Marosvásárhelyi Pantheon

HÍRES POLGÁROK LEXIKONA

Kakutsi János * Kallós Ede * Kapronczai Nyerges Ádám * Kathonay István * Káli József * Káli Simeon * Kelemen család * Kelemen József * Kelemen Márton * Keleti Béla * Kemény Ferenc * Kemény Miklós * Kemény Pál * Kemény Sámuel * Kemény Simon * Kendeffy Elek * Kerekes Ábel * Keresztes József * Keresztes Zsigmond * Keresztúri Miklós * Keserű Mózes * Kézdivásárhelyi Péter * Kiss Gergely * Kiséri György * Knöpfler Vilmos * Kolozsvári Szöts Dániel * Komor Marcell * Koncz József * Kornis Zsigmond * Kovács Antal * Kovács Ferenc * Kovács György * Kovásznai Tóth Sándor * Kováts Antal József id. * Kováts Antal József ifj. * Kováts Ferenc * Könczei Imre * Köpetzi K. Mihály * Körmöndi Imre * Körössy Albert Kálmán * Körösfői Kriesch Aladár * Kőrössi György * Kőrössi István * Kőrössi Márton ifj. * Köteles Sámuel * Kövesdi János * Kövér András * Kun Zsigmond

Kakutsi János felsőkápolnai (1754-1831)

Kir. táblai assessor, szül. 1754-ben, aki a polgári hitet 1808. április 23-án, mint nemesember taxa nélkül letette -a város jegyzőkönyvének adatai szerint Tagja volt a Gecse-féle Emberszereteti Intézet bizottmányának. Meghalt 1831-ben, 77 éves korában. Neje: Sárdi Erzsébet meghalt 1825-ben, 43 éves korában, a ref. temetőben lévő sírirat szerint. Fia: Elek.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kallós Ede (1866-1950)

Szobrász, számos emlékművet és épületdíszítő szobrot mintázott. A Kultúrpalota homlokzatát díszítő négy domborművet, Telcs Edével közösen készítették.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000
Kallós Ede

Kapronczai Nyerges Ádám (1744-1786)

Az első marosvásárhelyi nyomdász; a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban tanult, ahol a négy évvel idősebb Benkő Józsefnek, a Transilvánia írójának egyik tanuló- és lakótársa volt. Innen a könyvnyomtatás elsajátítása végett Bécsbe ment és ott Kurczböck ]ózsef cs. kir. udvari nyomdásznál, 1772-75-ig kitanulta a nyomdászatot, a betűmetszést és öntést, amint próbanyomatai mutatják. Vele szedette rendbe Mária Terézia a trieszti örménynyomdát, "az honnan, amint ugyanazon levélre később ráírta Benkő: nekem sokféle csigákat hozott, a tengerből szedvén; hozott amit tengeri lónak neveznek is. Ettől a barátomtól tanultam meg a spanyolviasznak készítését, a melyhez ő igen jól értett és a midőn Bécsben, a Kurczböck typographiájában lakott, spanyolviaszszal tartotta az erdélyi cancellariát." Kapronczai javaslatára adta Kurczböckhöz nyomtatás végett Benkő József, a híres Transilvaniáját. 1783-ban még Kolozsváron működött, majd 1785-ben Marosvásárhelyen telepedett meg, nyomdát alapított és kiadta 1786-ban a gr. Toldalagi Ferenczné br. Bánffi Kata fölött mondott halotti beszédet, az elsőt s talán utolsót is, mert ugyanazon év július 17-én már meghalt és 19-én eltemettetett a székelyfőváros Guttenbergje, 42 éves korában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Kathonay István kérői és pókafalvi (1796-1856)

Marosszék és Marosvásárhely város 30 éven át alorvosa, Kathonay József és Magyari Teréz fia, szül. 1796-ban, mh. 1865. okt. 13-án, a rk. temetőben lévő sírirat szerint. Neje: Lénárt Eszter.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Káli József felsövisti

Ref. kollégiumi nyomdász, aki 1828. április 25-én vette át a nyomdát vejétől, Fiedler Gottfried nyomdásztól, akinek munkavezetője és segédje volt. A leltár megállapítása után, Borosnyai L. ]ános és Bolyai Farkas tanárokkal 1829. jan. 29-én szerződést kötött a nyomda kezelését illetőleg. Vezette a nyomdát 1830-ig egyedül, majd testvérével, Káli Simonnal együtt 1835-ig. Ekkor nemeslevelek hamisításán fogták meg, amiért elbocsátották. Később, 1843-ban Kilényi Dávid marosvásárhelyi színtársulatánál kapott elhelyezkedést mint díszmester. Nyomoráról egy 1844. március 30-án, az utolsó előadást hirdető színlap tanúskodik, amikor nyomorában, s népes családa szüksége fedezhetésére kérik a nemes lelkű emberbarátokat részvételre.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Káli Simeon felsővistí (1803-1870)

Ref. kollégiumi nyomdász, Káli József fivére, szül. 1803-ban. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult s lett deák Megkedvelve a nyomdászatot, felment Pestre, ahol pár évig képezte magát, majd 1830-35-ig testvére mellett mint nyomdászsegéd működött. Majd amikor, nemeslevelek hamisításáért perbefogott testvérét elmozdítottak, 1835. aug. 8-án, dr. Bélteki Nagy Zsigmond algondnok, Antal János tanár és Jenei József pénztárnok jelenlétében átvette a nyomdát, a régi szerződés meghagyásával. Imreh Farkas nevű segédjével dolgozott 1848-ig, majd egyedül 1866-ig. Ekkor fátyol borította el szemét és okt. 1-éi átadta a nyomdát Szabó Lajos nyomdászsegédnek. A 35 évig lankadatlan szorgalommal munkálkodó Káli Simont az elöljáróság havi 14 frt. nyugdíjjal nyugalomba helyezte, mely összeget a nyomdatulajdonos ref. kollégium és Szabó Lajos nyomdász egyenlően osztva fizették a szerződés értelmében. Meghalt 1870. okt. 24-én. amikor özvegyének a nyugdíj felét, havi 7 frtot kiutalta a kollégium. Neje: Lőcsei Spielenberg Polixénia, Lőcsei Spielenberg László naptárkiadó és könyvkötőmester leánya, szül. 1825-ben, meghalt 1891-ben, a ref. temetőbeli sírirat szerint.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kelemen család

