lóczy közli könyvében 1885-ben. Eredeti célja az volt, hogy Indiából a Himalája láncain átkelve jusson Tibetbe. Az egészségtelen klímájú Terai-övezetben megbetegszik maláriában. Hat hétig élet-halál között gyötörte a trópusi láz. Kísérője, Alexander Maurer svájci hegyi vezető gondos ápolása mentette meg életét.
1897 december 18-án az Akadémia Társaság közgyűlésén felolvasott Jelentés Magas-Ázsiában tett utazásomról című előadásában a következőket írja: „Mielőtt Dardsilinget elhagytam volna, még egy kegyeletes tettet kellett végre-hajtanom. Tudva van a tisztelt hallgatóság előtt, hogy hazánkfia, Kőrösi Csona, miután a Közép-Himálaja egyik buddhista zárdájában hosszabb időn át nyelvészeti tanulmányoknak adta volt magát, Dardsilingbe ment azzal a szándékkal, hogy Tibetbe utazzék; útja elején azonban mindjárt heves lázba esvén, ismét visszatért Dardsilingbe, hol néhány nap múlva e betegség áldozatává lett s ott fekszik eltemetve. A bengáliai ázsiai társulat emlék-oszloppal és fölirattal díszité föl a sírt. A Dardsilingben ez idő szerint tartózkodó kevés európai által kisérve, elmentem e sírhoz, mindnyájunk nevében egy virágkoszorút tettem az emlékköre s egyszersmind le is photographiroztam azt.
- A legmélyebben meg valék indúlva; hiszen Dardsilingbe érkeztekor Kőrösinek is épen az a czél lebegett szemei előtt, mint nekem, s évhosszat tartott fáradalmak és nélkülözések után a czélnak, mely felé oly epedve tört, a küszöbén, legjobb férfikorában a halál martalékává, tudás- és tettvágyának áldozatává kellett lennie! - A Körösi név Indiában nagy tiszteletben áll, ez a nagyrabecsülés és elismerés tükröződik vissza abból a fölirásból, melyet a bengáliai ázsiai társulat Körösinek a sírkövére vésetett. ” Ezután közli a sírfelírat fordítását. A Déchy Mór által készített fényképet, Cholnoky Jenő, az 1940-ben megjelent monográfiájában közli a következő felirattal: „Kőrösi Csoma Sándor sírja a dardzsilingi temetőben 2100 m magasan a tenger szintje fölött.” Mint már említettem, erről a fényképről készült a Lóczy Lajos által közölt rajz.

1881-ben a súlyos esőzések miatt, a meredek lejtésű hegyoldalon fekvő, lépcsősen elhelyezett teraszokból álló temetőben földcsuszamlás volt, aminek következtében a sír tönkrement, az emlékoszlop összetört. Ekkortól Eden Ashley úr, Bengália akkori kormányzója, a sír gondozását állami feladattá tette miután az emlékoszlop felújításáról intézkedett. [DUKA, 1884, 160. old.; CHOLNOKY, 1940. 252. old].

Hopp Ferenc (1833-1919) budapesti műgyűjtő, a Kelet-Ázsiai Múzeum alapítója kelet-ázsiai útja során, az 1883. újévet Dardzsilingben ünnepelte, ahol felkereste Körösi Csoma Sándor sírját, és elhelyezte koszorúját: „Január 2-án reggel első utam a temetőbe vezetett, hogy felkeressem honfitársam, Alexander Csoma de Kőrös sírját, és síremlékére friss virágkoszorút tegyek. A síremlék nagyon jó állapotban van, a homokkő oszlopot éppen frissen meszelték. A temető elhelyezése egyedülálló a világon. E férfiú, aki életét a tudománynak áldozta, nem kívánhatott magának különb helyet utolsó nyughelyül. Indiában őrzik és tisztelik az emlékét. Vámbéryt is jól ismerik, művei megvannak a klubban és sokan olvassák. Gyakran emlékeznek meg Déchy kalandos és veszélyes expedíciójáról a független Szikkim belsejébe, s még ma is bámulják a dardzsilingi európaiak e honfitársunk merészségét és kitartását. Ezek az élmények a messzi távolban szívbéli örömöt okoztak nekem." (Német nyelvű beszámoló Hopp Ferenc dardzsilingi látogatásáról.) A levél eredetije nem maradt fenn, s az újság, amely közölte, egyelőre azonosítatlan. A beszámolót tartalmazó újságkivágás Hopp egyik könyvébe ragasztva maradt fent. Hopp Ferenc által készített fényképek között, sehol sincs említve a Dardzsilingben készült felvétel. A látható hasonlóságok alapján, elképzelhető, hogy a Hopp Ferenc által átadott fénykép azonos a Déchy Mór által készített felvétellel (amelynek lelőhelye szintén nem ismert).

Duka Tivadar miután nyugdíjba vonult, 1882-ben hivatalos felkérést kapott az MTA-tól Kőrösi Csoma életrajzának megírására. Ennek kapcsán, 1883-ban újból felkereste Indiát. Ekkor látogat ismét Dardzsilingbe. Könyvében így ír erről a látogatásról: „1874 óta, csak ez - évi (1883) február 10-kén láthattam ismét a síremléket, a midőn meglepetésemre, azt egészen megújítva találtam, Hopf [Hopp] honfitársunknak, ki néhány hét előtt ott megfordult, szép koszorújával fölékítve… Rajza, mit a helyszínén szeŹreztem meg, az akadémia birtokában van” [DUKA, 1884, 160. old.] A kérdés, hogy az 1884-ben megjelent könyvében a 216. és 217. oldalak között közölt kép (egyetlen fotó könyvében), mikor készült: első (1856) vagy későbbi (1874) látogatása során. Duka leírja, hogy a síremléket téglából építették, külsejét vakolat fedi.

Horthy Miklós (1868-1957), a Monarchia haditengerészetének tisztjeként jutott el, a „Saida” vitorlás korvetten tett 1892-es föld körüli útján, a szubkontinensre. Kissé kényszeredetten látogatta meg Csoma Sándor dardzsilingi sírját, ugyanis érdeklődését sokkal jobban lekötötték a tigris- és oroszlánvadászatok, és a kalkuttai társasági élet eseményei. „Ott-tartózkodásunk harmadik napján az alkirály díszebédre és bálra hívott meg, s ez alkalommal megismerhettük India fővárosának egész előkelő társaságát. Minden napra jutott valamilyen esemény. Pólójátékok, lóversenyek, meghívások és színházi előadások annyira elszórakoztattak, hogy csak nehezen szántam rá magam a dardzsilingi kirándulásra."

1894 januárjában Mocsári Béláné szül. Fáy Mária (1845-?) 1890-től hosszabb keleti utazást tett, melynek során eljut Dardzsilingbe és felkeresi a sírt. Útleírásában közöl egy fényképet, melyet Hopp Ferenc bocsátott rendelkezésére, (utólag, itthon) mivel saját filmkészlete elfogyott. A kép nagyon hasonlít a Lóczy-féle rajzhoz, amit Déchy Mór fotójáról készített. Felmerül annak a lehetősége, hogy ugyanarról a fotóról van szó. Leírja, hogy a sír gondozott, tiszta, a sírhalom minden oldalát fehér, csiszolt gránit borítja.

1899 májusában Stein Aurél (1862-1943), magyar származású Kelet-kutató Dardzsilingbe utazott és felkereste honfitársa sírját. Ezt követően 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Az általa készített fotón látszik először a sír körüli vaskorlát.

1904 júniusában Kertész K. Róbert (1876-1951) építész, a Vasárnapi Újság hasábjain elsőként veti fel a gondolatot, hogy a sírt magyar emléktáblával illene megjelölni: "Ha már porait nem hozzuk is haza, hogy abban a földben pihenjenek, melynek küzdelemteljes életével és munkáival hírt és dicsőséget szerzett, legalább sírhantja felett emelkedhetnék egy emlék, melyet magyar kéz emelt és mely magyar szóval hirdetné az elhagyott sír lakójának hervadhatatlan érdemeit. Nem nagy megerőltetésébe kerülne a magyar társadaŹlomnak, hogy ezt a hatvankét éves mulasztását helyrehozza. " A magyar emléktábla elhelyezését 1909-re, a tudós születésének 125. évfordulójára tervezték.

1905-ben Sebők Imre (1878-1917) teológiai doktor, világkörüli útján Indiába is eljutott. Kísérőivel Kalkuttából felmentek Dardzsilingbe, hogy leróják tiszteletüket Csoma sírjánál: „Másnap reggelre készültünk föl az u. n. Tigrisdombra, a mi vagy két órai lovaglásra van Darjeelingtől és a honnan szép időben gyönyörűen lehet látni a hegyóriást a kelő nap sugarainál. Hanem odáig még egy utunk volt. Egy olyan út, a mit minden magyar ember megtesz, a ki valaha erre a távoli helyre elkerül. Ha a két osztrák gyufát talált Kurseongban és azon lelkesedett, nekünk magyaroknak egy sokkal drágább birtokunk van a Himalayanak ebben a messzi völgyében. Egy egyszerű sír az, de magyar embert takar: egy szegény professzort, a ki ideális lelkesedéstől vezetve, nemzetének eredetét kutatva, jutott el ide és tudományával itt a messze idegenben szerzett dicsőséget nemzetének. Körösi Csoma Sándor porai nyugosznak itt a darjeelingi temetőben; fehér kőemlék emelkedik fölöttük és a Himalaya hallgató óriási állnak körülöttük őrt. A sokat küzdött tudós történetét az emlék márványtáblája mondja el.”

Edward Denison Ross (1871-1940), angol keletkutató, a MTA levelező tagja, aki felfedezi a kalkuttai könyvtárban Csoma kiadatlan, a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrit-tibeti-angol szótárát. Az un. Mahavyutpatti első kötete Ross gondozásában jelenik meg 1910-ben, a Baptista Missió nyomdájában. Nagyon sokat tett azért, hogy a székely-magyar tudós életművét megismertesse a nagyvilággal. 1910. január 5-én előadást tartott Kalkuttábán a Bengáli Ázsiai Társaságban Kőrösi Csoma Sándor és a tibeti buddhizmus címmel, többek között ezt mondván: "Csomát Dardsilingben temették el; sírja fölé Társaságunk emlékŹoszlopot állíttatott. Különös tény, hogy a Társaság ezenkívül semmit sem tett emlékének megörökítésére; és a Társaság házában, a mellszobrok és képek között, hiába keressük annak a nagy Csoma Sándornak a képmáŹsát, a ki neki oly nagy fényt kölcsönzött."

Az előadáson két magyar hallgató is részt vett, akik az elkövetkező években szerepet vállaltak Csoma emlékének ápolásában: Eugen Tóth, vagyis Tóth Jenő (1882-1923) festőművész és utazó, valamint Emanuel Maurice Löffler (Löffler Manó) újságíró, a Bengáliai Ázsiai Társaság tagja. Utóbbi lett a dardzsilingi sír felújításának intézője és az 1910-es ünnepségek szervezője. Löfler Manóról és kétes közreműködéséről, Jakabos Imre sinológus, E. Denison Rossról szóló tanulmányában olvashatunk további részleteket. [GALAMBOS 2011]

Löfflernek nagyon sok cikke, tudósítása jelenik meg a Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság hasábjain, szerkesztett egy fotóalbumot (Himalája kertje néven) [POGÁNY 1942] melyet levél kíséretében megküld többek között az MTA-nak, Csomakőrös elöljáróinak, a nagyenyedi Kollégiumnak, felszólítva a címzetteket, hogy állítsanak emléktáblát, küldjenek koszorút az ünnepségre. Az Akadémiától pénzt is kap a tábla elkészítésére, de végül is azt, az Akadémia készítteti el (kétszer kifizetve).

