HÍRES
POLGÁROK LEXIKONA |
||
Gaál
János * Galambos Borbély
Sámuel * Gartner
Jakab * Gábri
József *Gál
József * Gál H. László
* Gáthi Gábor * Gecse
Dániel * Gernyeszegi
István *
Gidófalvi Gálgyor Balázs
* Gombás
Szöts István * Göldner
Dániel * Göntzi Borbély
János * Göntzi Ferenc
* Görög
György I.
* Görög György II. * Görög
György (marosvásárhelyi) * Görög
József id. * Guthi
István * Gyalogi
János * Gyöngyösi
József * Gyöngyösi
Karolina * Györfy István
* Gyújtó István |
Gartner Jakab |
Kivitelező kőműves vállakozó, a Zsidó Kaszinó épületét építette. Irodalom: Keresztes Gyula : Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar, Marosvásárhely, 2000 |
Gábri József |
1813-31-ig paptanár a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban
és 1820-31-ig subregens a neveldében. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Gecse Dániel szárazajtai (1768-1824) | |
Orvos,
született Szárazajtán 1768. március 7-én, meghalt 1824. május 23-án. Kora
gyermekkorától nehéz anyagi viszonyok között élt, talán ez fejlesztette
ki lelkében a szegényekkel, elhagyatottakkal való mélységes együttérzés.
Mint a marosvásárhelyi Református Kollégium, a "Főtanoda" kiváló
diákja és végzettje az egyháztanács támogatásával a budapesti orvosegyetemre
iratkozik, ahol 1798-ban doktorál. Pályakezdése küzdelmes: hadikórházaknál
dolgozik a járványos betegségek idején, a gyakori pestis leküzdésén, felszámolásán
fáradozik. Az 1807. évi kolerajárvány alatt tűnt ki, majd 1809-ben a francia
háború alkalmából a felkelő sereghez táborkari főorvosság lett kinevezve;
1815-ben telepszik le végleg Marosvásárhelyen, s 1817-től a Szentgyörgy
utcai közkórház főorvosa, hol orvosi teendőit "pontossággal,
hívséggel, emberi szeretettel végzi". Fő célja a város szakszerű
egészségügyi ellátása, járványos időre az orvoshiány felszámolása, szót
emel a szakképzetlen bábák ellen, ellenőrzi a gyógyszertárakat, de még
arra is figyel, hogy a "mészárszékban, a piacon, a nagyserfőzőházban,
az ételre és italra tartozó áruk jók és egészségesnek találtassanak"
. 1818-ban a Református Kollégium megalakulásának 100 éves ünnepségén,
pénzalapítványt tesz le az iskolánál azzal a feltétellel, hogy annak évenkénti
kamata tőkévé váljék s ha az összeg egymillióra növekszik, osztódjék egyenlő
arányban az államnak, városnak a Kollégiumon át és az Erdélyi Ev.-Ref.