Kelemen Mihály 1631-ben kapott I. Rákóczi György fejedelemtől czímeres adománylevelet. A család az 1700-as évek elején két ágra szakad egy református és egy unitárius ágra. Ez utóbbinak egyik jeles tagja Kelemen Lajos (1877-1963) volt kolozsvári könyvtáros. Református ágon II. Márton (1791-1851) a Teleki Téka egyik első könyvtárosa, fia I. László (1842-1893) Maros-Vásárhelyen törvényszéki bíró, unokája II. László (1882-1938) joggyakornok, ennek felesége Hints Albert városi tiszviselő leánya. Leszármazottai között számos neves orvost, mérnököt, tanárt találunk: dr. Kelemen László (1907-1978) egyetemi tanár, járványkórház igazgatója, (fia László gödemesterházi orvos, Török Pál festőművész özvegyét vette feleségül) Kelemen Zsombor (1909-1982) mérnök, a Szabadi úti Református templom építője, (felesége Petrovits Ágnes, gyermekei: Zsombor fogorvos, Csilla tanárnő) id. dr. Kelemen Attila (szül. 1919) egyetemi tanár, a gyermek-sebészeti klinika igazgatója (15 évig Románia úszóbajnoka volt!), gyermekei: ifj. dr. Kelemen Attila (szül. 1948-) állatorvos, politikus, RMDSZ parlamenti képviselő, több szakkönyv szerzője, leánya Ágnes.
Irodalom:
Sipos Lajos: Marosvásárhelyi mesélő házak, Difprescar, Mvhely, 1999

Kelemen József

A marosvásárhelyi ref. kollégium tanára, szül. Szilágy-csehen. Borosnyai Lukáts János 46 évi szolgálata utáni nyugalomba vonulásával, 1844. júl. 21-től került tanári székébe, és tanította a természet- és földrajzot, valamint a német- és francianyelvet. Meghalt tüdővészben 1845. márc. 22-én. Hamvai a ref. temetőben pihennek a Molnár Sámuel tanár sírjával szemben, az út főbb szélén, jeltelen sírfában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kelemen Márton nagyernyei

A Teleki-tékának, a nagy kancellár éleiében utolsó tékáriusa. Kelemen György és gegesi Simonffi Zsuzsa fia, szül 1796-ban, meghalt 1851-ben. Neje: májai Albert Julianna.
Állandó levelezésben állott a könyvtáralapító gr. Teleki Sámuel kancellárral. Unokája, néhai dr. Kelemen László törvényszéki bíró hagyatékában vannak az eredeti levelek, melyeket a kancellár gyöngybetűivel írva, 1813-23-ig hozzá intézett és azoknak fogalmazványai, melyekben a könyvtár kezdéséről, karbantartásáról, a téka látogatottságáról és a könyvszállitmányok hiánytalan megérkezéséről tudosítja a kancellárt. A kancellár leveleit (összesen 14 darabot) közli Fodor István: Krónikás Füzetek, ül. sor. 8. sz.-ban.
A család sírirata a ref. temetőben:
Nagyernvei Kelemen Márton Teleki-könyvtár tékáriusa 1796-1851. Neje Albert Juliánná 1806-1858. Gyermekeik Lajos 1824. mh. 1827. Ferenc 1829. mh. 1836. Róza 1835. mh. 1837. ]ulianna 1832. mh. 1841. Márton 1841. élt 3 hónapot. Gyula 1837. mh 1841. Miklós 1845. élt 5 hónapot. Ágnes özv. Ferenczy Károlyné 1827. mh. 1892. László kir. törvsz. bíró 1842. mh. 1893. Zsáni Simonffy Sámuelné 1838.mh. 1911. Simonfi Olga 1864. élt 3 hónapot. Ezen sírkövet emelte a hálás gyermek és szerető testvér Zsáni
Azt a kis patakot, melv a szívet hajtja,
Ha egyszer kiapadt, semmi meg nem indíthatja!
Ádámosi Végh Albert kir ítélőtáblai bíró 1850 mh.1916.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Keleti Béla

Építőmester és vállalkozó, Kecskemétről került Marosvásárhelyre 1908-ban. Marosvásárhelyi munkái: Feigenbaum ügyvéd bérházai (rendőrségi épületek), Vámos-ház, Bissingen féle lakóház a Korzó közben, Kovács közjegyző lakóháza.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000

Kemény Ferenc magyargyerőmonostori, báró

Erdélyi országgyűlési elnök és kancellár, szül. 1795. jan. Magyarbükkösön. 1822-ben a marosvásárhelyi kir. Táblánál ülnök 1829-ig, amikor Kolozsvárra, a főkormányszékhez neveztetett ki. 1843-ban a ref. egyházi főtanács elnöke is volt. Meghalt 1875. június 2-án, Kolozsváron.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kemény Miklós magyargyerőmonostori, gróf

Előbb aranyosszéki főkapitány, majd 1827. jún. 19-én 455 szavazattal, br. Jósika János elnökletével megtartott gyűlés Marosszék főkirálybírójává választatott.. Mint Marosszék főnöke csak egy tisztségi ülést tartott. A marosvásárhelyi és udvarhelyi ref. főiskolák főgondnoka volt. 1777-1812-ig 2616 véka búzái adott a csikudi dézmából a ref. kollégiumnak, továbbá 1814-ben az ölvesi allodiális földei dézmájának felét a professzorok fizetése javítására, a másik felét pedig természettani eszközök beszerzésére rendelte. Érdekes körülmények közt járult 6000 váltóforinttal a Gecse-intézet alapja gyarapításához, Ugyanis a ref. főconsistorium előtt megígérte, hogy közjóra törekedő nemes buzgóságból ezen philantropicus intézet fundusát még ezer rhforinttal megajándékozni s szaporítani akarja. Ezt az ígéretét azonban nem váltotta be, azért Gecse Dániel végrendeletében úgy intézkedett, hogy: a gróf fennálló 10.000 rhforint tartozásának felét elengedte és a Gecse-intézet számára 6000 frt. megfizetésére kötelezte. Azért a végrendeletet végrehajtó bizottság az írt összegei törvényes executio útján, a gróf örököseitől behajtotta, Meghalt 1829. szept. 14-én, a radnai Borvízfürdőn. Neje: czegei Vass Krisztina, aki 1812-ben 1230 frtot adott a ref. kollégiumnak. Fia: Sámuel (neje iktári gr. Bethlen Kata).
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kemény Pál magyargyerőmonostori, báró