Az első magyar feliratok 1910-ben, Csoma születésének 125. évfordulójá-ra, az MTA és a csomakőrösiek jóvoltából készültek el. Az itt járt magyar bizottság a síremléket részben felújította. Ekkor a Bengáliai Ázsiai Társaság angol nyelvű tábláját a síremlék baloldalára helyezték át, a homlokzatra pedig az alábbi fekete márványtábla került (Cholnoky szerint a kőoszlop baloldalára!)

Jakabos Ödön leírása az emléktábláról [JAKABOS, 1983, 224. old.] „A síremlék országút felőli, tehát nyugati oldalába - pontosabban a két oldalába, mivel az emlékoszlop nyolcszögű - fekete márványtábla van besüllyesztve. Rajta aranybetűkkel bevésve ez áll [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ]:

IDEGENBEN ELHALT
NAGYHÍRŰ TUDÓS
NÉHAI
CSOMA SÁNDOR
EMLÉKÉRE
CSOMAKÖRÖS
SZÜLŐKÖZSÉGÉTÖL
1910
Nagy József
Brassó”

A kőrösi emléktábla történetét Csetri Elek írta meg Csomáról szóló könyvében. 1909. december 25-én Löffler Manó, levélben megkereste a Csoma szülőfalujának elöljáróságait, hogy küldjenek egy magyar feliratos táblát és hazai földet, a Bengáliai Ázsiai Társaság által rendezett emlékünnepélyre. Ajándékként küldött egy Csomára vonatkozó, eredeti fényképeket tartalmazó díszes albumot. A község vezetősége eleget tett a felkérésnek, és tábla mellett egy láda földet juttatott Ferencz Tamás falusi bíró feleségének, Kelemen Zsófia virágoskertjéből, aki egy saját készítésű cserfakoszorút is készített a tudós sírjára. [CSETRI, 1984, 228.o.] A tábla szövegét Nagy József brassói kőfaragómester véste ki. [lásd még Pogány István: Kőrösi Csoma-kultusz Indiában, TURÁN, 1942. december]. A síremlékről fénykép jelent meg a Vasárnapi újság 1911. 1. számában. Ekkor kerül felhelyezésre a síremlék jobb oldalára, a Magyar Tudományos Akadémia emléktáblája, Széchényi István sokat idézett soraival. Ismét Jakabos Ödön szavaival a síremlék déli két oldalán lévő tábla ismertetése [JAKABOS, 1983, 225-226. old.]: „Középen, mélyen az oszlopba süllyesztve és öntve 50x60 cm-es fekete márványlemez, rajta vésett és aranyozott betűkkel a következő szöveg:

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR
MAGYAR TUDÓS 1784-1842
NYUGSZIK ITT

Az egész világnak: a keleti nyelvtudomány
alapvető nagysága,
Nekünk, honfitársainak még: a hazaszeretet és
a tudós önfeláldozás örök példája.
Nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját
találta itt - de halhatatlanságát is.

„Egy szegény árva magyar, pénz és
taps nélkül, de elszánt
kitartó hazafiságtól lelkesítve,
Körösi Csoma Sándor, bölcsőjét
kereste a magyarnak és végre
összeroskadt fáradalmai alatt.
Távol a hazától alussza itt örök álmát,
de él minden jobb magyarnak lelkében.“
Gróf Szécheni István
Az emléktáblát emelte 1910
1910 Május 30.
A Magyar Tudományos Akadémia

Az 1910 kétszeri írása nem az én hibám, így van az emléktáblán a felirat.”
[JELENLEG A TÁMFALON LÁTHATÓ, A SÍR MÖGÖTT, 2017. október]

1912-ben Voijnich Oszkár (1864-1914), délvidéki földbirtokos, utazó látogatja meg a sírt, két fotót is közöl Úti jegyzeteiben

„A havasokat elfedték a felhők és vándorló tekintetem megakadt Darjeeling temetőjén; meredek, szép fekvésű hegyoldalon nyugosznak az itt elhunytak és az elhunytak között hazánkfia. Nagy ember volt, mert nem ösmert nehézséget; küzdött a kitűzött nemes célért; teremtett és meghalt mint hős a harctéren! Fölkerestem a temetőt, hogy áldozzak a kegyeletnek elhunyt hazánkfia sírjánál. Könnyen megtaláltam a sírhelyet; a régi sírok között a második hely az övé. A sírkő tetején urna, körül a fölírással: „E hazai földet tartalmazó urna a sírkőre helyeztetett 1910. november 19-én Löffler Manó által”. Délkeletnek a magyar fölírás fekete márványlapon, Széchenyi István gróf szavaival: „Egy szegény árva magyar . . .” Délnyugatnak szülővárosának márványlapja. Északnyugat felől munkatársainak, az Asiatic Society of Bengal tagjainak márványlapja: ,,Alexander Csoma de Kőrös magyar szülött, aki néprajzi kutatás céljából Keletnek vette az útját és miután évek múltak el olyan nélkülözések között, amit ritkán szenvedett át ember, türelmes munkával összeállított egy tibeti szótárt és nyelvtant: „Ez az ő legszebb és igazi emlékköve!” A hangulatok özöne vett rajtam erőt, különösen az angol fölírás hatott meg, amely a külföld, a nagyvilág elösmerésének a kinyilatkoztatása és búzdítólag kell, hogy hasson minden gondolkodó főre.”

Ez az első írásos említése a síremlékre helyezett dísz urnának!

Az 1900-as évek elején (1912 előtt) Diószeghy Sándor (1872-? ) hivatásos katonatiszt, a Francia becsületrend tulajdonosa, aki keresztül-kasul beutazta Kínát, látogatja meg a sírt. [TÁBORI 1913]

1926 karácsonyára érkezett Kalkuttába két magyar turista: Erdősi Károly (1873-1945) pápai prelátus, egyházi író, a Szent István Társulat igazgatója és Simonyi-Semadam Sándor (1864-1946) ügyvéd, politikus, 1920. március 15.-július 19. között Magyarország miniszterelnöke, a Magyar-Japán társaság tagja, keleti nyelvek kutatója. Dél-Ázsiát és Indonéziát felölelő négyhónapos útjuk élményeiről Erdősi számol be a Napsütéses Indiában című művében. A könyv érdekessége, hogy első kézből ad képet a misszionáriusok munkájáról Indiában. Indiai paptársaival együtt a missziók sikertelenségének okát a katolikus pap-szerző elsősorban abban látja, hogy nem sikerült bennszülött papságot kinevelni.

Ugyanúgy, mint a korábbi magyar arisztokraták, Erdősiék is jórészt az Indiában élő angolokkal és más európaiakkal érintkeztek. Kalkutta világváros jellegét mutatja, hogy ötnapos tartózkodásuk alatt két magyarral is találkoztak: Ludvigh Jenő konzullal, aki a vonatjegy-vásárlásban segítette ki az utazókat, és a Grand Hotel zenészével, Mr. Czakóval, aki Erdősi útikalauza lett Kalkuttában. Az utazásról írott könyvében Erdősi egész fejezetet szentelt a „Siculo-Hungarian” sírjánál tett látogatásuknak, s ebben kifejti: „Körösi Csoma Sándornál minden egyért történt s csak egy volt a fontos: felkeresni a magyar őshazát.”

1928-ban Balázs Ferenc (1901-1937) unitárius lelkész, a világkörüli útja során jut el Indiába. Útleírásában a következőket írja Dardzsilingi látogatásáról:
„Harmadszor indult Tibetbe, hogy a magyarság őshazáját fölfedezze, s itt érte a halál 58 éves korában. A sírkövén angol és magyar nyelven díszlik, az angol és magyar tudományosság hódolata, s a szülőfaluja büszke szeretete. S az idő kihullott az életemből, amíg ott ültem előtte a gyepen, födetlen fővel. Még a nap is kegyelmes volt, a nagy honfitársat idegenbe idéző székely iránt: sugarainak erejét, rokonszenvével megszelídítette.
Ő az eredetet kutatta; én a jövőt építem. De a nagyot akarásban, a szent odaadásban, a törhetetlen kitartásban a kezdet és a vég találkozik. Ő minden bizonnyal, a székelység legnagyobb fia, akit az egész emberiség is, legkiválóbbjai közé számíthat. Mind a keleti nyelvtudomány úttörőjét, a világ tudományossága máris nagyra becsüli; de ha megismeri őt úgy is, mint ember, akinek egész életét egy magasztos cél töltötte be, a hideg elismerés forró szeretetté fog változni.”

1928-ban Baktay Ervin (1890-1963) festőművész, művészettörténész, orientalista, Kőrösi Csoma legismertebb életrajzírója, első indiai utazása (1926–1929) alkalmával végigjárta Csoma nyugat-tibeti útját, 1928-ban pedig megfordult a dardzsilingi sírnál is. A látogatásáról a következőket jegyezte fel:

„Amikor meglátogattam a dardzsilingi sírt és meghatottan állottam a „székely-magyar” utolsó lakóhelye előtt, néma fohászom végén hálát adtam azért a szerencséért, hogy nehéz útjának egy részét kegyeletes érzéssel bejárhattam és zarándokként felkereshettem azokat a helyeket, ahol életének legfontosabb éveit töltötte. Mert egészen más szemmel láttam sírját, eredményekben gazdag életét és sok szenvedését azután, hogy közvetlen beleéléssel, szótlan együttérzéssel szemlélhettem egykori útjának állomásait és tanyáit.

A sírt lefényképeztem, de akkor hiányzott a tetejéről az egykori kis betetőző dísz (57. kép). Ott, a dardzsilingi régi angol temetőben pihen a sokat fáradt magyar és a világ legmagasabb, legfenségesebb hegyormai állnak őrt utolsó lakóhelye fölött.

És amint hosszasan időztem a sírnál, újra meg újra elolvastam Széchenyi ércnél tisztábban pengő, nagyszerű szavait. A Legnagyobb Magyar mélyen megértette a másik Nagy Magyar életét és lelkét. „ ... Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül...” Igen, Körösi Csoma Sándor szegény, árva magyar volt, pénz és taps nélkül járta tövises útját a nagy feladatok teljesítésében, de épen ezért, műve sokkal, de sokkal többet jelent, mint ha más körülmények közt érte volna el eredményeit. Hősi tett, nemes önfeláldozás és nagyúri, bőkezű adomány volt így az ő életének műve. És ezért meghatóbb, csodálatosabb Körösi Csoma Sándor élete és műve, mint minden más tudós kutatóé: tudásán, kitartásán, képességem felül még többet is adott: a szíve vérével írta meg munkáit és nemes, magányos életének sok-sok szenvedésével tett hitet elhivatottsága mellett.”

1929-ben Hajnóczy Rózsa (1892-1944) írónő, Germanus Gyula első felesége, férjét elkísérte a hároméves bengáli útra, ahol Santinikétán egyetemén az iszlámtörténeti tanszék vezetőjeként dolgozott. Ebben az időszakban látogatja meg a sírt. Könyvében, a Bengáli tűzben,

Az Új Idők folyóiratnak adott interjúban megemlíti, hogy járt Kőrösi Csoma Sándor sírjánál. A fotót interneten találtam, a fénykép a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.

