1864-1938
DR. BERNÁDY GYÖRGY EMLÉKEZETE
"S minden képességes szeretetemmel néztem föl reá, ez úrra,
mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ő az én rokonom. "
Ady Endre,
Nyugat, (Budapest), 1915. augusztus, 925. old.
Életrajzi adatok
Bernády György virtuális emlékszoba
Bernády emlékalbum képei
Bernády György idején épült
Bernády Napok krónikája
dr. Bernády György Közalapítvány
Linkek
Szerző: Marosi Barna

Cím: Bernády György városa

A 2000-ben megjelent kötet második, bővített kiadása. A Bernády-szobor története.

Kiadó: Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely
Kiadás éve: 2006
Életrajzi adatok

1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja Bernády Dániel 1878. november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak sorába", az 1879. augusztus 18-án kötött szerződés értelmében - miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt, és patikavásárlási engedélyt kapott - megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől az "Aranyszarvas" nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerész diplomát. Iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol érettségizett 1882. június 30-án. Az egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd katonai szolgálatának teljesítése után, gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állami- és jogtudományi oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyt országgyűlési képviselőnek választották. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian liceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely (ma TBC Klinika), Polgári Sportlövőde (ma vendéglő) a Somostetőn. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború törte kettébe. Tervei között szerepelt egy Vármegyeháza, színház, Képzőművészeti ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény, TBC-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez fűződik)..1913-ban, mint m. kir. udvari tanácsost, saját kérésére felmentik főispánná történt kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A "Nyílt Levél" című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni fajomnak." 1926-29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában, a korán elhalt és forrón szeretet Györgyike leánya emlékére) és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző. hogy 15 év polgármestersége alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium diákja volt). Gagyi László nevű diák, későbbi tanító, író a következő sorokkal ünnepelte: " Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elválnak. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármesternek Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki majd Drezdában tanul, Bernády Margit tanárnő lesz. Egyetlen édes gyermeke 1919-ben születik negyedik házasságában, Györgyike, aki viszont fiatalon 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium Főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrzik. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson emlékének (a szovátai Bocskay Vince alkotása). Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont (Bernády-ház). Halálának 60-ik évfordulóján - a tiszteletére szervezett Bernády-napok keretén belül - 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát (Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002 októberében, polgármesteré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében. Ezt a domborművet éppen a kétnapos rendezvénysorozat megnyitásával egyidejűleg Pop Dumitru, a Nagy Románia Párt marosvásárhelyi szenátora önhatalmúlag leverte a falról, ahova azt korábban, a felavatásra való tekintettel már rögzítették. A domborműnek, szerencsére, nem lett semmi baja. Dumitru Pop Maros megyei szenátor és Ioan Brudascu Kolozs megyei képviselő és több PRM-aktivista a leszerelt emléktábla helyére másikat állított, amelyik a városháza pincéjében szerintük 1916-ban meggyilkolt 35 román mártírnak állít emléket. Ez utóbbi táblát Dumitru Pop szerint "a horthysta hadsereg 1940-ben megsemmisítette".

Művei:
*Az erdélyrészi földgáz kérdésről (Marosvásárhely, 1913)
*Intelmek (Marosvásárhely, 1916)
*Nyílt levél (Marosvásárhely, 1920)
*A maros-vásárhelyi közművelődési ház

 

Bernády volt lakóháza
Emléktábla volt lakóházán
Bernády síremléke a református temetőben

Bernády György Közművelődési Alapítvány székháza

Irodalom:

Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
Bernády György képviselő életrajza Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901
Bernády Napok eseményei Népújság, 1999. november
A Bernády Alapítvány Házának felújítása RMDSZ Tájékoztató
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely., 2000.
Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999.
Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974.