Egyházkerületnek. 1820-ban hozza létre Emberszereteti Intézményét, annak
céljaira 2000 forintot tett le a marosvásárhelyi ref. főiskola pénztárába,
ehhez végrendeletében még 6000 forintot csatolt s anyja halála esetére
egész vagyonát hagyományozta. Rendelkezései szerint az alapítvány kamatait
a közösség javára lehet csak felhasználni: kollégiumi tanároknak lakás
építésére, könyvtár bővítésére, falusi iskolák létesítésére, a helyi gimnáziumon
belül bölcsészeti tanszék felállítására, fiú és leány előiskola felállítására
ahol írni, olvasni, számolni tanulhat minden gyermek. Továbbá rendelkezett
afelől, hogy a szegények ingyen ápolást és táplálékot nyerjenek, illetve
az árvák, tűzkárosultak is segélyhez jussanak. Egy bizonyos összeget a
város szépítésére is engedélyez (a Kultúrpalota építésénél 5000 koronát
használtak fel ebből az alapból). 1820-ban az alaptőke 32479 forint volt,
1902-ben együtt volt az elképzelt pénz. Sajnos, az első világháború utáni
pénzbeváltás miatt az intézet alaptőkéje elértéktelenedett, s 1934-ben
az Intézetet felszámolták. Keresztes Gyula: Egy élet az emberiség szolgálatában, Népújság, Mvhely; Kovács Antal Néhai orvos G. D. életrajza (Marosvásárhely 1840). Magyar Életrajzi Lexikon MEK Magyar Elektronikus Könyvtár Szülőfaluja: Szárazajta Getse Dániel (szárazajtai) orvostudor, Marosvásárhely város fizikusa, a kórház vezető orvosa és a nevéről elnevezett Emberszereteti Intézet (Philantropicum Institutum) megalapítója, szül. 1768. március 7-én, a Szolnok-doboka megyei Czigányi községben. Anyja Tétsi Krisztina, Tétsi Sámuel, marosvásárhelyi theologiai professzor leánya, aki korán árvaságra jutván, megismerkedett Getse Benjámin, itteni táblai kancellistával. Ebből az ismeretségből származott Getse Dániel, aki mint törvénytelen fiú, anyja szégyenének, bélyegét hordozva, rideg körülmények között jött erre az életre. Ámde ezt a születési, szépséghibát a Gondviselés gazdagon kárpótolta, mert nem mindennapi tehetséggel, törtető igyekezettel, emberszerető nemes szívvel és megnyerő, előnyös külsővel látta el. Tanulását a marosvásárhelyi reform, főtanodában kezdte és ott is végezte 1791-ben. Mivel kezdetben is az orvosi pályára szánta magát, az akkori szokás szerint a három erdélyi ref. főiskolában vizsgálatot tett és mint alapos készültségű, de minden segedelem nélkül szűkölködő ifjú, a főegyháztanács hozzájárulásával, bőkezű támogatók segítségét vette igénybe. Különösen gr. Teleki József, koronaőr, Ugocsamegye főispánja felkarolásának köszönhette, hogy 1792-ben a pesti egyetemre mehetett; hol 1798-ban orvosi diplomát nyert, ugyanakkor felsőbb királyi leírat elismerte szárazajtai Getse Benjámintól való származásának törvényesítését. 1799-ben, édesanyja látogatására és segélyezésére Marosvásárhelyre érkezett, de innen csakhamar az orvosi gyakorlat bővítése céljából tanulmányútra ment. Előbb Bécsbe, majd 1800-ban Olaszországba utazott, ahol az osztrák hadikórházaknál katonaorvosi szolgálatot vállalt, de ahol nem sokáig tölthette be hivatását, mert a járványos betegségeknek ő is majdnem áldozata lett s így hosszú súlyos betegeskedés után, visszatért Marosvásárhelyre, ahol magánorvosi gyakorlatot folytatott. Ez idő alatt természetes atyja, Getse Benjámin, ügyvéd Déván meghalt, aki számottevő vagyonából törvényesített fiának semmit sem juttatott, A továbbiak során ideje java részét az örökösödési per foglalta le, mely huzavona orvosi praxisát nagyban visszavetette. 1807-ben a kormány Hunyad-vármegye fizikusának nevezte ki, mint ahol a nagy járvány alatt már két orvos a veszélyes nyavalya áldozata lett. 1809-ben, az osztrák-francia háború alatt, az erdélyi insurgensekkel hadba vonult és mint katonaorvos szolgált. 