Földbirtokos a marosszéki Malomfalván, szül. 1755-ben. 1832-ben. A maros-vásárhelyi Casino egyik alapító tagja, 1840-ben a ref. kollégium felügyelő főgondnoka és ebben a minőségében, mint a Gecse-féle Emberszereteti Intézet alakuló bizottságának egyik elnöke működött. 1848. nov. 5-én, amikor Gedeon tábornok Marosvásárhelyre bevonult, az osztrákok elfogták és túszként Szebenbe hurcolták, ahonnan csak akkor szabadult és tért haza, amikor Bem tábornok Szebent bevette. Jótékony vonatkozásokban bőkezűnek mutatkozott. 1825. okt. 5-én, a magok által beállított szőlőhegy termésének tizedét a ref. Kollégiumi tanárok fizetéseinek jobbítására ajánlotta és ki is adta, valamint a szüretelő deákoknak 12 véka búzát és 1844-ben, Buttler nemes példájától indítva, a tanári nyugdíjalapra 5000 váltócédula forintot adott. A szabadságharckor minden ezüstjét és ékszerét a haza oltárára telte. Meghalt 1855-ben. Neje: gr. Teleki Rakhel.
A szabadságharc alatt itt megjelent röpiratai:
A szász bureaucratia bujtogatásai. Egyházi beszéd. Barátaim, székelyek! A magyarországi unio tárgyában májusi felhívás. Felszólítás a székely testvérekhez. Marosszék egyik választó polgára: őszinte felszólítás Marosszék minden választó polgáraihoz. Június 27-én közli a marosszéki kortestaktikát.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Kemény Sámuel magyargyerőmonostori, gróf (- mh. 1817)

Kir. táblai elnök, br. Kemény Miklós és czegei Wass Krisztina fia; nagytudományú férfiú, aki négy évet töltött külföldi akadémiákon és beutazta egész Európát. 1784-ben Schaltzer, a nagy történetíró azzal bocsájtotta útra hazájába: nem tudja, a gróf tanult-e tőle többet, vagy ő a gróftól, különösen Erdély viszonyairól. 1786-ban II. József kinevezte Belsőszolnok- és Dobokamegye alispánjává, 1790. szept. 20-án Leopold pedig Tordamegye főispánjává, majd 1795. márc. 16-án főkormányszéki tanácsos, egyben cs. kir. kamarás és 1804. febr. 9-én grófi rangra emelkedett. 1810-ben ideiglenes kir. táblai elnök, 1815. június 16-án pedig valóságos táblai elnök lett, mely alkalomra, hivatalába iktatásakor a marosvásárhelyi ref. kollegium ifjúsága tiszteletére kiadta a Májusi virágokat. (Marosvásárhely, 1816.) 1815. dec. 22-én a Leopold commendátori keresztjét kapta, végül 1816. szept. 14-én országos elnök lett. Meghalt 1817. július 23-án, amikor az erdélyi fejedelmi státusok és rendek, mint az erdélyi ref. főconsistorium elölülőjének halálára kiadták "Menalkás idyllium" címen emlékezetét megörökítő halotti beszédet (Marosvásárhely, 1817.)
Neje: iktári Bethlen Kata, aki a vajdaszentiványi dézmát 6000 mfrttal megváltva, annak kamatját a ref. kollégiumi tanárok fizetésjavítására rendelte, továbbá a czikudi dézma helyett 1000 frtot a könyvtár gyarapítására adott.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Kemény Simon magyargyerőmonostori, báró

Cs. kir. kamarás, kir. táblai ülnök 1786-ban. Neje: gr. Teleki Anna, aki 1826. nov. 24-én, Nagyenyeden kelt meghagyásával 500 német frtot adott a marosvásárhelyi ref. kollégiumban mathesist tanító deák-praesek fizetésére alapul, mivel férje is sok éven át adott e célra 3030 frtot.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Kendeffi Elek malomvízi, gróf

Előbb hunyadi főispán, majd kormányszéki tanácsos, aki a grófi címet 1794-ben nyerte Mária Teréziától. Első neje: gr. Lázár Anna. Második neje és özvegye: bethleni gr. Bethlen Krisztina, aki 1789-ben a Szentmiklós-utcai kir. Tábla épületét saját költségén építtette, továbbá 1799-ben, Erdőszentgyörgyön kelt meghagyásával a négy erdélyi kollégiumnak (köztük a marosvásárhelyinek is) 1000-1000 (összesen 4000) mfrtot rendelt. Gyermekei: János (mh. 1797., neje: gr. Teleki Póla), Miklós (neje: br. Nalátzi Judit), Zsuzsa (gr. Teleki Domokosné), Bora (gr. Kendeffi Józsefné), Rákhel, Elek és Ádám (mh. 1834., első neje; br. Jósika Róza, második neje : gr. Bethlen Bora).
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Kerekes Ábel csíkszentiváni

Szászvárosi ref. tanár, krónikaíró, szül. 1790. febr. 15-én, Tordoson. 1811. augusztusától néhány hónapot időzött Marosvásárhelyen és itt geneologiai gyűjtemények búvárlásával foglalkozott. Itt ismerkedett meg Aranka Györgyyel, akivel, halála napjáig levelezést folytatott. 1815. febr. 4-én megválva tanári állásától, Marosvásárhelyre jött törvényt tanulni. Itt érte a halál. Meghalt 1816. márc. 23-án, aszkórban. Könyvtárát és gyűjteményét 1000 frt. értékben a szászvárosi iskola könyvtárának hagyományozta.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Keresztes József gróf, (sárpataki)

Küküllői főispán, aki a várban lévő házát 1726. május 25-én, a Firtoshegyről betelepedett minoritáknak ajándékozta. Amikor pedig az osztrák várparancsnok a rend tagjait a vár területéről kiűzte, Udvarfalván, egyik udvarházában adott nekik helyet.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Keresztes Zsigmond

