"A
délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők
által koszorúzott hegyfok szögellik ki. - Ez Nagyerdő nevét a tetejét
koronázó s oldalait boritó több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről
veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan
kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak
Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott
szőlői (ely szőlők Trébely nevet viselnek). Maga a város e hegyfoknak
térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott
észak-nyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az
alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt
- ezen oldalról felvett - czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból
költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb,
legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa
van (1858-ki hivatalos összeirás szerint 11.710), mi az 1837-ki népszámláláskor
talált 7348 lélekhez viszonyitva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen
lakosság kivétel nélkül székely,mert ugy a kevés számú keleti vallásuak,
a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva.
E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform.
főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapit,
e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal
kapcsolatosan - mint minden székely város lakossága - a föld és- szőlőművelést
is nagy erőszeretettel gyakorolja." |