1813-ban a szomszédos román fejedelemségből átterjedt pestis meggátlására a kormány Brassó-vidék körzetébe, Pataki Sámuel, protomedicus és kir. consiliarius mellé nevezte ki, majd 1814-ben Fogaras vidékén, a határszél egészségügyi biztosítására küldetett ki. A járványokkal való küzdelmes harc után, 1815-ben végre hazajöhetett és véglegesen megtelepedett Marosvásárhelyen. 1817-ben, Horváth Mátyás orvos halálával megüresedésbe került városi phisicusi állást, egyben az országos kórház főorvosi tisztét választás útján elnyerte. Itt végezte haláláig "pontossággal, hívséggel, emberi szeretettel s alapos készületénél fogva" a szenvedő betegek gyógykezelését; míg 1823. nov. 1-én "reggel egy terhes vérhányás egyszerre úgy egyberontotta belső alkotványát, mint mikor a zöldelő plántát forró vízzel leöntik". Hat hónapi szenvedés után, ]824. május 13-án meghalt. Getse Dániel: korának egyik leghumánusabb embere volt. Az általa alapított Emberszereteti Intézetével örökre maradandóvá tette nevét, úgyszintén felekezeti különbség nélkül áldják emlékét előrelátó, nemes szívből fakadó jótéteményeiért. Az Emberszereteti Intézet gondolata 1818. június 28-án fogalmazódott meg agyában, amikor az ősi református kollégium itteni megtelepedésének első százados évfordulójának ünnepén, az ünnepi szónoklatot tartó Antal János ref. püspököt a vártemplomból hazakísérték. Ez alkalommal így szólt a jelenlevőkhöz: "Nékem templomozás alatt elmémbe ötlék, hogy ha valaki ezelőtt száz évekkel ennek a kollégyomnak száz forintokat adott volna, oly rendeléssel, hogy annak kamatja évenként mostanig mindenkor tőkévé 'váljék, mi volna ma az összesített tőke?" A hirtelen ötlet által felvetett terv gondolkozóba ejtette az ünnepi gyülekezetet és nyomban ki is számították, hogy rendes körülmények között a letett 100 írt tőke, az akkori kamatláb szerint könnyen 35000 forintra emelkednék. Az eszme megvalósítására így 1820-ban 2000 németforint alapítványt tett le és minden apró részletekig kidolgozva leírta elgondolását, az összeg felhasználására előirányzott utasításait. Súlyos betegsége idején, 1824. március 16-án pedig úgy végrendelkezett, hogy összes vagyona, édesanyja halála után, erre a célra fordítassék. A végrendelet végrehajtásával megbízott választmány 1828 aug. 3-án terjesztette be a hagyaték eredményét, mely szerint a behajtott követelések és a kifizetett tartozások elszámolása után az Emberrszereteti Intézet alaptőkéje, beleszámítva az 1820-ban letéteményezett 2000 forintot és kamatait is, összesen 32479 váltó magyar forint 8 1/2 pénzt tett ki. Ez az összeg képezte tehát a Gecse Emberszereteti Intézet alapját, mely a megszerkesztett szabályok szerint mindaddig gyümölcsöztetendő, míg egymillió forintra emelkedik. Majd az alap kezelését egy 9 tagú bizottságra bízta a nemes alapító, melynek tagjai a Felsőbbség részéről egy, Marosvásárhely város közönsége képviseletében kettő, az erdélyi ref. egyházkerület megbízottjaként egy, a marosvásárhelyi ref. kollégium nevében kettő, a helyi ref. egyház képviseletében egy, a helyi rk. gimnázium részéről egy tag, és a kilencedik, mint elnök, a ref. kollégium mindenkori főgondnoka. Gecse számítása szerint, az 1920. évre kitervezett egymillió forint jóval előbb, már 1903-ban együtt volt, és már 1904. évtől kezdődőleg a felügyelő-bizottság a kamatokat a végrendeletben felsoroltaknak kiadta. Gecse Dániel életrajzát, jótékony működését méltató és Emberszereteti Intézetének leírását ismertető (írott és nyomtatott) kiadványok a következők: 1. Getse Dániel végrendeletének hiteles példányai 5 darabban, pávai Vájna Elek, erdélyi kir. táblai ítélőmester aláírásával hitelesítve: 1. önönmagának, 2. a városi tanácsnak, 3. a ref. kollégiumnak, 4. a reform. egyházi főtanácsnak és 5. az erdélyi főkormányszéknek. 2. Néhai Getse Dániel: A Philantropicus Institutumról. (3 ív.) Marosvásárhely, 1834. 3. Antal János: Néhai orvos Getse Dániel életrajza, Emberszereteti Intézete, és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, 1840. (8/r. I-XVIII. 