|
||||||
|
||||||
Életrajzi
adatok 1864.
április 10-én született Bethlenben. Édesapja Bernády Dániel 1878. november
13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak
sorába", az 1879. augusztus 18-án kötött szerződés értelmében
- miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt,
és patikavásárlási engedélyt kapott - megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől
az "Aranyszarvas" nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a
családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus
orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerész
diplomát. Iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a
marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol érettségizett
1882. június 30-án. Az egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten
végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd katonai szolgálatának teljesítése
után, gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állami- és jogtudományi
oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű
programmal Marosvásárhelyt országgyűlési képviselőnek választották.
1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással"
polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma
19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében
megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban
sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki
szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely
népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni,
tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni."
Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása,
villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése,
intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem,
közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése,
közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége
alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési
Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki
egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium
(ma Papiu Ilarian liceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem),
kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek
kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést),
gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók,
szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely (ma TBC Klinika), Polgári Sportlövőde
(ma vendéglő) a Somostetőn. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város
főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel
Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború
törte kettébe. Tervei között szerepelt egy Vármegyeháza, színház, Képzőművészeti
ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény,
TBC-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez
fűződik)..1913-ban, mint m. kir. udvari tanácsost, saját kérésére felmentik
főispánná történt kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja.
A "Nyílt Levél" című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész
életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek,
hasznára lenni fajomnak." 1926-29 között ismét polgármester.
1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált
az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus
Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936
áprilisában, a korán elhalt és forrón szeretet Györgyike leánya emlékére)
és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző. hogy 15 év polgármestersége
alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott!
1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén
a kollégium diákja volt). Gagyi László nevű diák, későbbi tanító, író
a következő sorokkal ünnepelte: " Több egy tett, mint száz
csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő
nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény
az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy
felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású
volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elválnak. Következő hitvese egy dúsgazdag,
nagy műveltségű osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármesternek
Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban
házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második
házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt
csecsemőjét, aki majd Drezdában tanul, Bernády Margit tanárnő lesz.
Egyetlen édes gyermeke 1919-ben születik negyedik házasságában, Györgyike,
aki viszont fiatalon 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl
gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református
Kollégium Főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták
fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték
utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában
állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrzik.
A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt
lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson
emlékének (a szovátai Bocskay Vince alkotása). Nevét viseli az 1992-ben
létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont
(Bernády-ház). Halálának 60-ik évfordulóján - a tiszteletére szervezett
Bernády-napok keretén belül - 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát
(Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002
októberében, polgármesteré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári
Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros
Megyei Tanács épületében. Ezt a domborművet éppen a kétnapos rendezvénysorozat
megnyitásával egyidejűleg Pop Dumitru, a Nagy Románia Párt marosvásárhelyi
szenátora önhatalmúlag leverte a falról, ahova azt korábban, a felavatásra
való tekintettel már rögzítették. A domborműnek, szerencsére, nem lett
semmi baja. Dumitru Pop Maros megyei szenátor és Ioan Brudascu Kolozs
megyei képviselő és több PRM-aktivista a leszerelt emléktábla helyére
másikat állított, amelyik a városháza pincéjében szerintük 1916-ban
meggyilkolt 35 román mártírnak állít emléket. Ez utóbbi táblát Dumitru
Pop szerint "a horthysta hadsereg 1940-ben megsemmisítette".
|
||||||
Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár Bernády György képviselő életrajza Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901 Bernády Napok eseményei Népújság, 1999. november A Bernády Alapítvány Házának felújítása RMDSZ Tájékoztató Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely., 2000. Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999. Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974. |