1930-ban az Indiában letelepedő Sass Brunner Erzsébet (1889-1950) és Brunner Erzsébet (1910-2001) festőművészek zarándokolnak Dardzsilingbe, és lefestik a sírt.

1932-ben Medgyaszay István (1877-1959) építész indiai körúton vett részt. Január 14-én érkezik meg Bombaybe, és március 28-án száll hajóra Európa felé. A két dátum között bejárta Közép- és Észak-India legfontosabb építészeti emlékeit, legjelentősebb városait (Ellora, Szancsi, Dzaipur, Agra, Delhi, Lahor, Armitszar, Benáresz, Kalkutta stb.) meglátogatja Tagore santinikétáni egyetemét, elzarándokolt Kőrösi Csoma dardzsilingi sírjához és Bombayben előadást tartott az ázsiai társaság szervezésében, „Az építészet evolúciója - az indiai művészet nagy kultúrák váltakozása” címmel. Útinaplója sajnos elveszett, az utazás egyéb írásos és fényképanyaga, mely az indiai-magyar kapcsolatok egy kevéssé ismert, érdekes fejezetének dokumentumai, a Medgyaszay István Építőművész Emlékmúzeumban található.

1936-ban Felvinczi Takács Zoltán (1880-1964) művészettörténész, Távol-keleti útja során felkeresi Dardzsilinget és Csoma sírját. Érzéseiről így számol be úti élményeit megörökítő könyvében:
„Darjeelingbe érkezve, első dolgom volt, hogy az autóbusz végállomásán, a bazár mellett, két riksakulit fogadjak. Egy nem lett volna elegendő, mert a nagykiterjedésű hegyvidéki városban állandóan magaslatokat kell mászni, hogy az ember a nevezetes helyekre juthasson.
Embereimnek (érdekes néprajzi példány volt mind a kettő) elkezdtem magyarázni, hogy a temetőbe akarok menni. Azt kérdezték, a régibe vagy az újba. Erre a kérdésre nem voltam elkészülve, de úgy okoskodtam, hogy szegény Körösi Csoma Sándor, aki kevés hijján száz esztendeje húnyt el itt Darjeelingben, nem fekhet olyan temetőben, amelyet ma újnak neveznek. Menjünk hát a régibe.
Északnak kanyarodva, egy kertes házakkal szegélyzett utcán kapaszkodtunk fel az országútra és ezen nyugatnak fordulva, haladtunk egy mély és meredek völgy irányában. Néhány perc múlva, egy kanyarodóŹnál megpillantottam azt, amiért jöttem és amit fényképekről már tökéletesen ismertem. A darjeelingi régi temető rácskerítése mögött, néhány lépésnyire a bejárattól, ott áll a jellegzetes síremlék, a csattri-szerű tetővel ellátott hatszögletű pillér. Az oldalán messziről kivehetők a feliratos táblák. Az egyik a bengali Royal Asiatic Society, a másik a Magyar Tudományos Akadémia, a harmadik a nagy halott szülőfaluja, a háromszék megyei Kőrös kegyeletét hirdeti.
A temető kapuja előtt leszálltam a riksáról és leemeltem kalapomat. Urrá lett rajtam egy érzés, amely még sohase fogott el, sehol a világon.
A legteljesebb, legszomorúbb egyedüllét érzése volt ez.
… Darjeelingben…Kőrösi Csoma sírjánál, teljes erővel hatalmába kerített a szomorúság, az elhagyatottság érzete. Elfogott ez anélkül, hogy szándékosan felidéztem volna. Míg riksámmal odaértem, egyebet sem csináltam, mint jobbra-balra figyeltem. Igyekeztem emlékezetembe vésni mindent, ami körülöttem látható volt. Eszembe se jutott, hogy előkészítsem magamat a nagy benyomásra, amelyet Kőrösi Csoma Sándor sírja fog rám gyakorolni. De nem is volt erre szükség. Megszállt a sohasem tapasztalt érzés váratlanul, észrevétlenül.
Közben ellepte a völgyet a köd. A mélység közvetlen a temető mellett tátongott, a sírkert nyugati szélén, abban az irányban, ahonnét egykor a nagy magyar vándor jött a Himalájához, hogy annak tövében örök nyugvóhelyet találjon. A meredély szinte végtelennek tűnt fel. Az átellenben égnek ágaskodó hegyóriásokat elnyelte a fehéres szürkeség. Minden, de minden eltűnt azon az oldalon, amelyhez egykor az Erdélyországból idejutott rajongó kutatót a honszeretet eltéphetetlen szálai fűzték.
…Darjeelingben megállott az óramutató. A világ legmagasabb hegységére néző temetőben ott nyugszik a bodhiszattva-lélek világfájdalma és vele együtt az örök magányra ítélt, örökké kielégíthetetlen magyar vágyódás.
Amíg a sírnál időztem, nem tudtam megszabadulni az egyedüllét érzésétől. A hely azonban, amellett, hogy szomorú, szép is. Elképzelhetetlen fínomvonalú bambuszligetek, meg a tenger színe feletti óriási magasságot meghazudtoló fák és virágok gyönyörködtették szememet. A ködök előterében a képzelhető legtökéletesebb ékítményeket rajzolta ki a darjeelingi növényzet.”

1947-ben, India függetlenné válásával, az Archeological Survey of India kalkuttai igazgatósága vette át a sír gondozását, egy emléktábla állításával.
[JELENLEG A TÁMFALON LÁTHATÓ, A SÍR MÖGÖTT, 2017. október]

1957-ben George Sarton (1884-1956) belga-amerikai kémikus és történész, a tudománytörténet megalapítója, „A tudománytörténet tanulmányozása” című 1957-ben, New Yorkban kiadott könyvének 188. oldalán közzéteszi Csoma dardzsilingi síremlékét, rámutatva, hogy a székely tudós születési éve tévesen van feltüntetve. (sajnos a könyvet nem sikerült fellelnem, így fotó sincs)

1957-ben Oláh László Argentínában, majd az Egyesült Államokban élő biológus, professzor, tudományos előadásaival körbeutazta a világot. Távol-kelet sokszínű kultúráját bemutató, Kelet, az ezerarcú óriás című könyvében írja le látogatását Dardzsilingben. Siralmas állapotban találja az emlékművet:
..ott álltam Körösi Csoma síremlékénél. A vastag üvegtáblák a márvány felett megrepedtek, a becsorgó víz marta, fakította a márványba vésett felírásokat. Kissé szívszorongva betűztem ki és másoltam le a pontos szöveget. …Az volt az érzésem, talán én vagyok az utolsó, aki ki tudta még betűzni ezeket a szavakat, a magyar nagyságot hirdető betűket. Pusztulás és enyészet lesz úrrá ezeken a szent betűkön is. Eltűnik, mint annyi hasonló, magyar múltat hirdető emlékmű. Egy cikket küldtem a Torontó-i Magyar Életnek, egy vészkiáltást: Mentsük meg a pusztulástól Körösi Csoma sírját! Fényképeimet lehozta a lap és gyűjtést javasolt. De mint annyi vészkiáltása küzdelmes emigrációnknak, akkor ez még visszhang nélkül halt meg.”

1959-ben Hírünk a világban című észak-amerikai magyarok lapjában, két cikk látott napvilágot Csoma sírjával kapcsolatban. Szerzője Sister Savitri Khanolkar (1913-1990) született Maday Éva, aki Svájcban élő édesapja révén magyar származású volt, és egy hinduhoz ment feleségül. Tenzing Norgay, a Mont Everest első indiai meghódítója kalauzolta őt Dardzsilingben. Honfitársnőnket is meglepi a siralmas állapotban lévő síremlék, megmentésére ő is felhívást intéz a világ magyarjaihoz. Sikeresebb gyűjtést indít, mint a sír előző látogatója, és a Bengáliai Ázsiai Társaságtól szerzi meg a szükséges támogatást. A márványlapok előtti törött üveglapokat kicserélik, négy virágtartó kerül az újra festett korlát négy sarkába. A két írást teljes terjedelemben idézem:

Kőrösi Csoma Sándor sírjánál
[Hírünk a Világban, IX. évfolyam 1-3 szám. 1959. január-február, 5. old.]
Ma reggel eljött érteni Tenzing, aki mindig kedves, előzékeny és szerény (a legritkább tulajdonságok egy hősnél), és kivitt a sírhoz. Útközben felvettünk egy öreg tibeti menekült asszonyt, a fényképészt és egy vezetőt. A sir gyönyörű helyen fekszik, közvetlenül a főút felett, de kilátás nyílik tőle az egész Himalája-hegy láncra, a Kancsandzsungára és más csúcsokra, amelyek mögött terül el a tibeti fennsík, Csoma soha meg nem valósult álma!
Három emléktábla van a síremléken. Tenzing örömmel vállalkozott rá, hogy előttük (az angol és magyar előtt) állva lefényképezzék, én magam a magyar tábla előtt csatlakoztam a csoporthoz. Van még egy magyar, de az nem elég olvasható ahhoz, hogy lefényképezzék. A következőképpen vannak elhelyezve: az angolszövegű tábla, melyet a Bengáli Ázsiai Társaság ajándékozott, az északi oldalon van; a magyar felírású, amelyik előtt mindnyájan le vagyunk fényképezve, a nyugatin; és a hosszú magyar szövegű a délin. A keleti oldalon nincs tábla, ez az oldal a temetődomb emelkedőjére néz. A síremlék el van hanyagolva és a felírásokat fedő üvegtáblák el vannak repedve; alattuk penész homályosítja el a szöveget.
Tenzing megkísérelte tisztára törülni az üveŹget, azonban a szenny belül van. Teljes renoválásra volna szükség. Tenzing megjegyezte, hogy az emlékmű szerencsésen emlékeztet a tibeti chorten-re (sírkőre), így hát megkértem, tűzzön ki rá imazászlókat. Mielőtt elhagytuk a temetőt, mindnyájan virággal és imával áldoztunk e nagy ember emlékének, akihez olyan vonzódást érzek, minél többet hallok róla: alázatos modoráról, szívósságáról és bátorságáról, türelmességéről és odaadásáról. Könyveit ma is használják az iskolákban és a felsőbb oktatásban erre mifelénk. Azonban hogyan ejtik ki a nevét! Nem tudtam, hogy ez a mi felfedezőnk! A bengáliak főleg akkor hoztak zavarba, amikor egy ilyen nevet mondtak ki: "Samadhi Chorusť" És épp ők, akik rendesen minden "a" -t "o"-nak ejtenek. Hogy éppen fordítva csinálták ebben az esetben! Mi itt mindnyájan szívünkbe fogadtuk s állandóan imádkozunk érte. Még Tenzing is meg volt indulva.