Előbb ítélőmesteri iktató, később számfeletti kir. táblai ülnök Marosvásárhelyen. Jelentős szerepet töltött be Marosvásárhely társadalmi életében, de különösen a Getse-féle emberszereteti Intézet megalakításában, a ref. egyházi főtanács részéről, mint a bizottsági tag és jegyző működött közre. Értékes kéziratgyűjteménye maradt fenn az 1830. előtti idők eseményeiről, mely a város monográfiai adattárának pótlása szempontjából felbecsülhetetlen hagyaték. Úgyszintén "Vallásos rendeletek gyűjteménye" címen a jezsuita-karral kapcsolatos egyenetlenségről ad beszámolót. Meghalt 1858. május 1-én, Marosvásárhelyen.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Keresztúri Miklós id. (berekeresztúri)

Marosszék főkirálybírója, megválasztatott gr. Kornis Zsigmond, erdélyi kormányzó elnöklete alatt, 1716. december 19-én, hivatalába beiktattatott nagyercsei gr. Toldalagi ]ános által 1718. január 4-én, Nyárádszeredán tartott országgyűlésen. Ugyan ez év május 23-án részt vett a marosvásárhelyi gen. congregation, majd 1731 október 27-én, a fksz. rendeletéből a Marosvásárhely város tisztújító ülésén. Ő alapította a mikházi -alsófalusi római katolikus templomot és 1720-ban a vásárhelyi jezsuitáknak ajándékozta templomépítés céljaira a Nagypiac délkeleti szegletén lévő telkét. Hasonnevű, fia; előbb Marosszék ülnöke, majd 1748-tól alkirálybírója.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Keserő Mózes baróti

1827-28-ig paptanár a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban, később c. püspök és az erdélyi rk. státus előadója, több éven át eredménnyel működött a rk. középiskoláknak, a kor kívánalmainak megfelelő színvonalra emelésén és úgy közvetítette az osztrák kormány és az egyház közti közoktatási ügyeket, hogy az elnemzetlenítési kísérletek nem tudtak utat törni.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Kézdivásárhelyi Péter

A schola particula rektora 1652-ben

Kiséri György

A Schola Particula igazgatója, aki kétszer és a legveszedelmesebb időben, a Rákóczi-mozgalmak alatt folytatott rektori hivatalt a vásárhelyi scholában. Először 1689. november 30- án foglalta el tanítói székét és egy év múlva, 1690. novemberben a syntactica-osztályban tanított, 1691-ben senior lett, majd 1691. év elején tanulmányait folytatni Enyedre ment. Visszatért Marosvásárhelyre 1700. szeptember 30-án; de itt sorsával nem volt megelégedve, mert mint írja legjobb barátjának, Jászfalvi Györgynek Enyedre, egy 1702 február 2-án kelt levelében: "lstennek hála, még élek, de nem úgy, mint mikor Enyeden oratoriae praeceptor valék, csak búval; sok panaszaim volnának, sen non licet per atramentum et calamum; megszoktam a' viszontagságokat; feras, quod mutari non potest." Két évi és négy havi keserves idő után búcsút vett iskolánktól, hogy négy év múltán újból elfoglalja rektori székét akkor, midőn a hongyűlés II. Rákóczi Ferencet az erdélyi nemzeti fejedelmek székébe ünnepélyesen beiktatta, az 1707. év pirkadó tavaszán.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kiss Gergely baczkamadarasi (1738-1787)

Ref. koll. tanár, szül. 1738-ban, a marosszéki Backamadarason. Tanulását a marosvásárhelyi ref. kollégiumban kezdte és végezte 1764-ben. A hétéves háború következtében tanulmányai folytatásától ellévén zárva, 1766-ban Bécsbe ment és II. József császártól kihallgatást kérve, engedélyt nyert a kiutazásra. 1765-ben Baselbe ment, 1768-ban visszatért Erdélybe és ugyanazon év okt. 20-án a székelyudvarhelyi ref. kollégium tanára lett, egyike a legkiválóbb erdélyi tanférfiaknak. A sok méltató megemlékezés közt érdekes róla az a feljegyzés, hogy az Erdélyben átutazó II. Józzef császárral 1783. jún. 10-én, Parajdon találkozván, órákig elbeszélgetett. Érdemei méltánylatául az erdélyi ref. főegyháztanács a generális notáriusságal tisztelte meg. Meghalt 1787. ápr. 25-én, 50 éves korában. Emlékét az udvarhelyi kollégium udvarán emlékoszlop őrzi, melyet hálás tanítványai állítottak.
Neje 1772-től: Komáromi Terézia. Fia: József, alkirálybíró (sz. 1772. okt. 31. Székelyudvarhelyen, mh. 1830. jún. 6. Magyarigenben), az udvarhelyi iskolára 80.000 váltóforintot és értékes könyvtárat hagyott.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Knöpfler Vilmos (1852-1882)

Orvos, 1815ben született Boican, meghalt Marosvásárhelyen, 1882. szeptember 28-án. Bécsben kezdte orvosi tanulmányait és Pesten fejezte be, itt szerzett orvosdoktori oklevelet. Ezután hosszabb külföldi tanulmányutat tett, majd hazatérve 1841-ben Hunyad vármegye főorvosa, később kincstári bányaorvos lett. A szabadságharcot mint orvos szolgálta végig Bem és Gál Sándor táborában. Világos után, 1850-ben Székelyföld főorvosa lett és Marosvásárhelyt telepedett le. 1875-ben és még két ízben Marosvásárhelyt országgyűlési képviselőnek választották. Az ő kezdeményezésére épült fel 1882-ben a marosvásárhelyi közkórház. Számos népszerű orvostudományi és egészségügyi cikket és tanulmányt írt.
Művei:
*Természettudomány és gyakorlati élet (Pest, 1863);
*Az élet és az ember (Marosvásárhely, 1871);
*A marosvásárhelyi országos kórház alapításának és fejlődésének rövid vázlata (Marosvásárhely, 1882).