1-56 l.) 4. Benkő Károly: Maros-Vásárhely Sz. K. Várossa leírása. 1862. 174-175. l. (kéziratban.) 5. Kun Róbert: A családi per. Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat VII.. évkönyve, 1893. 91-109. l. 6. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. IV. k. 137. l. 7. Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, Emberszereteti Intézetének alapszabályai és az 1870-ik év deczember hava 29-ik napján tartott nagygyűlésről vezetett jegyzőkönyv. Marosvásárhely, 1871. (8r. 1-97 l.) 8. Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. Marosvásárhely, 1896. 677. l. Síremléke a ref. temető cintermében, vasráccsal körülkerített impozáns emlékkő, a következő felirattal: Itt nyugszik orvos tudor Gecse Dániel az Emberszereteti Intézet alapitója szül. 1768 mart. 7-én, meghalt 1824. máj. 13-án. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám |
Gernyeszegi István |
Az
első ismert kolostori iskola skólamestere 1495-ben. |
Göldner Dániel ( - mh. 1837) |
Lutheránus
prédikátor, magán német nyelvtanító és nevelő, hasonnevű ludvégi
ág. ev. lelkész fia, még ifjúkorában került Marosvásárhelyre, ahol gr.
Kendeffi Ádám mellett nevelősködött. Azon a szálláson lakott, melyet a
gróf lakásul neki kiutalt és amit mint háládatos tanítvány, gr. Kendeffi
Rozália (br. Wass Farkasné) később neki ajándékozott. Magániskolát tartott
fenn, hol főleg a német nyelvet tanította, egyben prédikátora volt az
akkor még szervezetlen itt élő, csekélyszámú lutheránus hívőknek. Meghalt
1837-ben, amikor gyászjelentését Bolyai Farkas adta ki. Gyermekei: Nándor, ref. koll. német nyelvtanító és pénztárnok (sz. 1826. nov. 11., mh. 1897.) és Károly, gyógyszerész, a Brandecker Simon-féle patika vezetője (mh. 1848. júl. havában). Műve: Ode dem Andenken des verewigten Grafen Ádám Kendeffi von Malomvíz. Marosvásárhely, 1834 Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Göntzi Borbély János ( - mh. 1768) |
1760-tól
városi tanácsos, majd főbíró, meghalt
1768. júl. 15-én. Helyébe Sántha Antal került a tanácsba. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Göntzi Ferenc ( - mh. 1806) |
Exjezsuita,
rk. paptanár, 1779-ben, Budán négyévi theologiát végzett,
1782-ben szebeni tanár, 1787-ben abrudbányai plébános, végül 1793-tól
tanár a marosvásárhelyi rk. tanodában és subregens a neveldében, aki Liszi
András halála folytán került itteni hivatalába. A Klastrom-utcai Major-kert
megvásárlását ő eszközölte. Meghalt 1806. május 1-én, Marosvásárhelyen. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Görög György | ||
Görög
György nejének: Török Szappanos Anna sírirata
1728-ból a református temetőben:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám Csekme István: A marosvásárhelyi református temető 1988-ban. Marosvásárhely, 1994 * (Fodor írásában 77. olvasható, de a sírköven, és Csekme id. művében 17, ami nem valószínű!) |
Görög György ( - mh. 1760) |
Városi
főbíró, 1736-tól senator, 1752-ben főbíró, 1758-ban albíró. Meghalt
1760. szept. 19-én. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat98. szám |
Görög György marosvásárhelyi (1802-1843) |
Városi
sebész, szül. 1802-ben, meghalt 1843. ápr. 11-én. Halálára vonatkozó
írott bejegyzést találjuk egy 1843-iki Székely Naptár erre a célra nyitvahagyott
üres lapján: "Április 11-kén Város Sebészsze Görög György élete 41-dík Esztendejében dél utánni 5 órakor meg hala." Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Görög József idősb. ( - mh. 1838) |
1761-től városi senator. Hasonnevű fia a tulajdonát képező,
a Nagypiac és Szentgyörgy-utca sarkán lévő földszintes házára 1828-ban
két emeletet építtetett, a mai Takarékpénztár épületét. 1838-ban "epemirigy"-ben
meghalt. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Guthi István kis és nagyguthi |
Az egyesített Külsőszolnok, Kraszna és Kővár vármegyék alispánja, II.