Kőrösi Csoma Sírját helyreállították
[Hírünk a Világban, IX. évfolyam 1-3 szám. 1959. január-február, 5. old.]
Legutóbbi számunk munkatársa, Sister Savitri (Khanolkar), akciót indított KöŹrösi Csoma dardzsilingi síremlékének helyreállítására. A lapunkban közölt Csoma-cikkek alapján és a Körösi Csoma Segélyalap, Máday Béla, valamint a Hírünk a Világban tibeti menekültek számára meghirdetett gyűjtésének megemlítésével nagy cikket írt a The Illustrated Weekly of India 1959, augusztus 9-i számába. A Csoma síremlékével illusztrált cikk címe: Csoma de Koros: The Hungarian Tibetanť így fejeződik be:
Sajnálatos, hogy emlékműve, valamint felbecsülhetetlen értékű művei, melyeket akkoriban a Bengáli Ázsiai Társaság adott ki, figyelemre szorulnak; az előbbit helyre kell állítani, az utóbbiakat újra ki kell adni.
Azt is meg kell említenünk, hogy nem egyedül a világ tibetológusai és a buddhista szerzetesek kívánják feléleszteni Csoma emlékét. Száműzetésben élő magyarok, akik első külföldi keresetüknek egy nagy részét a tibeti menekült-táboroknak küldték, szintén élénk érdeklődést tanúsítanak honfitársuk iránt, aki annyira előre jelezte a Magyarország és Tibet közti kapcsolatokat, hogy egyformán kiérdemelte a tudomány háláját és a szentéletűek dicséretét.
Sister Savitri szerkesztőnkhöz írt, 1959 augusztus 30-i, levelében beszámol akciója eredményéről.
Meg kell mondanom - írja többek közt -, hogy az a mód, ahogy a magyar menekültek felajánlották első külföldi keresetük egy részét [a tibeti menekülteknek], mélyen megindította az indiaiakat, akik erről tudomást szereztek. Különösen Tenzing [a Mount Everest első indiai meghódítója] hatódott meg.
Bizonyára érdekelni fogja Önt, hogy az Ázsiai Társaság rendelkezésre bocsátotta azt az összeget, amennyire a síremlék helyreállításának költségeit becsültem s nekik jeleztem. A helyreállítási munka holnap indul meg. A törött üvegdarabokat eltávolítják, a márvány táblákat letisztítják s lecsiszolják és új üveglapokat tesznek a régiek helyére. ...Négy virágtartót helyeznek a korlát négy sarkára. Az Ázsiai Társaság ahhoz is hozzájárult, hogy a síremlék körüli fekete korlátot újra fessék.
Midőn két-három héttel ezelőtt odamentem, meglepetésemre egy új táblát - kis rézlemezt - találtam a Magyar Tudományos Társaság [t. i. Akadémia] táblája felett, a déli oldalon. Pár nappal azelőtt magyar cserkészek helyezték el, akik Delhibe jöttek dzsemborira [a dzsembori Manilában volt, onnan érkeztek; a tábla szövegét lásd mellékelve]. Úgy hallom, sok fényképet készítettek minden oldalról. Meg kell mondanom, hogy a temető munkásait mindez nagyon meglepi; sohasem láttak ilyen tevékenységet a temetőben, sem ekkora figyelmet egyetlen régi sírnak szentelve. Cserkészek, Tenzing, vállalkozók [ti, a renoválást végzők] és Isten tudja menŹnyien mások.
A mi ’szentéletű barátunk’ élettörténetének közlése, miután az a legelterjedtebb angol nyelvű illusztrált heti képeslapban jelent meg, azt eredményezte, hogy az Ázsiai Társaság, amely sohasem válaszolt leveleimre, azonnal levélben fordult hozzám és helyreállítás költségeire becslést kért...
A síremlék gyönyörű a helyreállítás után. Narancsszínű lótusz (cementből) koronázza. Az embereket máris vonzza az emlékmű és a helybeliek tisztelettel hajolnak meg az ismeretlen láma sírja előtt, akinek hírneve feléledni látszik. Egy angol buddhista hölgy is elzarándokolt hozzá, buddhista énekeket énekelt és virágot ajánlott fel.
Kőrösi Csoma síremléke évtizedek óta omladozott. Minden magyar látogatója megdöbbenéssel adott erről hírt és sürgette helyreállítását. De se az otthoni hatóságok, se az emigrációs szervek nem tettek semmit. S most íme, buddhista testvéreink gondoskodtak a nagy magyar tibetológus emlékművének restaurálásáról, hírnevének India-szerte való felélesztéséről. Háláljuk meg mi ezt azzal, hogy adományainkkal segítünk annak az országnak a menekültjein, amelyet Kőrösi Csoma Sándor második hazájának tekintett.”

1959 augusztusában, a Fülöp-szigeti Cserkész világtalálkozó után, dr. Németh György (1934-1994) vezetésével egy négy főből álló ausztráliai magyar küldöttség, Szingapúrtól Indián keresztül Iránig, 10 ázsiai ország cserkész vezetőinél tett látogatást. Útjuk során ketten közülük, Dardzsilingbe is elzarándokolnak, ahol egy angol nyelvű emléktáblát helyeznek el Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, a magyar cserkészek nevében. Leírását Jakabos Ödön közli könyvében [JAKABOS, 1983] [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]:
A déli oldalon az emléktábla fölött 5 cm-re egy 15x20 cm-es bronzlemez van az oszlopba süllyesztve. A szöveg a következő:

WITH GREAT RESPECT AND SALUTATION
TO OUR HONORED COUNTRYMAN
THE FAMOUS TRAVELLER AND PHILOLOGIST„KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR“
HUNGARIAN BOY SCOUT ASSOCIATION
CONTIGENT TO THE 10th WORLD JAMBOREE
AUGUST 1959”

1962-ben egy másik, Csoma nevét viselő ausztráliai cserkészcsapat tiszteleg a nagy székely sírjánál, magyar nyelvű emléktáblát helyeznek el. [JAKABOS, 1983, 224-225. old.] [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]
„a csomakőrösi emléktábla fölött, van még egy 10x15 cm-es vörösréz lemez, szintén betonba öntött szegekkel felerősítve. A szöveg a következő:

MEGEMLÉKEZÉSÜL A
KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR
NEVÉT VISELŐ
CSERKÉSZCSAPAT HELYEZTETTE EL A
NAGY MAGYAR
HALÁLÁNAK 120. ÉVÉBEN
SYDNEY – AUSTRALIA”

1967-ben halálának 125. évfordulóján magyar kirándulócsoporttal jár Szilágyi Ferenc Kalkuttában, írásaiban nem találtam utalást a Csoma sírjánál tett látogatásra, de nagy valószínűséggel Dardzsilingben is megfordult.

1968-ban dr. Kádár László (1908-1989) háromszéki származású, debreceni egyetem egykori rektora, geográfus és Pécsi Márton (1923-2003) földrajztudós, az MTA Földrajzi Kutatóintézet igazgatója, a Delhiben tartott Nemzetközi Földrajzi Unió kongresszusán vesznek részt, majd a magyar geográfusok nevében megkoszorúzzák a Kőrösi síremlékét.

A 60-as évek végén angol buddhista zarándokok visznek Csomakőrösről diófacsemetéket a dardzsilingi sírra.

1972 nyarán a MTA részéről Bethlenfalvi Géza (1936-) egyetemi tanár, orientalista, a tibetológia professzora, 1974-1980 között a Delhi Egyetem tanára, majd 1994-2000 között pedig Újdelhiben, a Magyar Kulturális Intézet vezetője, Kőrösi Csoma kutató tetette rendbe a síremléket, lefestette, takaríttatott, de a három betört védő üveglappal nem tudott mit kezdeni. Az egész rendbetevés mindössze 50 rúpiába került. Ezt Jakabos Ödön, a Dardzsiling közelében levő Szonadában élő, magyar származású hittérítőtől, Varga Bertalantól tudta meg. Varga Bertalan (1906-1988) Győr melletti Tényőről származott, 1936-ban került misszionáriusként Indiába, a szalézi szerzetesrend tagjaként. A mai Bangladesh területén, majd Bengáliában végezte térítő munkáját. Szonadáni tartozkodása idején rendszeresen gondozta Csoma sírját. Ő mesél Jakabos Ödönnek egy Mercer nevű ezredesről, aki annyira tisztelte Csomát, hogy nyugalmazása után összegyűjtötte az Indiában megjelenő, róla szóló cikkeket. Varga Benedek ezeket kölcsönkérte és lemásolta (Jakabos is legépelte három példányban, miután az ezredessel személyesen nem tudott találkozni.)

1973. február 22-24. között Jakabos Ödön (1940-1979) székelyföldi utazó, jut el Dardzsilingbe. A sír legrészletesebb leírása, ismertetése tőle származik. Idézet könyvéből: „Körösi Csoma Sándor síremlékének betonalapja 2x2 méteres, négyszög alakú. Külső részébe 8 öntöttvasból készült, 70 cm-es oszlopszerű mintás rúd van beágyazva. Mindenik a nyolcszögű emlékoszlop egy-egy élével szemben van. A nyolc vasrudat a betonalaptól 25 cm magasságban az első, majd újabb 30 cm után a második vaskorlát köti össze. Az összekötő öntöttvas rudak négyzet keresztmetszetűek - 2,5 X 2,5 cm -, a tartóoszlopok átmérője 6 és 10 cm között váltakozik.

A betonalap négy sarkán, az oszlopokra és az összekötő korlát alsó keretére öntve, négy darab negyed körcikk alakú, 25 cm magas beton virágtartó van.
Maga az emlékoszlop belül újabb két négyszög alakú betonalapon nyugszik. Az alsó 14 cm magas és 1,15x1,15 méter nagyságú, fölötte a második 8 cm magas és 1lx1 méter a területe. Innen felfelé az oszlop nyolcszögű és két éle közt az átmérője 80 cm. Fent, 1,20 méter után újra kiszélesedik, aztán tető formájában húzódik össze, de megtartja nyolcszögű alakját.

A külső betonalapon két helyen is betonozásos javítás látszik, de úgy nézem, már régen, néhány évvel ezelőtt csinálhatták...A csomakőrösi emléktábla nagysága 40x70 cm, előtte 1 cm vastag üveglap van, de az repedezett, egy kisebb darab ki is van belőle törve. Erre a nyugati oldalra akasztottam fel én is a tegnap a virágkoszorúmat. Most is ott van, és remélem, legalább míg itt vagyok, megmarad. Az oszlop nyolcszögű lé-vén, két oldala néz nyugatra, kettő délre, és így tovább kettő-kettő északra és keletre is. Keleten a második terasz rakott kőoldala alig 50 cm-re van a síremléktől. Ezen a belső oldalon nincs emléktábla, sőt nyoma sincs annak, hogy valaha lett volna.….A síremlék az eredeti, az Ázsiai Társaság állíttatta. Egyes források szerint abban az időben 4-5 méterrel nyugatabbra volt felállítva, oda temették Körösi Csoma Sándort, de mikor a jelenlegi utat építették, az a temetőn vágott át, és idáig kölŹtöztették a síremléket.

Mindhárom nagy emléktábla - az Ázsiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és Csomakőrös emléktáblái előtt - vastag, 7-8 mm-es üveglemez van, de mindenik eltörve, elrepedezve, kisebb darabok hiányzanak belőle. Ezenfelül az út felőli oldalon az amerikai sárgaréz tábla alatt lyuk, és ismételt nyomai látszanak annak, hogy vésővel is le akarták onŹnan verni. Egészen friss nyomokat is láttam, néhány napos kalapács- meg vésővágásokat. Szerencsére négy erős szeg tartja, szilárdan beöntve a betonoszlopba. Pontosan a megkínzott tábla fölött 10 cm-rel két szeg, aztán kicsit fennebb még egy mered ki az oszlopból, csupaszon. Valószínűleg ott is emléktábla volt, de már régebb leverhették, mivel azóta az oszlopot meszelték és helyenként már a meszelés is kopott.