Irodalom:

Knöpfler Vilmos
(zarándi) orvosdoktor, kir. tanácsos, a vaskoronarend lovagja, stb. szül. a hunyadmegyei Boica községben, 1814-ben. Tanulmányait Zalatnán kezdte, majd középiskolai tanulmányainak Kolozsváron történt elvégzése után, 1833-ban, mint 19 éves ifjú, a bécsi orvosi egyetemre ment, hol a szemészetből és sebészetből tudori oklevelet nyert, miközben tanulmányútra ment, bejárva Magyarország bányavidékeit és Cseh-, Porosz-, Bajor-, Szász- és Olaszországban, a kórházak mellett főképen a, fürdőhelyeket és ásványvizeket tanulmányozta. 1848-ban beutazta Belgiumot, Angliát, ,és Franciaországot, majd Erdélyt járta be földtani tanulmányainak kiegészítése végett. 1849-ben Zalatnáról, a román felkelők elől sebesülten menekült el, majd mint nemzetőrszázados Bem, Czecz és Gál Sándor mellett szolgált a nemzeti szabadságharcban. 1850-ben elvette felsőboldogasszonyfalvi Páll Máriát akitől négy gyermeke született: Mária (Ugrón Gáborné), Vilmos (sz. 1856. mh. 1862), Gábor (sz. 1858. öngyilkos lett 1874.) és Elek (sz. 1863. mh. 1903. neje maxai Máriaffi Mária)
Mint orvos, mint geológus kiváló szaktekintély volt. Több latin- és magyarnyelvű orvosi művet írt, amellett a nemzeti kultúra és a közügyek terén, mint előharcos nem csak Marosvásárhelyen, hanem szélesebb körben is megbecsülést szerzett. Ennek fényes bizonysága, hogy mikor a magyar orvosok és természetvizsgálók 1875-ben, Marosvásárhelyen tartották országos nagygyűlésüket, Knöpflert egyhangúlag elnökké választották. Nagy érdemeket szerzett a marosvásárhelyi országos kórház, a Takarékpénztár, a községi polgári iskola, az önkéntes tűzoltóegylet, az iparosegyesület betegsegélyző pénztára és még nagyon sok egylet, társadalmi- és kultúrintézmény megalapítása körül. Haláláig tevékeny részt vett a ref. egyház, a pénzintézet, valamint a megye és város minden közügyében, társadalmi, egyházi és kulturális megmozdulásokban. Tagja volt az országos közegészségügyi tanácsnak, levelezőtagja a budapesti orvosegyletnek és az orvosi körnek, rendes tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond irodalmi társaságnak, a magyar természettudományi és földtani, á bécsi állat- és növénytani, a kolozsvári orvos- és természettudományi, a nagyszebeni Sachsen Altenburg-i természettudományi egyesületeknek. Sokoldalú és kiváló tevékenységének elismeréséül a király 1865-ben királyi tanácsosi címmel, később régi porosz nemességének beszámításával a magyar nemességgel és 1881-ben a vaskoronarenddel tűntette ki. Mint a szabadelvű párt híve, Marosvásárhely egyik kerületének, közel 12 éven át országgyűlési képviselője volt. Mint ilyen nagy szolgálatot tett a városnak. Érdemeiért a székely főváros díszpolgárává választotta és utcát nevezett el nevéről. Meghalt 1882. szept. 28-án.

Kolozsvári Szöts Dániel

1718-ban városi főbíró, népszerű ember hírében állott és különösen a református egyház és kollégium érdekében nemes buzgalommal munkálkodott. A régi particula és az idetelepült Sárospatak-gyulafehérvári kollégium egyesülése után, amikor a mai kollégium helyén megnyíltak az új szobák, és amely napon a bujdosó iskola tagjai búcsút vettek a városon szállást adó gazdáiktól, beköltözvén az új szobákba, a lelkes főbíró étellel, itallal megvendégelte a kollégium összes polgárait, sőt egy szobát saját költségén építtetett. Ugyancsak 1727-ben (Nagy Szigeti György bíróságában) saját költségén átöntette a várbeli templom 1673-ban készült harangját.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Komor Marcell (1868-1944)

Budapesti építőművész, oklevelét a budapesti József Nádor Műegyetemen szerezte. A magyarországi szecesszió legjelentősebb magyar építészének Lechner Ödönnek követője, akinek tervezőirodájában is dolgozott. Együtt dolgozott Jakab Dezsővel. 1901-től a Vállalkozók Lapját szerkesztette. Épületek homlokzatain előszeretettel alkalmazták építőanyagként és díszítőelemként a kerámia- és mozaiklapokat, amelyeket a pécsi Zsolnai-gyárból szereztek be. Jakab Dezsővel közösen tervezte a Városházát, a Közművelődési Palotát, elnyerték a Vármegyeház pályázatot, de ez az épület sajnos nem épült fel a háború miatt. Komor a Városháza térre mindig úgy tekintett mint küzdelmes művészéletének egyetlen nagy alkotására, építész karrierjének csúcsára. A tér szerelmese volt! Marosvásárhelyre összesen 27 objektumot tervezett, közülük sok nem épült fel soha. Keresztes Gyula építészmérnök szerint a két tervező munkájának tulajdoníthatók többek között a következő épületek: Közműhelyek épülete, Csíky közjegyző háza (Bolyai utca), Bernády-villa (Klastrom utca), lakóházak (Gecse utca 8. ill. 10. szám). További épületek: Zsinagóga és Városháza Szabadkán, Vigadó Pozsonyban és Nagyváradon, Budapesten az Erkel Színházat, Palace Palotát a Rákóczi úton, a bolgár cár nyári palotája. Szaklapot szerkesztett, beutazta Távol-Keletet, Hong-Kongban kap nagyobb megrendelést. A fasizmus áladozata lett, meghalt Deutschkreutz, 1944. nov. 29-én, 76 éves korában.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Lechner Ödön életrajzi adatok
Lechner Ödön Életrajzi Lexikon
Lechner Ödön mesteriskolája Gerő Ödön, Művészet
Lechner Ödön Bálint Aladár írása, Nyugat
Lechner Ödön Művészet, 1914
A szecessziós stílus
A szecesszióról
A Komorok Bacher Iván írása egy pesti polgári családról

