Előbb Felsőfehérvármegye főispánja, az unitárius egyház főgondnoka, majd a marosvásárhelyi kir. Tábla elnöke, Dániel Elek és P. Horváth Teréz fia. A nagytekintélyű, vagyonos ősnemes 1843-48-ig a marosvásárhelyi Casino második főigazgatója volt. Nagyajtai Cserei Krisztinával kötött házasságából született 1824-ben fia: Gábor, Udvarhelyszék főkirálybírója, majd főispánja, aki családjának a báróságot megszerezte.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Gyergyóremetei származású székely, aki mint több marosszéki uradalom jószágigazgatója, tekintélyes vagyont szerzett és annak egyrészét oly intézmény létesítésére óhajtotta fordítani, mely az annyira nagy küzdelemmel élő székelység alapos segítségére és felemelésére szolgálna. A jó szándék lehetőségét Sombori István, marosvásárhelyi rk. nevelde igazgatója úgy irányította, hogy a felajánlott összeg egy székelyföldi ipariskola vagy egy székely reáliskola alapítását segítse elő. Az eszme a humánus székely tetszésével is találkozott és így a cél kivitelére 4000 ezüst rénesforint alapítványt tett. A terv hozzájárulásához segítségre kérték Erdély akkori székelyszármazású rk. püspökét, Kováts Miklóst is, továbbá felhívást intéztek a székely főurakhoz, valamint a székely székeket és vármegyéket is megkeresték a nagy terv megnyerésére. Az így beindított mozgalom általános érdeklődést keltett, közgyűléseik lelkesedéssel foglalkoztak az üggyel, anyagot, munkát és pénzt ajánlottak fel. 1846. aug. 10-én foglalkozott a székely ipariskola tervével Marosszék közgyűlése is, amikor a rendek elhatározták, hogy a jócélú terv kivitele céljából, a nemes alapítványt tevő bevonásával bizottságot alakítanak A bizottság Dáviddal egyetértve, okt. 2-án így elhatározta, hogy a tervezett székely középiskola, különösen az alapítványtevő határozott kívánságára, Székely-Udvarhelyen létesüljön és a még ahhoz szükséges pénzalap előteremtése érdekében kerestessék meg a főkormányszék is, hogy az országban létező minden törvényhatósághoz, egyházi elöljárósághoz juttasson oly rendeletet, melynek erejénél fogva az üdvös cél pártolva legyen, továbbá az országgyűlés követeinek adassék utasítás, hogy adandó alkalommal indítvánnyal segítsék kivitel elé a műintézet létesítését. Marosszék közgyűlése, mintán az előterjesztést magáévá tette, a kir. főigazgató-tanácshoz fordult az elfogadott határozati javaslat értelmében. A beindított akció eleinte sikerrel indult, mert rövid idő alatt különböző intézményektől és személyektől 7798 frt. 30 kr. gyűlt össze váltópénzben, tehát alig egy év alatt majd kétszer annyival gyarapodott az alap, mint amennyivel Dávid azt beindította. A 48-as vérzivataros idők azonban a további gyűjtést megakasztották. 1848-ban, Dávid halála után a végrendeleti intézkedés nyilvánosságra került részletei bő magyarázatát adják a székely népnevelés érdekében beindított tervről, de amelynek szép eredményeivel kecsegtető mozgalma elcsendesült, a közérdek mérhetetlen nagy kárára. Később, 1850-ben - Sombori jegyzetei szerint - a császári főkormányszék a felajánlott összegeket kíméletlenül behajtotta és Dávid hagyatékában biztosított 10.000 frtra rátétté kezét. Ezen összeget a Kispiac bejárója fölötti emelet felépítésére használta fel a város. Egyy más feljegyzés szerint a városnál nyilvántartott összeg 5891 frtot tett ki. Egy városi polgárnál 512 frt. volt elhelyezve, Felvinczi nevű tordai gabonatözsérnél 200 frt. elúszott úgy, hogy az csődbe jutott és a pénz behajthatatlanná vált. Végül 2000 frt. egy Szombatfalvi nevű orvosnak kölcsönöztetett ki, de ez a visszafizetést azzal tagadta meg, hogy Dávid M. Antal gyógykezelésének fejében a kölcsönvett összeget tudja be. Így vált veszendővé egy jó célú alapítvány, a felelőtlen gazdálkodás jóvoltából.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Orvos, hasonnevű ügyvéd és Széplaki Mária fia, szül 1837-ben. Tanulmányait a marosvásárhelyi ref. kollégiumban kezdte, ahol 1853-ban érettségizett. Meghalt 1891-ben. Népszerű, humánus ember volt, aki végrendeletileg 600 frtott hagyott a marosvásárhelyi ref. kollégium jótékony céljaira.