A síremlék, eltekintve a betört, szétrepedezett üvegektől és a megrongált vagy leszakított emléktábláktól, jó állapotban van, és nagyon szilárdan áll. Merem mondani: legszilárdabban az egész temetőben…

Az Ázsiai Társaság által elhelyezett emléktáblán nem látszik a felirat alsó része, mert az oszlopba való besüllyesztésnél a betonozás eltakarta. A Magyar Tudományos Akadémia emléktáblájának legalján ez olvasható: Calcutta Brown Co-Sct”. Jakabos, könyvében két emléktáblát ismertet, amelyek állítási éve ismeretlen: „Ugyanott, az emléktábla fölött (csomakőrösiek táblájáról van szó) egy 15x20 cm sárgaréz lemez van, négy betonba öntött szeggel a síremlékre felerősítve. Ezt az amerikai magyarok helyezték el. (kiemelés tőlem) A csomakőrösi emléktábla alatt jobbról 15x25 cm, 5 mm vastag nikkellemez van az oszlopra erősítve. Rajta szép nyomŹtatott, vésett betűkkel a következő szöveg [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]:

„SZÉKELY HEGYEKBŐL MESSZE ÁZSIÁBA
AZ ŐSHAZÁBA VÁNDOROLT KI Ő
FEJE FELETT A VÉN SZENT HIMALÁJA
OLYAN ÖRÖK, MINT MAGA AZ IDՓ.
KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR EMLÉKEZETÉRE
BODÓ J. FERENC
ÉS NEJE
BESENYI BORBÁLA”

1973 márciusában az Élet és Irodalom 12. számában (márc. 24.) tudósítás jelent meg Jakabos útjáról, ahol a következőket írja a cikk szerzője:

„Ahogy az angol tisztviselők elhagyták Indiát, a Himalája oldalában fekvő Darjeelingben megszűnt az az angol temető, amelyben Kőrösi Csoma Sándor hamvai is pihennek. Az utóbbi években ott járt magyar utazók hírt adtak arról, hogy Kőrösi Csoma síremléke roskadozófélben van. Az erdélyi magyarság körében gyűjtést indítottak a síremlék rendbehozatalára. Jakabos Ödön kézdivásárhelyi tanár az elmúlt ősszel elindult Indiába, hogy a világhírű magyar nyelvtudós síremlékét helyreállítsa” [SZILÁGYI, 1984, 100 old.]

1974-1975-ben a Magyar Tudományos Akadémia több alkalommal megkoszorúztatta, javíttatta a síremléket, Jakabos szerint a Román Akadémia is emléktáblát helyezett el rajta. Erről sehol sem olvastam többet és fényképeken sem találtam!!

1976 tavaszán Csoma halálának 134. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia négynyelvű táblát helyezett el a síron (magyar, hindi, bengáli és angol nyelven). Ma az egyetlen emléktábla a síremléken. [2017, október]. Ezt állítólag, a megnövekvő angolellenesség miatti rongálások veszélye indokolta. Az emléktáblát felavató ünnepélyen, Bethlenfalvy Géza mondott beszédet. A MTA, a Kőrösi Csoma Társaság és a delhi magyar nagykövetség képviselői nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyeztek el. A nyugat-bengáli kormány és Dardzsiling város képviselői a környék trópusi virágaiból összeállított csokrot tettek a sírra. A helyi középiskolások és főiskolások hallgatói virágokat és khatagokat (fehér selyemsálat) tettek a síremlékre. A négynyelvű táblát S.N. Menon kormánybiztos leplezte le és mondott angolul beszédet. Elhangzott ezenkívül Tilak Rai, a helyi tájékoztatási hivatal vezetője részéről egy nepáli, ill. N. Dzsimpa A St. Joseph’s College professzora részéről egy tibeti nyelvű beszéd, majd buddhista ima. Az ünnepséget S. N. Raychauduri professzor, a dardzsilingi állami főiskola dékánja zárta be.

1976. december 12-én Losonczi Pál (1919-2005) az első magyar államfő (MNK Elnöki Tanácsának elnöke volt), aki Dardzsilingbe látogat. Kétnyelvű (magyar-angol) emléktáblát helyeztek el, az MTA emléktáblája fölé. [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]

A 70-es évek talán második felében (1975?), dr. Kádár László háromszéki professzor tanítványaival Dardzsilingben, csomakőrösi diófákat ültettek a sír mellé. Nem ők az elsők, akik faültetéssel próbálkoznak, kérdem mi lett a fákkal?

1981 januárjában Kubassek János nemzetközi geográfus, múzeumigazgató, Kőrösi Csoma kutató és Móga János geográfus, egyetemi tanár, indiai útjuk során felkeresték a sírt. Kubassek 2003-ban megjelent monográfiájában, erről a látogatásról a következőket írja:
„..Felkapaszkodtunk a Lebong út meredélyén az angol temetőhöz, meghatottan, elszorult torokkal olvastuk az ott elhelyezett emléktáblák szívbe markoló feliratait.
A Himalája hófedte hegyeire tekintve eltöprengtünk az időtlenséget sugalló táj szemet gyönyörködtető, lelket borzongató szépségén. E hegyvonulatokat látta a székely tudós utolsó óráiban. A Himalája bércei méltóságteljesen, némán állnak őrt Ázsia örök vándorának sírjánál.
A sárgára festett, jellegzetes kőemlékmű tövében eltűnődtem azon, milyen örök érvényű, értékes szellemkincseket adhatott a világnak az az ember, akinek porai fölé ezt az emlékművet állították angol barátai, és a britek eltávozáŹsa után a későbbiek során indiai tisztelői megőrizték.
A földi élet elmúlása nem tehet pontot mindenre. Gyakran éppen a halál válik az álomképszerűen terjedő, megfoghatatlan legendák kiindulópontjává. Csomát már életében mítoszok övezték itthon és a nagyvilágban egyaránt. Az örökre lecsukódó szemek, a lélegzetvétel és a szívdobbanások megszűnése, a kihűlő test, a néhány szál hitvány deszkából összeácsolt koporsó, a sírgödörbe hulló földgöröngyök s a figyelmeztető, néma felkiáltójelként az ég felé magasodó kőemlékmű csak az e világi pályafutás utolsó állomása. Csoma földi vándorlása itt, Dardzsilingben ért véget. De ezután kezdődött meg az igazi, a földrészeket és évszázadokat átívelő nagy utazás, amikor a székely tudós a lélek láthatatlan hullámhosszán kelt útra, s eljutott mindenhová, a világ minden zugába, ahol magyarok élnek, magyarok beszélnek. Csoma nevének hallatán vajon mi késztethette az Ausztráliában született és felcsepe-redett magyar cserkészeket arra, hogy emléktáblát küldjenek idei Talán az, hogy ő jelenítette meg előttük a soha nem látott, de mégis nagyon szeretett szülőföldet, Magyarországot, Erdélyt. Azt a földet, ahonnan szüleik, nagy szüleik származnak, s ahonnan egykor ők is elindultak. S ha Csomáról hallanak, a haza képe jelenik meg előttük. Csoma így találhatott helyet az emberek szívének legrejtettebb, legtitkosabb szegletében.”

1982-ben Sárosi Ervin, a két évvel későbbi expedícióról írt könyvében megemlíti, hogy korábban egyedül járt már a sírnál, évszámot nem említ.

1984-ben a Kőrösi-expedíció tagjai Bobály István, Sárosi Ervin, Sáfrány József, Sára György, Pogány György tették tiszteletüket a nagy székely sírjánál. Az útról Sáfrány József operatőr készített dokumentumfilmet . A film egy jelenetében (de az alább látható 29. számú fényképen is) látszik a sír mellett, Pethő Zsolt, háromszéki orvos által faragott és állított kopjafa. Ennek pontos időpontját még nem sikerült beazonosítani, de egy újság kivágáson megőriztem a közölt fényképet. Pethő Zsolt orvosról semmit nem sikerült felkutatnom. A kopjafa későbbi felvételeken már nem látszik, a tartó vasak viszont igen. Vajon mi lett a sorsa?

1984-ben Kindrusz Pál, aki 23 évig készült erre az útra, Debrecenből gyalog teszi meg az utat Törökországon, Iránon, Pakisztánon át Indiába, Delhin keresztül Dardzsilingbe. „A Sír melletti emlékfalra feltettem egy kb. 21 x 15 cm-es réztáblát egy nyíregyházi iskola nevében és egy 10 cm-es nemzeti színű szalagot az emléktábla mellé. Hoztam három marék földet a Sír mellől. Az egyiket egy Dardzsilinget megjárt nemzeti szalaggal együtt odaadtam Csomakőrösön a tiszteletes úrnak, a másik marék földet a nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola kapta… a harmadik marék földet otthonomban őrzöm” [A TÁBLA ELTÜNT, NEM LÁTHATÓ, 2017. október]

1984-ben Csoma születésének 200. évfordulóján Sarlós István (1921-2006) minisztertanács elnökhelyettese érkezett népes küldöttséggel. Ebben az évben, a delhi magyar követség egyik vezetője a síremlék mögötti kőfalra, széles támfalat emeltetett, ahova az addig 18-ra gyarapodott emléktáblákat áthelyeztette (Losonczi tábláját kivéve). Sajnos az eredeti táblákból, több eltűnt! Sarlós látogatását két tábla is megörökíti, három nyelven. 1984. október 20-án, az országos szellemi vetélkedő győztesei zarándokoltak a sírhoz, az egybegyűlt magyar és helybéli ünneplők előtt Szilágyi Ferenc (1928-2010) nyelvész, író, irodalomtörténész, Csoma-kutató mondott ünnepi beszédet. Szilágyi 1967-ben, Csoma halálának 125. évfordulóján is járt Kalkuttában (ifj. Bartók Bélával megkoszorúzták Csoma mellszobrát a Bengáliai Ázsiai Társaság székházában), de arról adatot, hogy felkereste volna a sírt, nem találtam.

A nyolcvanas évek második felétől, hirtelen megszaporodik a Dardzsilingbe látogatók száma. Mind több hazánkfia, élve a szabad utazás lehetőségével, elzarándokol a nagy székely sírjához. Ezekről a sajtóban, világhálón személyes bejegyzések, napló részletek, tudósítások jelennek meg. Az alábbiakban, ezekből válogattam, a teljesség igénye nélkül.

1989-ben Mártonffy András látogatta meg a sírt és Csoma kalkuttai dolgozószobáját. 1990-ben, a Kapu című folyóiratban megjelent cikkében felveti, hogy a síron Losonczi Pál táblája van főhelyen, mintha ő lenne itt valójában eltemetve. Leírja, hogy milyen siralmas állapotokat talált a Bengáliai Ázsiai Társaság székházában: a régi épületbe a könyvtáron keresztül lehet bejutni, többrendbeli berozsdásodott zár és lakat felnyitása után. A félhomályos, elhanyagolt lépcsőházban áll Holló Barnabás alkotása, a tudós egykori szobájába nem lehet eljutni, mert az utat eltorlaszolják a megmászhatatlan rozzant bútorhegyek. A sír és az emlékszoba rendbehozatalára buzdítja a világ magyarságát.

1989-ben egy másik magyar turista, Jankó Olga is szóvá teszi az Új Tükör hetilapban, hogy a Csoma sírján csak Losonczi neve olvasható.

