Bodor Péter, a székely ezermester.

Bodor Péter nevét a művészet-, valamint a műveltségtörténelem nem tartja úgy számon a nagy emberek sorában, mint maga a nép. Alakját legendák veszik körül, mintahogyan titokzatos, megfejthetetlen ennek a zseninek egész élete, cselekedetei és művei. Bodor Péter neve az egész Székelyföldön ismert, mert ki-ki hallotta apjától, anyjától, mesélőkedvű öreg nagyapjától, hogy élt a székely fővárosban egy híres ezermester, aki a Nagypiac terére egy olyan kutat épített, amely minden vízhúzásra más és más, szebbnél-szebb nótákat muzsikált, úgyhogy messze földről csudájára jártak, világhírű építészek is megbámultak. Aztán meghasonlott a világgal és hirtelen elkeseredve, saját kezűleg tette tönkre élete nagy művét és minden rábeszélés dacára, többé nem volt hajlandó újra megszólaltatni. Csak egy csavart vett volna ki, és attól kezdve a szerkezet nem muzsikált többé sem vidám, sem bús nótákat és hiába keresték híres órások, külföldről jött mesterek a hibát, a nagy titkot, a csoda-művet senki sem tudta többé megszólaltatni.
A nép képzelete romantikát szőtt Bodor Péter alakja köré, mert azt is beszél-ték, hogy ez a kiváló zseni, külföldi kóborlásai során megismerkedett egy gyönyörűséges lengyel hercegnővel, akibe halálosan beleszeretett. De a szépséges hercegnő csak hitegette, figurázott vele, amit a zseniális székely úgy a szívére vett, hogy elkeseredésében visszatért hazájába és a keserű szerelem inspirálta, ennek a lengyel hercegnőnek megbabonázására eszelte ki a varázslatos kutat. Állítólag a hercegnő is tudomást szerzett a nagyszerű építmény létezéséről és el is jött Vásárhelyre megcsudálni, de Bodor Pétert még sem ajándékozta meg szerelmével. Mire az ezermester székely ember-gyűlölő lett és úgy nekibúsulta magát, hogy mások pénzvágyó szomjúságáért a város börtönébe került, amikor onnan kikérezkedve a csavart a kút szerke-zetéből kivette. mert nem akarta többé hallani a csodálatos muzsika hangját, mely olthatatlan, mély szerelmére emlékeztette. Örökre elnémította a művet, mely a székely alkotóerő csodálatos virágzását, zseniális találékonyságát és egy székely szív szerelmének lángoló piros dobogását hirdette. Úgy is terjedt a zenélőkút legendája, hogy Bodor Pétert halálra ítélték és kivégzése előtt utolsó kívánsága lett volna, engedjék meg. hogy alkotásában még egyszer gyönyörködhessen. Kívánsága teljesült és akkor rontotta el a gépet, mert úgy gondolta, hogy ha már ő nem hallhatja, másnak se muzsikáljon többet.