Sírfelirata a ref. temetőben:
K. Szt. páli Demjén Farkas ügyvéd
mh. 1847. febr. 22. Neje Széplaki Mária
mh. 1877. jul. 19. Fiók Demjén Farkas
orvos-tudor sz. 1837. mgh. 1891. febr.6.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám

Főhadnagynak 1843 jan. 1-én, 62 éves korában történt haláláról emlékezik meg egy ez évi Székely Naptár írott bejegyzése.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Ref. lelkész, ki a 30-as és 40-es években Marosszék táblabírója és a marosvásárhelyi ref. egyház papja volt. Innen Felvincre ment papnak, de 1848-ban a felkelő románok a községet porrá tették, így Tordára, majd Kolozsvárra menekült, mialatt neje meghalt. 1850. okt. 13-án három leányával Bukarestbe ment és az ottani ref. egyház papi állását töltötte be. 1852. tavaszán vád alá helyeztetett, az osztrák konzul Szebenbe küldte, ahol elzárták, majd 1854-ben a haditörvényszék súlyos várfogságra ítélte. Fogsága ideje alatt, Gyulafehérváron halt meg.
Itt megjelent műve :
A' polgári társaságot boldogító fejedelmi erények Első Ferentz ő cs. kir. és apost. felségének végtiszteletén 1835-ben április 5-én elmondott a' marosvásárhelyi templomban. Marosvásárhely, 1835
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Városi orator, aki 1793. jan. 19-én feleskettetett és 15 frt. taxa fizetése mellett felvétetett a civisek közé.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

1773-ban Marosszék fökirálybírója. Neje: branyicskai br. Jósika Zsuzsanna.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Az 1790-ben felállított kollégiumi jogi tanszék első professzora a marosvásárhelyi ref. kollégiumnál, Dósa Ádám és Bernáth Erzse fia, szül. 1766-ban. Tanulását a marosvásárhelyi ref. kollégiumban kezdte ahol Kovásznai tanítványa; már kezdetben ő volt kiszemelve a felállítandó jogi tanszék betöltésére, azért a ref. főkonsistorium felszólítására kötelezte magát ezirányú kiképeztetésre. így 1781. jún. 15-én deák lett, majd a felsőbb tanfolyamok bevégzése után előbb literaturae praeses, később gr. Bethlen Sándor fiainak nevelője lett. A göttingai és bécsi egyetemeken geneológiát, heraldikát, matematikát, numizmatikát, politikát, statisztikát, történelmet, egyházjogot, római jogot tanult, 1794. ápr. 20-án iktatták be a "hazát és tanulni vágyó ifjuságot szolgálni kívánó" professzort. Europai szinten tanít, előadásait nemcsak tanítványai, hanem a királyi tábla írnokai is látogatták. Szegény sorsú tanítványait anyagilag is rendszeresen támogatta. A jogi tudományok tanításában úttörő munkát végzett és amit ő megkezdett, gyermekei, unokái folytattak a közjó és az igazságügy előmozdítására.
Beköszöntése után két évre nőül vette tanártársa, egerpataki Basa István leányát, Rákhelt, akivel 30 évig élt boldog családi életet és aki tizenegy gyermekkel ajándékozta meg. Meghalt "fekete szárazságban" 1826. febr. 11-én, 65 éves korában. Neje 1841. dec. 13-án, 64 éves korában követte párját sírjába.