Rákóczi Ferenc hű embere és egyik erdélyi hadosztályának vezére, aki 1704
április havában, hosszabb ostrommal, miután a vásárhelyi várőrség megadta
magát, elfoglalta a várat és azt a kuruc katonaság tulajdonába vette.
A szatmári béke (1711) után kénytelen volt egy ideig elbujdosni. Birtokait
elkobozták. Farkas nevű fiának, aki befolyásos lett az udvarnál, sikerült
apjának kegyelmet nyerni. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Gyalogi János (1686-) |
Jezsuita
hitszónok, bölcsésztanár, született 1686. január 6-án, Gyöngyösön,
aki 1716-ban a katolikus misszió betöltésére, a saját kérelmére nyert
beosztást Marosvásárhelyen. Akkoriban, a református túlsúlyú székely fővárosban
hatásos szónoklataival és egyéb eszközökkel terjesztette a katolikus hitet
és eredménnyel térített. Hatékony szónoki készségéért magyar
Cicerónak nevezték. Ekkor 1724-ig működött itt, de 1735
után ismét Marosvásárhelyre rendeltetett, hogy az 1728. augusztus 12-én
megkezdett jezsuitatemplom, a mai plébániatemplom építkezését (melynek
alapköve még annakidején az ő jelenlétében tétetett le) mint egyházi felügyelő
folytassa. 1736-37-ig a római katolikus tanodát és neveldét igazgatta,
majd 1738-ban áthelyezték Székelyudvarhelyre. Számtalan egyházi műve közül
marosvásárhelyi vonatkozású: Emblemata et variae inscriptionis S. J. Marosvásárhelyiensis. Claudipoli, 1750. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Gyöngyösi József |
Városi
főbíró, aki 1798-ban választatott meg a kaolikus. senatorok közül;
az első marosvásárhelyi színjátszás érdekében tevékeny részt vett; ő jelölte
ki 1803. ápr. 30-án a vármellett építendő faszínház helyét. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Gyöngyösi Karolina |
Költőnő,
Gyöngyösi János leánya, bögözi Mihályi Mihály ref. püspök neje. Fia: Károly,
ref. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. Itt megjelent műve: Rózsakoszorú Keczeli Róza kisasszony kedves emlékezetére. Mvhely, 1806. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Győrfi István |
Ref.
kollégiumi nyomdász, dr. Soós Márton nyomda-bérlő faktora
1804. okt. 4-től, amikor a nyomda a Nagyközben, az iskolai telken (569.
sz.) lévő régi faházban volt. Itt működött 1808. aug. 2-ig. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Gyújtó István (sepsimartonosi) |
1790-ben az agyagfalvi székely nemzetgyűlésen Marosvásárhely követe, 1804-ben
4100 m. frtot adott a ref. kollégiumnak azzal a meghagyással, hogy az
összeg felerésze a Gyújtó-utódok, másrésze a jóigyekezetű, árva, nemes
v. papi gyermekek taníttatására fordítassék. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |