GYÖRGY
HORVÁTH LÁSZLÓ (1951-2013) |
Harisnyás,
lájbis családban születtem 1951-ben. Irataim szerint marsovásárhelyi, gyökereim
szerint székelytompai vagyok. Én akkor, s ma is úgy gondolom, hogy csak
Tompáról volt számomra látható tisztán Marosvásárhely.
A Nyárád titkait is a Maros fuvarozza a végtelen tengerek felé. A Küküllőét is. Ezzel meg is határoztam az életterem: Kis- Küküllő, Nyárád és Maros-mente, s nagyapámék szokásvilága, mely csak egy hajszállal különb a másik faluénál. Ez a világ tanított, Vásárhely bizonyítványokhoz juttatott. Később Kolozsvár és Budapest is diplomát adott, de a meghatározó a poros könyvtárak levegője, a parókia ablaka alatt szürkületben hazatérő csorda kolompja, a szaggatottan szóló lábpedállal hajtott templomi orgonaszó, a szorosok, Al-és Felszegek voltak. Kell az Istent szolgáló református lelkészi mivolt, melyben megtaláltam a hit és a magyarság kapcsolatát. Ezt életvitelszerűen hét országban hirdettem: Erdélyben, Magyarországon, a szlovákiai Felvidéken, az ukrajnai Kárpátalján, Kanadában, Amerikában és ma Svédországban. Székely-magyar vagyok és író. (Forrás: www.erdelyhon.ro) |
NYUGODJ
BÉKÉBEN BARÁTOM! |
SZÉKELY
MAROSVÁSÁRHELY |
SICULUS
KIADÓ, 2010 |
Flórián Csaba előszava MAROSVÁSÁRHELY EMLÉKEZETE avagy
Mikor
György Horváth László barátom - egykori iskolatársam - megkért írjak
pár mondatot szülővárosunkról, gondolkodóba estem. Mit is rejt magába
ez a fogalom? Jelentheti a tereket, épületeket, szobrokat, a temetőket,
a tájat, de a szellemi közösséget, iskolatársakat, első szerelmeket
és baráti kapcsolatokat is. A város mai arculatát híres bíráinak, polgármestereinek köszönheti Borsos Tamástól Bernády Györgyig. Bernády európai méretű városalapító volt, aki , ha a háború nem szól közbe, Közép-Európa legszebb szecessziós terét alakítja ki. Polgármestersége idején, Budapest után Marosvásárhelynek volt a legtöbb aszfaltozott utcája (!). Víz, gáz- és villanytelepet épített, aminek köszönhetően közművesítették a várost, és közvilágítást kapott. A nevéhez fűződik a Városháza, a Kultúrpalota („cifra palota”), továbbá hat általános iskola építése. A nacionalista gyűlölet által lerombolt Bem, Kossuth, Petőfi szobrokat ma már csak képeslapokon tekinthetjük meg. A korabeli képeslapok megőrizték a század eleji kispolgári város hangulatát jellegzetes utcáival, tereivel, híres épületeivel. A jezsuiták, ferencesek templomát, Toldalagi-palotát, a Lábas-házat (Dudutz-sarok), Királyi Táblát, a Főteret a székely ezermester Bodor Péter kútjával. A város arculatát őrizték meg Mikolai Tóth István vízfestményei - ahol számos elpusztult épület azonosítható: Bolyai szülőháza, a Régi Városháza. A Schola Patriculáját a Bolyai Gimnázium elődét 1557-ben alapították. Iskolavárosként tudósok, tanárok több tucatját adta. Itt tanított, alkotott többek között Aranka György nyelvújító, Benkő Károly történetíró, a két Bolyai, Getse Dániel, Köteles Sámuel orvosok, Mentovich Ferenc jogtudós, Petelei István író, a Teleki és Toldalaghy család számos tagja. Fontos helyszíne volt a 48-as forradalom eseményeinek. A város vendége volt Bem tábornok, Petőfi Sándor. Szomorú események tanúja a Székely Vértanúk emlékoszlopa. Életem
első negyedszázadát töltöttem szülővárosomban. Diákkoromban, a hetvenes
évek Marosvásárhelye még pezsgő szellemi és kulturális életet mutató
polgári kisváros volt. Meghatározó szerepe volt a Székely színháznak,
ahol Harag György rendezésében Lohinszky Lóránd, Tanai Bella, Bács Ferenc
szereplésével egy életre szóló élményekben lehetett részünk: Madách
tragédiája, Sütő trilógiája. Nagy veszteség, hogy ezek az előadások
nem maradtak fenn filmfelvételeken. Hasonló maradandó emlékeket köszönhetek
az utánpótlásról gondoskodó színművészeti főiskolának, a kísérletező,
modern európai irodalom darabjainak színrevitelével. A Kultúrpalota
filharmonikus hangversenyei, a vasárnap délelőtti matinék hangulata
törölhetetlen – és sajnos megismételhetetlen - élmények maradtak. A
Kultúrpalotában székelő Zeneiskola igazgatónője, Erkel Ferenc leszármazottja,
Erkel Sári néni volt. A
bajok akkor kezdődtek, Vári Attilát idézve: amikor másként kezdték emlegetni
az emberek a dolgokat, mint amik a valóságban voltak. A jázminillatú
piperaboltból LUX lett, a húst a HERMES mérte, a szállodát HOTEL-nek
nevezték. Megépült a LUXOR, miután lebontották a Ferenc-rendi barátok
templomát a mellette lévő épülettel, amiben nagyapám elmondása szerint
a Hungária kávéház működött, majd Porjes Sándor dohánytőzsdéje. György
Horváth László versei, néha krónikás hangulatukban felidézik Marosvásárhely
ódon történelmét, tisztelegnek híres polgárai, ódon épületei, szobrai
előtt. Szeretettel ajánlom, nem csak vásárhelyieknek! |
SZÉKELY
MESÉK |
SICULUS
KIADÓ, 2010 |