Gyermekei: Imre (sz. 1798.- mh. 1850. neje: kishárándi Nánási Polixena), Elek (jogtudós, tanár, gondnok, képviselő), Lajos (birtokos, sz. 1807.- mh. 1880. neje: sófalvi Illyés Anna sz. 1814.- mh. 1879.), István (sz. 1816.- mh. 1868. neje: Szily Klára) és Rákhel (Vályi Károly kir. postamester neje).
Unokái: Elek, fia: Miklós (jogtanár, gondnok, kir. Táblabíró). Lajos, fiai: Elek (Marosszék főjegyzője, a marosi ref. egyházkor és ref. koll. gondnoka), Gábor (táblabíró, sz. 1842.- mh. 1899.), László (mérnök), István gyermekéi; István (tanár), Kálmán (hivatalnok). Rákhel fiai: Vályi Gáboi (kolozsvári egyetemi jogtanár) és Vályi Gyula (kolozsvári egy. mathesis tanár).
Sírirata a ref. temetőben:
Jogtanár makfalvi Dósa Gergely (mh. 1826. február 11-én egerpataki Basa Rákhel (mh. 1841. decembert 11-én). Kedves szüléik emlékezetének szentelek gyermekeik.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Nagyenyeden született, atyja Dósa György, egykori parasztvezér odalági leszármazottja. A szanadságharcban való részvételért egy ideig bújdosnia kellett, majd szappangyárat létesített Kolozsváron. Anyja Gyarmaty Rozália, két testvére volt. 10 éves korától művészeti oktatásban részesül, a kolozsvári Normál Rajzódában tanul. Szülei Marosvásárhelyre költöznek, 17 éves koráig a Református Kollégiumban tanul, rajztanára Péterffy Károly volt. 1864-ben apjával Pestre kerül, Székely Bertalan munkái alapján, rajztehetségét felismerve, azonnal tanítványai közé fogadja. 1866-ban a bécsi képzőművészeti akadémián találjuk, ahol Paál László kollégája lesz. Bécsben két érdekes szerződés fűződik nevéhez: szabójával és cipészével köt életre szóló szerződést, akik vállalják hogy arcképeik ellenében ellátják ruhával és cipővel. 1869-ben Münchenben találjuk. Arckép festésből tartja el magát. Münchenben találjuk ez időben Szinnyei Merse Pált, Benczúr Gyulát, Wagner Sándort akinek miután segédtanár lesz az Akadémián, Dósa tanítványa lesz. Az 1867-es kiegyezést követően, a nemzeti öntudat ébrentartására a történelmi festészet teret hódít a művészek körében (tiltakozásúl a bécsi abszolutizmus ellen, mely a magyar múltat meg nem történtté akarta tenni). Ennek szellemében hírdetettek Eötvös Károly minisztersége idején pályázatot történelmi témájú festményekre. Ezen a pályázaton nyer Dósa a Bethlen Gábor tudósai körében című festményével 500 forint ösztöndíjat. A kép először Soós Kálmán marosvásárhelyi polgár tulajdonába kerül, majd a Nemzeti Galéria szerzi meg egy Rubens másolatért cserébe. Müncheni tartózkódása idején több történelmi tárgyú művet fest, amelyeket sajnos vagy csak leírásból, vagy vázlatokból ismerünk. Haza kerül Marosvásárhelyre, ahol újból portrékat fest Nagyszentkirály utcai műtermében. A szívbajos és anyagi problémákkal küszködő festő végül pisztollyal vett véget életének, mint a Vasárnapi Újság tudósításában olvasható. 25 évet élt!
Irodalom:
M.Kiss Pál: Dósa Géza, Marosvásárhely és Vártemploma tanulmánykötet 287-298
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Dósa Géza néhány festménye
Dósa Géza Magyar Életrajzi Lexikon
Dósa Géza