Koncz József (1829- ?)
Író, született Bözödön (Udvarhely) 1829. november 11-én. Tanult Makfalván, Székelykeresztúron, Marosvásárhelyt (1843-1854), közben a szabadságharc alatt mint honvéd szolgálva hazáját. 1854-1856 között a teológiai tanfolyamot végezte Kolozsvárt, honnan osztálytanítónak ment Marosvásárhelyre. Két év múlva külföldre indult s miután egy évet a marburgi, egy évet részint a baseli, részint a zürichi egyetemen töltött, 1860. augusztusban visszatért Marosvásárhelyre, hol előbb segéd-, majd rendes tanár lett. A Teleki-hagyaték rendezésével foglalkozott. 1896-ban a Teleki-levéltárnak is őre lett. Számos Irodalomtörténeti és egyháztörténeti adatot közölt időszaki vállalatokban s önállóan szintén több ily irányú munkát adott ki. Főleg Erdély történetével, múltjával foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka Kolozsvárra az Erdélyi Múzeumba került. Művei: A marosvásárhelyi református tanoda könyvtárának és nyomdájának ismertetése (Marosvásárhely, 1877); A marosvásárhelyi evangelikus-református collegium könyvnyomdájának százéves története (u. o. 1877); Bethlen Gábor fejedelem végrendelete (Marosvásárhely, 1878); A marosvásárhelyi evangelikus-református collegium története (u. o. 1889); *Tofeus Mihály erdélyi evang. református püspök élete (Kolozsvár 1893)
Irodalom: A marosvásárhelyi helv. hitv. főtanodai könyvtár ismertetése Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár

Kornis Zsigmond gróf, (gönczruszkai)

Erdélyi főkormányzó, császári és királyi kamarás, v. b. t. tanácsos; 1710-ben udvari kancellár, 1712-ben testvérével az örökös grófságot nyerte és 1713-ban erdélyi főkormányzó lett. A katolikus missziónak nagy pártfogója volt. Az ő házában laktak az első ízben Marosvásárhelyen próbálkozó jezsuiták és az ő támogatásából kezdették építeni 1728-ban a mai kéttornyú plébániatemplomot. A szomszédos Medgyesfalván birtoka és udvarháza volt, hol 1718-ban tűz pusztított. Ekkor néhány kollégiumi deák segítségével a tűz továbbterjedését sikerült megakadályozni. A kormányzó ezért hálából a malomfalvi határon kiásott több székéire való követ ajándékozott a református kollégium építésére. 1717. február 8-án megerősítette és hitelesítette a marosvásárhelyi mészáros-céh szabadalomlevelét. Meghalt 1731. december 14-én.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kovács Antal (1767-1854)

Erdélyi ev. református püspök, született Oláh-Dellőn 1767. február 22-én, meghalt Marosvásárhelyen 1854. augusztus 12-én. Iskoláit 1774-1794 között Marosvásárhelyen végzi. Végzés után Bécsbe, a következő évben a jenai s ismét egy év múlva a göttingai egyetemre ment. Hazajőve, először Sáromberkén lett lelkész, 1798-ban pedig Marosvásárhelyen lett második pap. Közben 1830-ban generális nótáriussá választatván, 1836-ban püspökké lett. A Gecse Dániel alapította Emberszereteti Intézet létesítésében nem kis része volt. Kéziratban is több műve maradt.
Művei:
*Halotti beszédek
*Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, emberszereteti intézete és annak rövid felvilágosítása. Kolozsvár 1840.
*Az erdélyi helv. vallástételt követők vallás sérelmei. Nagyenyed 1841.
Irodalom:

Kovács Ferenc

25 évig volt a katolikus plébánia élén. Kőhalomban született 1837. november 25-én. A bécsi Pazmanaeumban végezte teológiai tanulmányait. Gyulafehérváron teológiai tanár és a Batthyanaeum igazgatója. Teológiai tanár korában részt vett Imets Fülöp és Veszély Károly kollégáival a Szent László Társulat szervezte moldovai és havasalföldi utazáson, amelyről útleírást is megjelentetnek. 1868-tól marosvásárhelyi plébános. Egyházias kiállása miatt elszalasztotta a püspöki kinevezését! A XIX. századi liberális kormányzás idején egy megyei tanácskozáson, annak fejébe, hogy kiáll a liberális törvények mellett, cserébe felajánlották neki a rozsnyói püspökséget. Ellenkezőleg szólal fel, a krónikások szerint egyik tanácso hangosan felkiálltott: Oda a püspökség! Tevékenysége egybeesett Marosvásárhely modern várossá alakulásának első szakaszával. Jaross Béla apát-plébános írta róla utódjának Karácsony Mártonnak:
"Tekintélye, tudása, minden irányban nagy tájékozódó látása, feddhetetlen élete, tásardalmi rutinja, bátor és határozott fellépése még azokat is, akik bennsőbb összeköttetésben vele nem voltak, vagy ellenszenveztek, tiszteletre indította; erős akaratával amire rávetette magát, azt tűzen vízen keresztül vitte." Megszerezte a Fogarasy-alapítványi hagyatékot a katolikus leányiskola ügyének. Az 1891-93 között felépült Sancta Mária zárdaintézet építési költségeinek felét ez tette ki, a többit adományokból (köztük Baruch Sámuel izraelita vállalkozó), gyűjtésekből, kölcsönökből gyűjtötte össze. 1899. július 2-án hunyt el. Marosvásárhelyen van eltemetve.
Irodalom:

Kovács György (1910-1977)