II.
Bodor Péter származását illetőleg több ellentétes feltevések vannak. Vannak, akik születését 1788. évre teszik, míg Maros szék régi és legmegbízhatóbb krónikása, Benkő Károly szerint született 1778-ban, a marosszéki Erdőszentgyörgyön. Anyakönyvi adatai is bizonytalanok, mert az ottani parókia egy tűzvész alkalmával leégett és az újabb anyakönyvezetést Makai László erdőszentgyörgyi ref. lelkész 1788. április 15-ikével kezdte meg.
Hitelesnek mondható közlések szerint Bodor Péter Zilahi Sebess Péter ref. lelkész elmebajos leányának és Zeyk ]ános udvarában szolgáló süketnéma legény viszonyából származik. A kis Bodor Péter szülőfaluja iskolájában szerezte az elemi tudományokat, majd egy ottani asztalos mesterhez inasnak ment. Itt hamarosan feltűnt ügyességével, mert egyszerű fabicskájával olyan remekműveket faragott, hogy az egész falu csodájára járt. A többek közt egy művészi készséggel faragott oltárt készített, majd egy csodálatosan megkonstruált malmot állított össze, melyet a patakra szerelve mutatott be az ámulók szeme láttára, amint őrölte a búzát.
Tehetségének hírére az ottani mágnáscsaládok is figyelmesek lettek és külö-nösen a Zeyk család pártfogása révén csakhamar a vásárhelyi ref. kollégium-ba került. Itt is állandóan fúrt-faragott és mesterkedett. Egy különös szerke-zetű faliórát készített, csodálatos találékonyságával egy újszerű ekét állított össze. majd egy különös típusú szekeret faragott mindenki csodájára. Rajztehetsége is páratlan nyilatkozott meg. Például olyan kétforintos bankó-kat fabrikált, hogy nem lehetett megkülönböztetni a valódiaktól. Az örökké változatosságot kereső és nyughatatlan természete azonban nem hagyta békén. Egy darabig Koronkán, gróf Toldalagi Józsefnél kertészkedett, majd 1805-ben Gerendkeresztúron tünt fel. Azután nyoma veszett. Állítólag a Zeyk-család pártfogása révén Bécsben a Polytechnicumot látogatta, ahol a géptanban képeztette magát. Sokáig hányta-vetette Bodor Pétert a sors, míg tízévi külföldi kóborlása után, 1816-ban hazakerült a székely fővárosba, ahol azonnal igénybe vették tudását és megépítette legtökéletesebb mesterművét, mellyel kitörölhetetlen beírta nevét városunk történelmébe.

III.
Mielőtt Bodor Péter híres-nevezetes zenélőkútjáról egyet-mást elmondanánk, lássuk a Bodor nevéről emlegetett nagypiaci kút alapításának előzményeit.
Az 1800. év elején, Nemes György politiae director és senator, később városi főbíró, a város közegészségügyi viszonyainak feljavítására tett intézkedésé-ből, nagyon gyakorlati módon oldotta meg az alsóváros vízszükségletének kielégítését élvezetes, egészséges Ivóvízzel, ugyanis a vár déli oldalából fa-kadó forrás vízét kemény cserefából készült földalatti csatornákon vezettet-te le a Nagypiacra, ahol vascsöveken végződve, szökőkutak ontották állandóan a kristálytiszta ivóvizet. A kút eredetileg 1803-ban kőoszlopokon nyugvó, piramis alakban épült, majd aztán átalakításon ment át. 1822-ben egy vízgyűjtő, 300 veder űrtartalmú medencét építettek hozzá, hogy tűz esetén tartalék víz álljon rendelkezésre. (Egy 1866-ban megjelent leírás "m. e. 2000 veder vizet mindig kebelében rejtő öblözet"-ről emlékezik meg.) Ez az egyébként nagyon szükséges építkezés olyan sokba került, hogy emiatt a Tanács támadásoknak volt kitéve és az ebből keletkezett vita annyira elmérgesedett, hogy az ügy a Gubernator elé került s véget nem érő pereskedés lavinája indult meg. Ez a perlekedés azonban nem zavarta a jó vizet szerető városi népet, mert mozgalmas élet lendült a kút körül. Négy cső ontotta az üdítő vizet és ide járt az - egész alsóváros csebrekkel - ivóvízért, no meg egy kis tere-ferére. Míg arra vártak, hogy teljenek a korsók, vedrek, megtárgyalták a napi eseményeket. A legények dévajkodtak, a leányok kacérkodtak és sokszor kerültek működésbe a cseber rudak, amikor az udvarló, féltékenykedő harisnyás arszlánok összeszólalkoztak. Ilyenkor ki-ki a fogát és a törött cserépkancsóját hagyta a csata sáros színhelyén; sőt nem egyszer akadt dolga a felcsernek, aki a meglékelt székely koponyákat foldozta meg. Borosnyai Lukács János, az ev. ref. kollégium jeles professzora az 1836-37-ben itt kiadott "Régi és új Vásárhely leírása" című könyvecs-kéjében, versbe szedve érzékelteti a kút körüli hangulatot:

