Aranykereszt vendéglő

Gróf Batthyányi Lajos, első felelős magyar miniszterelnök küldöttei az 48-as események előkészítésére.

A régi kor egyik újabbszerű épületének számított a Nagypiac plébánia során az az emeletes ház, melyet 1825-ben gr. Bethlen Ferenc építtetett. Ez volt az "Aranykereszt"-hez címzett vendégfogadó, melynek éttermi helységében mulatságokat rendeztek a farsang alatt, azon kívül itt a vidéki birtokosok beszállója volt alkalmas szobákkal és istállóval. Az Aranykereszt a 48-as események előjátékában nevezetes színhellyé vált. Ugyanis 1848. május 23-án érkeztek Marosvásárhelyre a magyar felelős minisztérium kiküldöttei: Gál Sándor, Hajnik Károly és Klapka György (a későbbi honvédtábornok, Komárom hősi védője) azzal a megbízatással, hogy a székelységet a testvéri együttműködésre buzdítsák és Erdélyt Magyarországgal küszöbön álló egyesülésre, előkészítsék. A magyarországi küldöttség érkezéséről az alábbi levéltári bejegyzést találjuk:
"A Főbíró jelenti: Ma d. u. 3 órakor a Magyar Minisztérium megbízottai: Hajnik Károly, Gál Sándor és Klapka György urak, számos helybeliek kíséretében - hiteles kirendeltetésükről iromány előmutatása mellett közölték Miniszterelnök Gr. Batthyányi Lajos saját nevével erősített, a Nemes Székely Nemzethez intézett felszólítást nyomtatásban, mely mellett kívánták, hogy a d. u. 6 órára a polgárság hivassék össze az Aranykereszt című vendéglő udvarára e fontos tárgy sürgetősége tekintetiből, hol bővebb értesítéseiket magok megteendik, - addig pedig Nemes Maros szék Főkirálybírája Gr. Toldalagi Ferenc úrhoz kiszekereztek Koronkára, ezzel is e közügy iránt erélyes lépéseket tétetni a Tanács hazafi kötelességének ismerte a védelemre mindent, megtenni tétetni mit hatásköre enged. - Mi az összegyűlés helyét illeti, tágosabbnak, alkalmasabbnak találta a piacot. - A fennebb tisztelt magyarhoni küldöttség megjelenvén a kitűzött időben, a feles számmal összejött polgári gyűlésben. A piaci kút magaslatáról (hol volt a küldöttség is) a Főbíró Lázár János úr előterjeszti összehívásuknak okát, azután Gál Sándor úr felolvasá a már érdeklett Gr. Batthyányi Lajos úr felszólítását buzdító, hazafias, fontos beszéde kíséretével. - Marosvásárhely összes népgyűlése mély fájdalommal értvén a Gál Sándor úr által elősorolt, a jó királyt és egész Magyarhont veszéllyel fenyegető körülményeket, - azoknak akadályozására teljes készségét nyilvánítja, és hogy Magyarhont s szabadságát bármi áron fenntartani törekszik, arról ünnepélyes esküt is tett le. - A Miniszterelnök felszólítását újból kinyomtatni mindenkinek kiosztás végett, a Magyar Minisztériumot, a legnagyobb bizodalmat kifejező feliratban értesíteni, hogy addig is, míg Magyarországnak Erdéllyel óhajtott egyesülése megtörténne, a Magyar Minisztériumnak kész engedelmeskedni - és mindezekről a Főkormányszéket is tudósítani elhatározza."
Marosvásárhely polgársága előtt, a népgyűlésen felolvasott első magyar felelős minisztérium nyomtatott leirata a következő:
"Magyarország Miniszterelnöke a szabad Székely székekhez és Székely határőrezredekhez. Nemes székely nemzet, tisztelt polgártársaim!
Évezredet felülmúló idő kapcsolta a székely és magyar nemzetnek egy törzsről fakadott sarjadékát egybe, érdekünk jó és balszerencsénk hajdan óta mindenkor egy volt. Némely politikai hibás nézetek, talán saját botlásunk is egy időre külön szakasztának ugyan, de a testvéri szeretet, atyafiság és rokonszenv kapcsát mindamellett megingatni semmi vihar semmi ellenműködés mindeddig képes nem vala. A Magyar hon, a magyar nemzet felett tornyosodó fergeteg aggasztó veszéllyel fenyeget, - minden órán kitörésre hajlik, - a vész harangja megkondult, némely idegen nemzetiségek megirigylék a békés nyugalmat, melyet Árpád nemzete a Duna s Tisza partjain századok óta élvezett.
Tisztelt polgártásaim !
Bár a két testvérhonnak tettleges egyesülése, melyet legforróbb vágyunként öröklénk őseinktől, mindeddig meg nem történt is, elvileg azonban elfogadva Kegyelmes Urunk Királyunk változhatatlan szavával szentesítve van. Ezért mint Magyarország első független Miniszterelnöke, - s ideiglenes Hadügyminisztere, bízva a székely nemzetnek világszerte elismert rendületlen harciasságában, s magyar testvérei iránt ingadozatlan szeretetében, hivatalos tisztemnél fogva saját felelősségem alatt sietek Önöket felszólítani, hogy miként erről az Erdélyi Főhadi Kormányzót mai nap már értesítettem, addig is míg e rendeletemre Felséges Urunk Királyunk jóváhagyását pótlólagosan megnyerném, e levelem vételével tüstént Magyarországra, a Szeged tájékára telepítendő elhatározott 12000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek, hol, valamint az átkelő helyeken is, illető élelmekről s fogadtatásokról már kellően gondoskodva van. Ügyünk közös, a kocka egyaránt fordul, mind a két testvér nemzetek ne hadják Önök hazafiúi meleg szavamat hidegen és részvétlenül elhangzani.
Pest, május 19. 1848. Gróf Batthyányi Lajos m.k."
A magyar minisztérium küldöttei a népgyűlés után az Aranykereszt vendéglőbe mentek, ahol a földszinti étteremben terített asztal várta őket. Jelen voltak: Antal Imre és Berzentzei László, Maros szék országgyűlési követei és a krónika iró Benkő Károly is. Ugyanekkor a marosvásárhelyi tanuló ifjúság és a királyi táblai kancellisták magyaros díszruhában, az ablakok alatt katonás sorba állva, zeneszóval tisztelegtek. Vacsora után, mintegy 10 óra tájban, a felső emelet 9. számú szobájába vonultak, majd hajnalban a Székelyföldre továbbutaztak.