Kovács György színész, rendező, a romániai magyar színjátszás kimagasló egyénisége 1910. február 22-én született Kolozsváron. 1933-ban kezdte színészi pályáját a kolozsvári Magyar Színházban. Főiskolát nem végzett, önképzéssel szerezte ismereteit, Tóth Elektől, Dayka Margittól és másoktól leste el a művészi beszéd fortélyait. 1934-ben már Lucifer zerepét alakította Madách Imre művében, Az ember tragédiájában. 1940-ig budapesti színházakban is fellépett, utána csak a kolozsvári Zsidó Színház elôadásain szerepelhetett. Az 1946-ban létrehozott marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagjai közé tartozott, 1965-tôl a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. A kritika és a közönség művészi alkatának rabjaként tartotta ôt számon, de önmaga olyan sokszínű volt, hogy a legváltozatosabb szerepkörökben tudott emlékezetes alakítást nyújtani. Sütő András, akinek darabjait rendezte, így jellemezte: "Boldog komédiás volt, százarcú és egy fából faragott jellem, akinél ironikusabb s egyben érzelemgazdagabb színpadi művész kevés támadt ezen a tájon. Aki Madách muvében látta Luciferként vagy Kossuthként Illyés Fáklyalángjában, elámulhatott ábrázoló eszközeinek rendkívüli gazdagságán." Illyés Gyula maga is csodálattal szólt Kovács György alakításáról a Fáklyaláng századik marosvásárhelyi előadása után. Klasszikus és modern darabokban egyaránt játszott hősi, karakter- és vígjátéki szerepeket. Szép szövegmondása, természetes játéka, sokoldalú jellemábrázoló tehetsége a magyar színjátszás legjobbjai közé emelte őt. Vígjátékokban ironikus játékával aratott sikert. Eljátszotta Rómeót, Hamletet, Cyranót és Tartuffe-öt, Agárdi Pétert a Néma leventében, Biberachot a Bánk bánban, Szakhmáry Zoltánt az Úri muriban, Asztrovot a Ványa bácsiban, Cipriani professzort Örkény Tóték címu darabjában, s e súlyos szerepek mellett számos másodrendű alakot, léhűtőt, szerencselovagot formált meg hitelesen. 1950-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, késôbb a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként, majd tanulmányi igazgatójaként jelenőôs szerepet játszott a színészképzésben is, a romániai magyar színjátszás több nemzedékét nevelte fel. Nem mellékfoglalkozásként, hanem hivatásból gyakorolta a színésztanári mesterséget, személyes példamutatásával igényeket támasztott. Vallotta, hogy "művészi eredmény és művészi etika egymástól elválaszthatatlan". Élete utolsó szakaszában szívinfarktusa miatt nagyobb szerepeket már nem mert eljátszani, főként filmszerepeket és rendezést vállalt. Számos színházi vonatkozású cikket írt irodalmi folyóiratokban. Drámaírással is megpróbálkozott, a Székely Színház 1957-ben mutatta be Eugen Mirceával közösen írt darabját, Az utolsó vonatot. 1976-ban verslemeze jelent meg A kor falára címmel. Kétszer tüntették ki Állami díjjal, majd érdemes művészi, később népművészi címmel. 1977 ôszén Pirandello IV. Henrikjét rendezte, amikor november 8-án kolozsvári szállodai szobájában utolérte a halál. A bemutató előadást már nélküle ünnepelte lelkes közönsége.
Forrás: Baczonyi László: 25 éve halt meg Kovács György, Népújság, 2002, november

Kováts Antal József kézdiszentléleki, idősb

Orvos-doktor és szülészmester (Medicina Doctor et Baba) városi tiszti főorvos, szül. 1749-ben, meghalt Marosvásárhelyen, 1843. január-11-én, 94 éves korában. Mint a rk. egyház bőkezű támogatóját, a minorita-templom alatti kriptába temették: Neje Horváth Juliánná.
Halálára vonatkozó adat egy 1843-iki Székely Naptár jegyzetre szánt üres lapián az alábbi feljegyzés: "19-a M. Doctor Id. Kováts Antal életének 94-dik Esztendejében estvéli 9 órakor (januárban; meg hala." Ugyanitt, a februári rovatnál: "29-a Id. Doctr. Kováts Antalné Horváth Juliánna életének 80-dik Esztendejében meg hala."
A nagytudományú orvos itt megjelent művei:
*Rövid utasítás a' fák betegségeiről, gyógyításáról. Marosvásárhely, 1806. 8r. 1-121. l.
*Utasítás a' fák betegségeiről, gyógyításokról és a' természet mivoltáról, munkáiról. II. kiadás. Marosvásárhely, 1809. 8r. 1 -115.
*Jegyyések a' pestisről. Marosvásárhely, 1829.
Sírfelirata a minorita-templom alatti kriptában:
Itt nyugszik N. D. Kováts Antal,
ki elhalt 1843-ban január 11-kén, élete 94-
ik évében. Béke hamvainak
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám

Kováts Antal József kézdiszentléleki, ifjabb

Orvostudor, Marosvásárhely város főorvosa, jeles emberbarát, aki a rk. tanoda céljaira 1000 frt. alapítvánnyal járult. Neje Leykum Anna.
Sírfelirata a rk. temetőben:

Itt nyugszanak egy sirban
Kezdi Szent Léleki Kováts Antal orvos
tudor, egy koron Maros Vásárhely sz. k.
város arany érdem jellel diszitett főorvosa,
meghalt 1835-ki Martius 27-én, és neje
Leykum Anna meghalt 1838-k Junius 26-án.
Hogy kiket egybe fűzött az élet, a' halál se
szakítsa szét. Az örökre elfelethetetlen gyön-
géd szeretetü szülőknek hálás gyermekei.
Gyula és Fány

Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Kováts Ferenc (1717-1800)

Jezsuita hitszónok, szül. 1717. nov. 1-én, a Baranya-megyei Dobrokon. Előbb Kolozsváron, majd 1761-ben Marosvásárhelyen töltött misszionáriusi hivatást. Számos egyházi műve jelent meg. Meghalt 1800-ban, Székesfehérváron.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Kovásznai Tóth Sándor

A kollégium volt diákját, a szintén leideni egyetem végzettjét, 1761-ben választják a filológia és a történelem professzorává. Több tankönyvet ír: nyelvtan, földrajz, történelem területén, korszerűsíti a humántantárgyak oktatását. Historia Universalis című tankönyve több ezer kéziratos oldal. Kovásznainak és Incze Istvánnak köszönhető, hogy 1769-ben, Marosvásárhelyen létrejött a Litteraria Comisio, amely előtérbe helyezte a tankönyvek fontosságát, kiszélesítette a matematika és a földrajz oktatását, meghatározta, hogy milyen tantárgyakat oktassanak, és az egyes osztályokban mikor kell befejezni a tananyagot. Ez az oktatást megreformáló tanterv szembeállt, a nem sokkal később 1777-ben megjelenő, Ratio Educationisszal, Mária Terézia által kiadott, németesítő, abszolutisztikus törekvésekkel. Egyik diákja szerint minden tanulóból "derék embert" nevelt. Fogarasi Sámuel írta róla: "A patriae históriában mindent bátran kibeszélt..Ezen históriáját hallgatni még a városiak is felejártak az auditóriumba." 1792-ben bekövetkezett halálakor Zilahi Sámuel volt tanítványa - majd utóda - a Bécsi Magyar Kurírban megjelent nekrológjában így búcsúzott tőle: "Az universa, eklézsiai és magyar históriákat úgy eszében tartotta, mintha azoknak a régi történeteknek maga is csak tegnapi szemlélője lett volna. Emellett nagy filozófus, nagy matematikus, nagy retor, nagy poéta, egyszóval: mindenben nagy volt. Elvesztett a mi országunk a legnagyobb literatort".