Napszámosok, reggel, mihelyt kezd virradni,
Ide gyűlnek, s fognak reggelre mosdódni.
Mosdások közben áldják Isteneket,
Hogy engedte látni ismét reggeleket.
Estve, reggel ide jőnek a tselédek,
Találhattyák egymást szűzek és legények.
'S míg csebrek meg telik, elé számlálhatyák,
Ki hogy él urával, vagy gazdasszonyával,
Melyik úrfi hogy van kisasszonykájával,
Milyen vásárfiát kapott ajándékul,
Hogy titkával hív, és nem volt akadékul.
Kinek mi fejére van szapullójában,
Hány derekaj, s párna vagyon az ágyában.
Mit főz a gazdasszony naponként férjének,
Mivel kapja kedvét, inkább legényének ?
Mondhatyák egymásnak, mivel álmadoznak,
Estvétől reggelig, mivel gondolkoznak.
Másnap is eljőnek ide vizet vinni,
Könnyen ugyan azok, azt is lehet hinni.

A kút körül eredetileg felhőkig érő jegenyefák emelkedtek, melyeknek tetején a környékbeli csókák és varjak valóságos kongresszust tartottak és hangos károgással versenyeztek az agyafurt kútszerkezet zenéjével, no meg a vízhordók lármás tereferéjével.

IV.
Bodor Péter alig hogy letelepedett, tehetségét és alkotókészségét a városi Tanács azonnal igénybe vette. Első munkája volt a Maros folyón átvezető nagy fahíd mely sokáig állott a forgalom szolgálatában és amelyet róla neveztek el Bodor-hídnak. Az ő műve volt a református vártemplom tornyába vezető fallépcső is és azonkívül több marosszéki falusi egyház orgonáját készítette el. Leghíresebb alkotása azonban a nagypiaci muzsikáló kút volt.
Bodor Péter 1822-ben azzal kezdte a kút munkálatait, hogy a kőoszlopot eltávolította és helyette egy kínai pagodára emlékeztető építményt helye-zett. Peielle Ventzel városi főbíró mindenben a mester kezére játszott, hogy a kút külsőleg is a Nagypiac díszére legyen. Görög József városgazda lett megbízva minden szükséges anyag beszerzésével. Olyan mozgalom és népes sürgés-forgás mutatkozott a nagypiaci építkezés körül. mintha a bibliai Bábel-tornyát emelték volna. A város minden szakmabeli céhe kivette részét a közmunkából és kötelességgé lett téve, hogy minden céh tag személyen-ként egy-egy napot áldozzon "város dolga" címen a kútépítmény elkészülé-sében. A szántó céh pedig külön száz szekér palát hordott össze. Bodor Péter a kútépítmény kupolaalakú fedélházába egy olyan szerkezetet szerelt, mely a nap bizonyos szakaszaiban, minden hat órában, a víz hajtóerejének befolyására szebbnél-szebb zenedarabokat hallatott. A zene olyan erőteljes volt, hogy szélcsend idején a környező falvakban is hallhatták a varázsos hangokat. Külön érdekesség volt a kupola tetejére szerelt, vörösrézből való Apolló szobor, melyhez egyébként a Bodor-féle zeneszerkezet hálózata összeköttetést tartott. Az Apolló-szobor ugyanis a nap különböző állása után igazodott. Napkeltére arccal a nap felé nézett és a nap emelkedésével s hanyatlásával követte a nap útját. Hogy a kút mely zenedarabokat játszotta, arról nem szól a krónika, de csodájára jártak messze földről és sok idegen érkezett városunkba, hogy ezt a mechanikai csodát megbámulja.
Bodor mindezekért tekintélyes munkadíjat kaphatott, mert csakhamar a Rózsa utcában csinos telket vásárolt, ahol szép kerttel körülvett, török-mecset formájú nyári lakot építtetett. Ez a ház azonban később elpusztult, amikor tulajdonosa is a lejtőn zuhanni kezdett. A zenélő szerkezet 1836 december 8-ig működött. Ekkor ugyanis egy hatalmas hóvihar vonult keresztül a városon, amely az Apolló szobrot ledöntötte és a benne lévő szerkezetet is összetörte. Az a hiedelem, mintha Bodor maga némította volna el a muzsikáló gépet egy csavar kivevésével, az tehát nem igaz, mert arra alkalom se adódott, hogy bebörtönözése ideje alatt a kút körül dolgozhasson és különben is rövid fogsága után a kút még jó darabig muzsikált.

Minden jog fenntartva©dr. Flórián Csaba 2004-2008