1990 tavaszán Galántha H. Judit Csoma-kutató könyvében így írja le látogatását (megemlítve a Kapuban megjelent Mártonffy cikket):
„A dardzsilingi régi angol temetőt, ma a forgalmas lebongi út szeli ketté. Az út menti villanyoszlopon nyíllal ellátott tábla jelzi a városka leghíresebb emberének nyughelyét, ami közvetlenül az út felett van a hegyoldalban. Kőrösi Csoma sírja nagyon megható látvány, ugyan a rajta lévő egyetlen csúf tábla kifejezetten hangulatromboló. Amint azt Mártonffy András a Kapu 1990. július-augusztusi számában felveti, bizony a tibetológia világhírű úttörőjének a sírjáról 1992. április 11-re - halála 150. évfordulójára – le kellene, hogy kerüljön, s minden bizonnyal le is kerül majd a bukott rendszer letűnt elnökének – tetejébe még rosszul is fogalmazott - emléktáblája! Amúgy a sír felett álló emlékoszlop és a mögötte levő fal az ott elhelyezett régi táblákkal nagyon szépen rendben van. Magát a síremléket néhány éve átépítették, ekkor csinálták meg a vaskerítést körülötte. Van ugyan négy beton mini virágtartó a kerítés négy sarkában, benne néhány színes fejű, árván bólogató kis vadvirág. .. Valószínűleg a síremlék felújítása és nem az 1881-es földcsuszamlás miatt terjedt el oly széles körben az a rémhír, hogy Kőrösi Csoma maradványai nem itt, hanem egyesek szerint Kathmanduban, mások szerint meg a temetőt kettészelő lebongi út alatt vannak. A temető őr az emléktábla felerősítése közben állítja, hogy a csontokat nem bolygatták meg, tudomása szerint a sír mindig ezen a helyen állt.”
A montreali Galántha-Nógrády Alapítvány egy bronz emléktáblát, a Zürichi Történelmi Egyesület nevében virágot és kavicsot helyeztek el [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október].

1990-ben Mártonffy András a Kapu 1990. július-augusztusi számában újból felveti, hogy a tibetológia világhírű úttörőjének a sírjáról 1992. április 11-re halála 150. évfordulójára le kellene kerüljön Losonczy emléktáblája. Végül a kialakult sajtóvita nyomán a delhi Magyar Intézet és nagykövetség az Indiai Régészeti Felügyelőséggel karöltve, a MTA 1976-ban elhelyezett négynyelvű tábláját visszahelyezi a sírra, Losonczy táblája a sír mögött falra kerül.

1991-ből Herendi Gábor útikönyvének feljegyzése így szól:
„Elindultunk fölkeresni Körösi Csoma Sándor síremlékét, másfél kilométernyi gyaloglás után értünk az alig néhány sírból álló temetőhöz. A sírkertet az úttól drótkerítés választja el, melynek szélénél található a keskeny bejárat. A párkányok mindegyikén öt-hat sírhely van. már messziről látható Körösié, mely a legalsó szinten áll. A sárgára festett, nyolcszögletű, márványlapos emlékmű mögött - a felette lévő párkány oldalában - márvány- és fémtáblák sokasága, melyeket különböző szervezetek és magánszemélyek helyeztek el az elmúlt évtizedek során. Többek között szülőfalunak, Csomakőrösnek emléktáblája. A síremlékről négy nyelven olvasható a következő felirat: "Körösi Csoma Sándor. A magyar és az indiai nép barátságának úttörője." Olvasása közben sok minden megfogalmazódott bennem, de papírra vetéséről lemondtam. Talán azért is, mert annyira személyes és érzelmektől fűtött, meghatottak és büszkék voltunk, mikor Magyarországtól több ezer kilométernyire a világ tetejének bejáratánál egy igaz magyar porai felett állhattunk. Az emlék mindörökre belénk ivódott. A miénk, amit senki sem vehet el tőlünk”

1992-ben Göncz Árpád (1922-2015) köztársasági elnök, Andrásfalvy Bertalan (1931-) miniszter kíséretében látogatta meg a síremléket.

Marczell Péter (1936-2007) Pozsonyban született, Svájcban élt történész, orientalista, aki Csoma életrajzíróinak számtalan tévedésére, elírására hívta fel műveiben a figyelmet, 1991 februárjában járt Kalkuttában és Dardzsilingben. Könyvében így emlékszik látogatására: ”Csoma furcsa, nyolcszögletes mauzóleumát már a bejáratnál felismertem. Lepusztult környezetében szinte egyedül virított. Jó állapotával mindenesetre elütött a többi megmaradt sírhelytől. Nemcsak rajta, mellette is voltak mementók – magyar kormányszemélyektől, ’háre krisnásoktól’, magánemberektől. Egy feliratos nemzeti szín szalag, néhány koszorú és a rácsozatra csomózott fehér sál (tibeti ’kathák’) arról tanúskodott, hogy ide a világ minden tájáról konvergálnak magyarok. Magányuk szimbólumánál így tagadják elárvultságukat. „Mahler Ede Művészettörténeti Kör” – olvastam. „Nem találta honfitársait a hazában / - remélte: messze magyarokra lel. / Emberre vágyott: nekivágott / az elfeledett népet megkeresni. / Haláláig hitte: - él az elfogyott rokonság, mely emberré teremtette őt. (Váci Mihály)” 1992. márciusában levelet küldött, a kovásznai református gyülekezeti lapnak a Csoma-napokra, Darjeelingi levél címmel. Ebből idéznék néhány gondolatot: „Az új keletű (emléktáblák) között múlt év februárjában kettő ragadta meg figyelmemet. Az állami védettséget kék alapon hirdető felirat alá vésett tanúskodás: „Szentéletű tudósunk születésének 200. évfordulójára... (devanagari)… Om Hare Krisna… (cikornya)… magyar vaishnavák.” Valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének hosszú üzenetét követő hitvallás: ’Kőrösi Csoma Sándor emléke segít minket, hogy idegenben is megmaradjunk magyarnak’, amelyet három név kísér London, Sydney és Décse utalással, s a ’We paid our respect from Australia 1990 július’ felkiáltás zár. Értelmük: Mi is eljöttünk.” [EGYIK TÁBLA SEM LÁTHATÓ, ELTÜNTEK]

1992-ben Rosta Erzsébet élményeiről útikönyvet írt, blog-bejegyzésében így idézi fel látogatását: „Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony a helybéliek nem tudják, kit rejt városuk angol temetője, hiszen hiába érdeklődtünk tibeti diákoktól, helyi taxisoktól, senki sem tudott útbaigazítást adni róla. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az ottaniak nem ismerik a neves orientalistát, ami nagyon elkeserített minket, mert azt hittük, hogy a tibetieknek menedéket nyújtó Dardzsilingben szentként tisztelik hazánk híres szülöttét. Tévedtünk, hiszen a város centrumában felállított turistatérkép sem ad felvilágosítást, nemhogy a sír, de még a temető sincs feltüntetve rajta. Ezek után szinte természetes, hogy az idegen nyelvű bedekkerek is csak elvétve tesznek róla említést. Miután végre, nagy nehezen ráleltünk, azt kellett tapasztalniuk, hogy a szépen gondozott sír (melyet feltehetően az előttünk ott járt Göncz Árpád köztársasági elnök tiszteletére hoztak rendbe) mögött a téglakerítést valóságos táblaerdő borítja. A Magyar Tudományos Akadémia, a Bengáli Ázsiai Társaság és néhány más szervezet emléktáblája mellett - a páratlan lángelme fényét, hírnevét kihasználva - sajnos nem egy magánszemély nevét hirdeti nagy büszkén. Még szerencse, hogy e táblák már nem a síron vannak, különben a gyanútlan indiaiak esetleg azt hihetnék, hogy egy tömegsír előtt állnak, melyben - néhány kevésbé ismert hazánkfia társaságában többek között Losonczi Pál - nyugszik.”

1994-ben Görgényi Gábor és Rácz Rita 2009. évi blogbejegyzéséből kiderül, hogy ekkor jártak először Dardzsilingben. Nem sirelült tisztázni mikor kerül emléktáblájuk a támfalra "Ébredj magyar (rovásírással is), amely mai napig látható!

1996-ban Krézsek Csaba, Szenkovics Dezső, Szász László A Keletbarátok Körének tagjai járnak Dardzsilingben , majd pár év múlva, miután gyalog bejárják Csoma nyomait Ladakban ismét tiszteletüket teszik a sírnál. Fényképet sajnos nem találtam.

1996-ban dr. Hajtó Péter orientalista és Sára Sándor filmrendező látogatja meg a sírt. Hajtó Péter 2015-ben Kovásznára is eljutott az Én Csomám című előadásával, interneten Csoma üzenete címmel állandó fotó kiállítása tekinthető meg. Sára Sándor 1997-ben Sír a világ tetején címmel Kőrösi Csomáról, 2001-ben Amrita Sher Gil festőművésznőről forgatott filmet, akinek Baktay Ervin nagybátyja volt.

1999. augusztus 13-14-én Kovács Sándor 9500 kilométeres, biciklivel megtett útja során jutott el Csoma sírjához. Az Udvarhelyszék nevű hetilapnak adott (1999. 39. szám) interjújából megtudhatjuk, hogy „Előbb pár napig maradtam Dardzsilingben, és rendbe tettem Kőrösi sírhantját (megmostam a sírkövet, lekaszáltam a füvet, és virágokat ültettem.”

2000-ben a PTA Ázsiai Intézetének igazgatóhelyettese dr. Wilhelm Zoltán vezetésével pécsi egyetemi hallgatók egy csoportja helyezett el koszorút.

2001. március 15. A PTA Ázsia Intézetének vezetője, dr. Bárdi László docens és Tomor László PhD-hallgató, az egyetem nevében, emléktáblát helyezett el (a 17.-dik emléktáblát!) [A TÁBLA ELTŰNT, NEM LÁTHATÓ, 2017, október]. Jelen volt a dardzsilingi Gazdasági Kamara egyik vezetője Krishan Kamarshard. A tábla elhelyezése és a koszorúzás után, dr. Bárdi László megemlékezett a tudós hajdani tudományos eredményeiről, a magyar ázsiai és indiai kutatások úttörőjéről. Az előző évezred utolsó, s az új évezred első emléktábláját is a pécsi egyetem képviseletében hagyták ott a nyolcszögletű emlékoszlopon. Sírjáról három marék földet hoztak el, amelyet a nagy utazó szülőfalujában, Csomakőrösön ünnepélyes keretek között adtak át.

2002-ben az emlékhelyet a Delhiben működő Kulturális Intézet munkatársai ápolták és óvták. A Magyar Intézet megbízásából nem csak a síremlék közvetlen környékét, de a temető nagyobbik részét is rendbe hozták. Fontos feladat volt a síremlék fala és a közelben elhelyezett emléktáblák megtisztítása is. A munkálatok befejeztével Kőrösi Csoma Sándor síremléke ismét a régi fényében fogadhatta a látogatókat. 2002-ben Radnóti Aliz az intézet munkatársaival koszorút helyezett el rajta és a temető gondnokánál egy emlékkönyvet hagyott, amelyben az idelátogatók megörökíthették utazásukat, megoszthatták gondolataikat az utánuk érkezőkkel. (Jelenleg már három vendéglönyv-füzet is van a temető gondnokánál -2017. szept.)

