Református Gimnázium és Kollégium (ma Bolyai Farkas Elméleti Liceum)

Református Kollégium épületei.
Az 1556-os kolozsvári országgyűlés jóváhagyta három országos jellegű protestáns iskola felállítását, egyikéül a vásárhelyi kolostort jelölte ki. A kollégium bölcsője a Vártemplom tövében álló hajdani Ferenc-rendi kolostorban 1557-ben létrehozott Schola Particula volt, ahol 1602-ig végezték a tanítás (ekkor Basta hadai felégetik) , olyan kitűnő tanárokkal mint Baranyai Decsi János, Tordai Ádám, Laskói Csókás Péter. Az iskola több diákja részt vett az 1703-tól kezdődő Rákóczi féle szabadságharcban. A szabadságharcok idején menedéket nyújtott a sárospataki főiskola és a gyulafehérvári kollégium idemenekült 50 diákjának és 2 professzorának. Ezen intézmények 1718. április 30-án egyesültek a Schola Particulával, létrehozva a Református Kollégiumot, teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékekkel. 1802-ben itt rendezték be az iskola nyomdáját, itt látott napvilágot Bolyai Farkas és János "Testamen és Appendix" című műve, valamint Borosnyai Lukáts János "Régi és új Vásárhely" c. verses leírása. 1833-tól minden tantárgyat magyarul tanítanak! A diákok egy emberként vettek részt az 1848. március 25-én Bodor-kút előtt tartott tömeggyűlésen és később a szabadságharcban is. Az iskola tanárja Török János mint a Makk-féle összeesküvés egyik áldozata 1854-ben. Az iskola 1957-ben, fennállásának 400. évfordulóján felveszi Bolyai Farkas nevét.
A Kollégium legrégebbi, ma is fennálló épülete az 1802-1803 között emelt kétemeletes bennlakása Ugrai I. pest-budai mérnök tervei szerint, 1957-ben az udvar felöli részen két emelet magasságig hozzáépítéssel megnagyobbították. A kétemeletes épület tetőzetén kis tornyot helyeztek el, melynek harangja be-és kicsengette a tanulóságot. Homlokzata eredetileg kilenc ablaktengelyes volt zárókődíszes ablakokkal. Az udvari részen hat nagy félköríves ablak volt hivatva a szobák előtt vezető folyosót. A fehérre meszelt földszinti, téglaboltozatos szobák, valamint az árkádos folyosók a népi építészet hatását mutatják. A XIX. század folyamán épült a Nagyköz felöli új épület az utca felé üzletsorral, az emeleteken tanulószobákkal. Az 1848-as szabadságharc idején a kollégium helyiségeit kórházként használták. A bentlakás hosszában épült a könyvtár épülete és az auditórium magasföldszintes elrendezéssel, a barokk jegyében. A XX. század elején mindkét épületet lebontották.

A ma is álló főépületet 1908-1909-ben építették, közadakozásból, szecessziós stílusban, Baumgartner Sándor budapesti műépítész tervei alapján, Csiszár Lajos építész közreműködésével. 1871-ben épült a Bolyai utca felöli régi kollégiumi épület és a Tornacsarnok.


(Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei, 56 old, részletek)

Az első emeleten, a tanári szoba falán kialakított mélyedésben Bolyai Farkas szobra, bronztábla:
AZ 1557-BEN LÉTESÍTETT ŐSI ISKOLÁNKBAN, MELY 1718. IV. 30-TÓL VÁLT REF. KOLLÉGIUMMÁ, TANÍTOTT 1804-1851 KÖZÖTT BOLYAI FARKAS TUDÓS PROFESSZOR, ÉS TANULT A FIA, BOLYAI JÁNOS, A NEMEUKLIDESZI GEOMETRIA VILÁGHÍRŰ ALKOTÓJA. REF. KOLLÉGIUM ÖREGDIÁKJAINAK BARÁTI KÖRE 1995. IV. 30.

Bolyaiak szobra az iskola udvarán

Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.
A város építette 1907-ben, majd bérbe adta Katonai Alreálskolának, a II. világháború végéig katonai intézményként működött. 1945-től a kolozsvári magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem orvostudományi kara került ide, ahol majd 1962-től román nyelvű oktatás is elindult.