2002-ben Bangha Imre indológus könyvében leírja Déri Balázzsal tett látogatását Dardzsilingben. Ő is megemlíti Varga Bertalan szalézi szerzetest, aki a hetvenes években egy közeli faluból járt a sírt gondozni, és akivel Jakabos Ödön is találkozott. A szerző, a sír mögötti falon talált tibeti nyelvű táblát ismertet:
„Kőrösi Csoma Sándor sírja Dardzsilingben egy forgalmas út mentén, de már a turisták által látogatott városközponttól kissé távol, egy hegyoldali temetőben van. A sír annyira közel volt az úthoz, hogy alig vettük észre. Talán mert éppen egy karóhoz kikötött tehén legelészett mellette. Pedig a magyar felirat az útról is jól látható, és nagyon nehéz megindultságán erőt vennie az embernek, mikor meglátja: Kőrösi Csoma Sándor - A magyar és az indiai nép barátságának úttörője. Alatta ugyanez hindiül, bengáliul és angolul. A sír mögött a falban még harminc-negyven emléktábla. Korábban ezek a síremléken voltak, és az idők folyamán felismerhetetlenné vált, hogy kié a sír. A legszembeötlőbb helyen például a következő felirat volt olvasható: A nagy magyar orientalista emlékének - Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A legtöbb felirat magyar nyelvű. Ám van közöttük egy tibeti is. Szállásadó kolostorunk egyik vezetője elmondta, hogy a négysoros vers arról szól, hogy miként a méh virágról virágra szállva összegyűjti a virágport és mézet készít belőle, úgy gyűjtötte össze a tibetiek tudását a nyugati tanítvány.”

2004. április 11-én Normantas Paulius (1948-2017) fotóművész, Kőrösi Csoma Sándor halálának 162. évfordulóján érkezett Dardzsilingbe. ”Nyíregyháza és a saját nevemben egy virágzó bokrot ültettem el a sírnál, ahol már több mint tízszer jártam. A nyelvtudós-felfedezőt mesteremnek tekintem. Dardzsilingben bármelyik tanult embert megkérdezik, biztosan tudni fogja, hogy ki volt Kőrösi Csoma Sándor és hol található a sírja” - meséli egy interjúban. [BRUSZEL 2014]

2005-ben az Agra Utazási Iroda tulajdonosa és vezetője Nagy Elek, aki már több Kőrösi-expedíciót szervezett, munkatársával, Somos Péterrel látogatta meg a sírt.

2007-ben a marosvásárhelyi Sütő Zsolt járja be Csoma útvonalát Ladakhban, eljut a kolostorokhoz (Zangla, Pukhtal, Kanam) és a sírhoz Dardzsilingben is. Útjáról számos fotókiállításon számolt be, a román kiadású National Geografic folyóirat is közölte útibeszámolóját.

2009 márciusában Kéliger József (aki közreműködött a Magyar Vaisnava Hindu egyház megalapításában és imahelyek építésében) és Bíró Viktor a sír mögötti falon, Szolnok városának nevében egy emléktáblát helyeztek el. [A TÁBLA MA IS LÁTHATÓ, 2017. október] Arról, hogy milyen érzés volt ott állni a sírnál, a Kőrösi Csomára a legnagyobb tisztelettel megemlékező buddhista lámák körében, Kéliger József azt nyilatkozta egy interjúban, hogy ahhoz tudná hasonlítani, mint amikor az olimpián felhúzzák a magyar zászlót.

2009. április 4-én, a neves nyelvész-tibetológus születésének 225-ik évfordulóján, a Magyar Nagykövetség részéről dr. Révai-Bere Norbert első beosztott diplomata, míg a Magyar Kulturális Intézet képviseletében dr. Lázár Imre igazgató helyezte el a megemlékezés virágait az erdélyi keletkutató dardzsilingi síremlékén.

2009-ben Görgényi Gábor és Rácz Rita számoltak be blogjukon a dardzsilingi látogatásukról. (mint már említettem 1994-ben már jártak egyszer a sírnál) érdekes részleteket közölnek a temető Emlékkönyvéből:
„Ahogy Lebong felé elhagyjuk Darjeeling sűrűjét, s balra tekintve megérezzük a Himalaya nagyságát, jobbra, az úttól néhány méterre a hegyoldalba épült temető, az old cemetary alján már meg is pillantjuk a sárgára festett emlékművet. Kotormán Laci bácsi mondta, figyeljem meg, a sírnál sosem fúj a szél. Kőrösi Csoma Sándor síremléke Darjeelingben S valóban különös hangulatba csöppen az ember – én már másodjára ott járva tanúsíthatom ezt, hisz’ annak idején igen fiatalon még egészen más ösztönzött, de mégis ugyanezt éreztem: csendet, nyugalmat, békét és magasztosságot, hogy milyen jó magyarnak lenni itt. A fő emlékoszlopon az áll, hogy az indiai és magyar nép barátságának úttörője, de tudjuk, nemcsak erről van szó. Az első európaiak között volt, kik bejutottak Tibetbe, ő megtanulta a nyelvüket és elkészítette a világ első tibeti-angol szótárát, hihetetlen rideg körülmények közt dolgozott egy távoli kolostorban, aztán a calcuttai könyvtárban, s második tibeti útján halt meg itt maláriában. Fő célját, a magyarság múltját és ázsiai rokonságának keresését tartotta szem előtt. Kína 1954 óta több mint ezer kolostort rombolt le Tibetben. Szinte felfoghatatlan, mi tudás lehetett ott felhalmozva, s ha belegondolunk, hogy mindehhez hozzáférhetett volna, sejthetjük meg, mekkora veszteség érte a magyarságot és a világot. A mai uralkodóknak jól jön, hogy senki sem feszegeti a távoli múlt kérdéseit, népek mozgását, keletkezését, az emberiség születését. A tibeti nép és kultúra pusztítása napjainkban is folyik, Kína megvásárolja az államokat, tiltakozó szavukat csak egyszeri emberek hallatják – olyanok, mint akik a darjeelingi sírnál is megjelennek és táblát helyeznek el, vagy beleírnak az emlékkönyvbe, amit egy helybeli legény őriz, aki már családja harmadik generációja óta a sír gondozója.

Az emlékkönyv tartalma megdöbbentő. Íme, néhány bejegyzés a több százból(!):
- Gyerekkorom óta készülök ide és most itt állok vén fejjel utam vége felé a dardzsilingi temetőben egy szent magyar emlékoszlopa előtt és sírva fakadok és keresztet vetek én, az istentagadó.
- Végre megvalósult egy régi álmunk, hogy e nagy magyar sírja előtt lerójuk tiszteletünket. Nagyon kellemes érzés végiglapozni e könyvön és olvasni minden igaz magyar tiszta véleményét és érzéseit. Kérjük a magyarok Istenét, hogy még teremtsen olyan nagy magyart, mint Kőrösi Csoma Sándor, hogy soha el ne vesszünk. Tisztelettel a gyergyói származású, Ausztráliában élő Fülöp Éva és Árpád
- Egy idő után elfelejtjük számon tartani, hány helyen is fordultunk meg a világban. Nem mintha lenne két egyforma hely, mindnek megvan a maga szelleme. Itt viszont nem csak áthaladunk. Megállunk, mélyen magunkba szívjuk az ázott föld szagát, körülnézünk, és hagyjuk, hogy gondolataink magukkal ragadjanak. Itt otthon vagyunk. Dobos Kata, Csíkszereda, Erdély”

Megfontolandó lenne, ezen emlékkönyvek hazahozatala, a csomakőrösi emlékmúzeum részére.

2009-ben, Csoma születésének 225. évfordulóján járt először Dardzsilingben Kubinyi Anna (1949-2015) Kossuth-díjas, textilművész. Ekkor születik meg elhatározása, hogy fogadalmat tesz a Széchényi-féle miniatúráról ismert díszurna visszaállítására:
„Mivel az oszlopfő eredeti formája ismert, visszautazásom előtt feljegyeztem az oszlop rész-méreteit, hogy otthon a képek alapján és a méretek ismeretében egy méretarányos urna 1:1-es tervrajzát elkészíthessem. Kőrösi Csoma Sándor síremléke a Bengáli Műemlékvédelmi Felügyelőség tulajdona, így az oszlopfő visszaállításához a külügyminisztérium segítségét kellett kérnem. A külügyminisztérium és a külügyminiszter úr azonnal az ügy mellé állt, sőt felajánlották, hogy a már pontos műszaki rajzot és szerelési utasítást is tartalmazó beadványom alapján ott, helyben elkészíttetik az oszlopfőt.” [KUBINYI ]

2010 októberében Karda Zoltán Sepsiszentgyörgyről, egy hónapos stoppolás után jutott el Dardzsilingbe. Blogbejegyzésében a következőket írta: ,,Az angol temető mellett vásárolt virággal a kezemben léptem be a kapun. Nem tudtam érzelmeimet visszatartani. Sírtam. Aki tudja, min mentem át az elmúlt majd egy hónap alatt, az gondolom, megérti. Reszketett a kezem, ahogy kibontottam az otthonról hozott földet. Akik igazán fontosak számomra, velem voltak gondolatban. Elvégeztem, megtettem, amit a becsület megkövetelt. Elhoztam a hazai földet idegenbe szakadt hazánkfia sírjára. Most már elmondhatom: majd negyven év után Kőrösi Csoma Sándor sírhantját hazai föld borítja. (...) Isten segedelmével csak hazajut az, amit innen elviszek: a maroknyi föld, aminek helye a diófák alatt. Otthon, Székelyországban... Csomakőrösön."

2011-ben Lénárt Ferenc és Matulai György 8500 km-t bicikliztek két marék földdel Dardzsilingbe, Orosházáról Csomakőrösön, Bulgárián, Törökországon és Iránon át. Útjukról könyv, DVD jelent meg.

2012 áprilisában Rozbroy Viktor szlovákiai tanár utazásai során eljutott Indiába is. Blogjában a következőképen írja le kalkuttai és dardzsilingi élményeit : „Kalkutta egy büdös, mocskos, zsúfolt, leélt, szmogos putri, nagyon szerethető. Mumbaival ellentétben itt az ember bármennyi időt el tud tölteni. Elég, ha sétálgatsz az utcákon, figyeled a helyieket, a történéseket, de ha többre vágysz, nagy brit palotákat is fotózhatsz. Ott van az Ázsiai Társaság központja, amiben Csoma de Korosnak van egy emlékszobája. Elmentünk, hogy megnézzük. Mindenki vágta, mi az a Magyarország. Kiderült, hogy a látogatok fele magyar, aki Kőrösi miatt megy oda. És a helyiek is nagyon büszkék rá. Nem tudom, hogy a hírekből értesültetek-e róla, de én megsúgom: Orbán Viktor áprilisban Kalkuttába utazik/utazott. Az igazgató mondta nekünk, aki kapcsolatban áll a magyar kormányhivatallal. Nagyon kedvesek voltak, s végigkísértek minket az egész épületen. Megmutatták Kőrösi rezidenciáját, ami teljesen üres volt, ugyanis Orbán érkezése miatt felújítják. Az ajtajára ez volt írva:

HERE LIVED
CSOMA DE KOROS
Meg ez:
1831-1835
ALEXANDER CSOMA DE KOROS COMPLIED
THE LIST OF MSS. COLLECTED BY
B. H. HODGSON PRESERVED IN THE
ASIATIC SOCIETY
1837-1842
A. CS. DE K. WORKED AS A LIBRARIAN
IN THE LIBRARY OF THE A. S.

A könyvtárban ki van állítva Kőrösi tibeti nyelvtanának eredeti kézirata meg egy Csoma szobor meg egy csomó minden.
Darjeelingben meglátogattuk Csoma de Koros sírját. Szép időben a sírkőtől látni lehet a Kancsendzöngát. Valaki lemérte, azt állítja, hogy ez a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa. A temetőben odajött hozzánk egy bácsi egy nagy könyvvel. Azt mondta, ő gondozza a sírt. A sír nagyon takaros volt. Orbán miatt frissen festett. Kérdezte, magyarok vagyunk-e. Mondtuk, hogy igen. Odaadta a könyvet, hogy írjunk bele. Ezt írtam bele: „Szép helyen temették el. Örülök, hogy láttam.” Adott egy másik könyvet is, abba ezt írtam: „Megható, hogy ilyen sokan látogatják ezt a sírt. Örvendetes.”
A dátumok alapján kétnaponta érkezik egy magyar utazó Kőrösi sírjához. Mi tudatlanul éppen a születésnapján jártunk ott. Buddhista koszorúkkal és szalagokkal díszítették ki aznap a sírt.
A bácsi adott egy papír cetlit is. Arra az volt írva, hogy adjunk pénzt a bácsinak, amiért ilyen alaposan gondját viseli a sírnak. Ez a szöveg magyarul volt.”

2012 júliusában Zárug Zita és Harsányi Árpád világkörüli bicikli túrájuk egyik állomásaként jártak Dardzsilingben.

2012-ben Dardzsiling jelentős eseményeknek színhelye. Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművésznőnek köszönhetően, aki tervezője, elindítója és szervezője volt annak, hogy Kőrösi Csoma Sándor halálának a 170. évfordulóján, a síremléken sikerült gyönyörűen visszaállítani az eredeti állapotot, és a díszurna, 86 év után visszakerült a helyére. Az avatáson jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Részlet Kubinyi Anna tudósításából : „Kövér László házelnök és a parlamenti küldöttség jelenlétében szép megemlékezésekre került sor. Az egész új dardzsilingi vezetés barátian, szeretettel állt mellettünk, ismerte meg a székely-magyar hős tudós élettörténetét, életművét sok buddhista szerzetes és helybéli ember érdeklődése közepette. És nem is akármilyen díszurna! Csodálatos sötétszürke gránit, amely majd állja az idő megpróbáltatásait és szembetűnően jelzi, hogy egy jelentős személy nyugszik ott, akinek emlékét gondosan őrzik a hálás utódok! Sötétszürkéje szép kontrasztja az oszlopnak és jól összecseng a többi sír megszürkült sírköveivel. Az urna helyben készült, és a Bengáli Műemlékvédelmi Felügyelet közreműködésével került a helyére. Az emlékoszlopot, a támfalat, a korlátot újrafestették. Az eredeti műszaki rajz, fotó és képdokumentáció felkutatása során 1926-ból találtam képet, amin még fenn az urna, de már teljesen töredezett állapotban, majd 1929-ben Baktay Ervin fotóin már csak a csonk látható, ami a legközelebbi múltig így volt”.

Az indiai házelnök meghívására hivatalos indiai látogatáson részt vevő Kövér László házelnök Kőrösi Csoma Sándor emlékére kopjafát állított Dardzsilingben. Az eseményen a Gurka Területi Adminisztráció vezetője, Bimal Gurung bejelentette, hogy a dardzsilingi temetőbe vezető utat, a város egyik főutcáját, Kőrösi Csoma Sándorról nevezik el.

52. A temetőhöz vezető utat, Kőrösi Csoma Sándorról nevezték el, 2014

2013. április 2-án a tragikus végű magyar Kancsendzönga-expedíció tagjai, Erőss Zsolt (1968-2013) Kollár Lajos, Kiss Péter (1986-2013), Jaroslav Dutka és a trekkinges Kovács Gábor átutaztak Indiába, és Dardzsilingben meglátogatták Kőrösi Csoma Sándor sírját. Az expedíció vezetője Kollár Lajos így nyilatkozott dardzsilingi látogatásukról:
„Kőrösi Csoma Sándor úton volt Lhásza felé, amikor 1842 tavaszán itt érte a halál. Akkor még a Himalájai térképezés, felderítés, hegymászás gyerekcipőben járt. Jobb lenne ma is azt látni, amit ő akkoriban: kevesebb ember, a szennyezés fogalma nélkül. Dardzsilingbe való utazásunk elég lassú, zötykölődős volt egy szűkös autóban. Az alföldről elég meredeken kapaszkodtunk fel a szerpentineken, ahol a teaültetvények váltakoznak a dzsungellel.

53. Kiss Péter, Erőss Zsolt és Kollár Lajos, Dardzsiling, 2013

Az út mindenhol szűkös, nehezen férnek el egymás mellett a járművek. Dardzsiling meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos, szűk utcák halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős történelmi és turisztikai szempontból. Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint felett, dzsungellel körbevett, jó klímájú vidék, ahonnan még a párás tavaszi időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati idők kedvelt üdülőhelye volt, a felderítő hegymászó expedíciók indulási helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a serpák magashegyi szakmunkássá váltak.
Ma az indiaiak kedvelt turistacélpontja olyan hegymászó intézettel, ahol nagy nimbusza van a hegymászás küzdelmein át a nemzeti érzelmekre hatni. A vidék nagyhatalmai katonásan fogják fel a teljesítményeket. Indiában, akárcsak Kínában a katonaságnak van pénze és lehetősége hegymászó-expedíciókat indítani. Ám olyan teljesítményekre büszkék, amelyek manapság az átlagos kereskedelmi expedíciózás szintjének felelnek meg, és annyira távol állnak a világ élvonalától, mint az ötvenes évek maratoni eredményei a maitól. Ma már nem kell katonásan szervezni, irányítani egy expedíciót, hiszen minden megfizethető szolgáltatássá vált. A normál utak serpákkal és oxigénnel könnyített próbálgatása akkora lemaradást jelent, mint a parittya a drónhoz képest. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miután tiszteletünket tettük Körösi Csoma Sándor sírjánál, és ellátogattunk a helyi állatkertbe, amelyen keresztül be lehetett jutni a „Himalayan Climbing Institut” -ba is, amelyet 1954-ben hoztak létre, a Csomolungma első megmászása után. Itt kissé háttérbe szorultak az angolok, köztük Hillary. Viszont nagy jelentőséggel van kezelve Tenzing, akinek itt vannak kiállítva hegymászó felszerelései és kitüntetései.”

2013-ban Kubinyi Anna textilművész, a kalkutai Victoria Memorial Hallban tartott Csoma kapui kiállítása kapcsán, harmadszor is ellátogat Csoma sírjához. Élményéről, érzéseiről a következőket írja:
„Harmadszorra hajthattam főt a világhírű keletkutató Csoma sírjánál… ezúttal, mintha tudná, hogy utoljára látom, a Himalája is teljes pompájában mutatta meg magát! Igazán boldogan és lelki megelégedésben ültem le a síremlék mellé. Úgy éreztem, amit én tenni tudok a hatalmas székely-magyar, zarándok- tudós-szent embernek emlékezetéért, megtettem. Remélve, hogy tudósoknak kedvet és erőt adhatok, hogy kutassák tovább, azt, amiben Ő, eredetünkre vonatkozóan, hatalmas tudásával, szentül hitt végig, s melyben meg nem ingott hinni. Ebben van az Ő életáldozata, miközben örök példát adott nekünk, tisztességből, becsületből, kitartásból, szerénységből, állhatatosságból, hitből, hazaszeretetből, igazság-szeretetből, alázatból, szorgalomból, fizikai és szellemi csúcsdöntésekből…Ne legyen hiába!”

2014-ben Gazda József Csomakőrösről származó diófacsemetéket vitt Dardzsilingbe…. „Gazda József kedden utazott el Delhibe, hogy részt vegyen az Indira Ghandi Nemzeti Művészeti Központ és a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ által szervezett Kőrösi Csoma Sándor-szimpóziumon. A csütörtökön és pénteken tartandó rendezvény után Dardzsilingbe is ellátogat a székelyföldi keletkutató sírjához. Gazda József az MTI-nek indulásakor elmondta, hogy a kőrösi diófacsemetét a szülőföld szimbolikus ajándékának szánja. A rendezvény indiai szervezőivel közösen döntik majd el, hogy Delhiben vagy Dardzsilingben, Csoma Sándor sírja közelében ültetik-e el. ”

2017-ben több évtizedes vágyakozás, tervezés után, én is eljutottam a nagy székely sírjához, Dardzsilingbe.

Végszó. Az elmúlt években felmerült, Csoma hamvainak hazaszállítása Csomakőrösre (Gocz Elvira ), és egy buddhista sztupa építése. Szerény javaslatom az lenne, hogy a felépítendő sztupa szomszédságába, vagy a csomakőrösi emlékház kertjében, állítsuk fel a dardzsilingi sír eredeti méretű másolatát, megteremtve ezzel annak lehetőségét, hogy mindazon honfitársaink, akiknek nem adatik meg a lehetőség, hogy Indiába eljussanak, leróhassák kegyeletüket, az egyik legnagyobb székely emléke előtt. Meggyőződésem, hogy Erdély egyik leglátogatottabb emlékműve lenne. Taron már létezik egy Kőrösi Emlékpark, Szegeden áll már egy síremlék, a Nemzeti Emlékcsarnokban.

Összesítve, a fenti leírásokban említett emléktáblákat, a helyszíni bejárás után, a következő listát állíthatjuk össze:

1. Bengáliai Ázsiai Társaság táblája, 1845 [TÁMFALON]
2. Csomakőrös táblája, 1910 (1991-ben még említik) [ELTÜNT]
3. MTA táblája, 1910 [TÁMFALON]
4. Archeological Survey of India, 1947 [TÁMFALON]
5. Ausztráliai cserkész csapat, 1959 [ELTÜNT]
6. Ausztráliai cserkész csapat II., 1962 [ELTÜNT]
7. Bodó Ferenc és neje (USA), Jakabos említi 1973 [ELTÜNT]
8. MTA négy nyelvű táblája, 1976 [A SÍREMLÉKEN LÁTHATÓ]
9. Losonczi-féle tábla, 1976 [ELTÜNT]
10. Kindrusz-féle tábla, Nyíregyháza, 1984 [ELTÜNT]
11. Sarlós-féle tábla angol-hindi, 1984 [TÁMFALON]
12. Sarlós féle tábla bengáli-angol, 1984 [TÁMFALON]
13. Galántha-Nógrády féle tábla, 1990 [ELTÜNT]
14. Marczel Péter által említett magyar vaisnavák által állított tábla, 1991 [ELTÜNT]
15.Marczel Péter által említett ausztráliai magyarok által állított tábla, 1991 [ELTÜNT]
16. Rácz Rita- Görgényi Gábor táblája: "Ébredj magyar", 1994 [TÁMFALON]
17. PTA Ázsia Intézet Bárdi -féle tábla ők 17. táblaként említik!!! 2001 [ELTÜNT]
18. Bangha Imre által említett tibeti nyelvű tábla, 2002 [TÁMFALON]
19. Kéliger-féle tábla, Szolnok, 2009 [TÁMFALON]