Fodor István Krónikás Füzetében megjelent életrajz:

Kovásznai Tóth Sándor ref. kollégiumi tanár, szül. 1730. febr. 12-én, a nyárádmenti Fintaházán, ahol atyja pap volt. Gyermekéveit Somosdon töltötte, ahová atyját áthelyezték és ott is tanulta az elemi tudományokat. 1745-ben már a marosvásárhelyi ref. kollégium tanulója volt. Mint legjelesebbet az intézet deákjai közül, a rhetorica classisban tanítónak, a mathesis és régi nyelvekben praesesnek bízták meg, majd Lázár János főgondnok Imre nevű fia mellé, Gyalakutára került nevelőnek, hol öt évet töltött. 1760. május 14-én a theol., philos. és philologiai tárgyakból vizsgát tett, majd 30 éves korában, ismereteinek betetőzése végett a leydai akadémiára ment, hol közel három évet töltött. 1763. dec. havába tért haza és következő év jan. 23-án, Rosnyai József vicekurátor beiktatta a ref. kollégium klassika-literatura tanári székébe, majd ugyanezen év júniusában, a nagy-enyedi generalis-synoduson pappá szenteltetett.
Az önálló működésű, tudományos és irodalommal foglalkozó tanárok közé tartozott, akinek ismereteit nem csak az intézet ifjúsága, hanem az egyház is igénybe vette. Részt vett a ref. főconsistorium által, 1769-ben kiküldött tanügyi bizottságban, ahol tankönyvek átdolgozását, sajtó alá rendezését beszélték meg és véleményét kikérték. Állandó levelezésben állott gróf Lázár Jánossal, a tudós államférfiúval, kinek bizalmát haláláig bírta. Támogató patronusa volt az intézet szegény, de tehetséges tanulóinak; a többek közt magához vette Antal ]ánost, a későbbit ref. püspököt, akit anyagilag és szellemileg istápolt. 1772-ben a gyalakuti ref. templom mennyezetét saját költségén építtette, a mennyezet nyugati részén olvasható felírás szerint. Négy eredeti műve és 3 drb. fordítása jelent meg nyomtatásban, és számtalan kéziratban maradt műve található a ref. kollégium levéltárában.
Fogarasi Szabó Sámuel, gálfalvi ref. pap, küküllői tractualis esperes, aki Marosvásárhelyen született és ezidőben a ref. kollégiumban tanult, Kovásznai különös egyéniségéről, életrajzi naplójában a következő epizódokat jegyezte fel:

" Gróf Lázár ]ános patrocinuma által tétetett Kovásznai marosvásárhelyi professornak, mely statiot kivánt volna elérni Dr. Mátyus István, de el nem érhetvén, nem is voltak egymásnak soha jó emberei. Kovásznai nőtlen életet élt; durva, darabos ember volt és satiricus, de nagy orator, nagy poéta, - kivált deákul; az asszonyokat sokat bosszantotta: azt az anecdotát beszélik róla, hogy udvari tanitó korában a Grófné vastag vászonból csináltatott neki lábravalót, azt ingen kivül kötötte, melyért midőn megkérdezték volna, azt felelte: hadd lássák az ő Nagysága gratiáját. Tartott maga mellett szolgának mindenkor egy tanulót és az ilyenekből derék emberek lettek, - papok, professorok - nevezetesen: enyedi professor a még most is élő (1823.) öreg Nemegyei; marosvásárhelyi professor Zilahi; deési Dr. Sós Márton; mostani marosvásárhelyi professorok Dósa Gergely és Antal János. Maga egyedül az első házban hált, a szolgája egyedül hátul. Ebédet a városról fogadott; vacsorán pedig tojást vagy veres hagymát evett. Szolgája a kertben dohányt csinált, erős pipás volt, még a könyvei is a pipafüsttől mind büdösek voltak; tanuló-háza padimentuma sok helytt egészen által égett. Az asszonyokkal örökké csúfolódott, mégis utolsó betegségében Ördög találmányának mondotta, hogy az ember meg ne házasodjék! Akadémiákból lejőve, a német köntöst mind elhányta, a melyben szoktak volt járni az akademikosok, hogy a domidoctusoktól megkülönböztessenek. A parókájának Wuklijaiba egy-egy pár verset tett s azzal eltemette, s nyirt hajat viselt; minden öltözete magyaros volt, még csak a csizmája sem volt bőrsarkú, hanem ipplikes és nagy vaspatkó rajta ; viselt rókatorkos prémmel, bőrrel bérlelt hosszú tógát és három egyenlő szegre felakasztott kalapot. Nyomtatott oratioi és versei mutatják, milyen nagy literator volt. Zsidóul szeretett énekelni. A patriac históriában mindent bátran kibeszélett, még recováltatták is vele a' cathedrából sok szavait, a melyet igy szokott vala véghez vinni: Nékem a' Gubernium parancsolja ezen 's ezen szavaimat visszamondani, imé most előttetek vissza is mondom, ne legyen ugy, a' mint volt."
Ezen históriát hallgatni még a városiak is feljártak az auditóriumban, s a pápista papok árulkodtak ellene.

Székely Márton, marosvásárhelyi ref. pap, aki Kovásznak személyesen ismerte, megjegyzi róla, hogy : "testalkatára nézve nagy volt, magas és kövér, erős, messzelátó szemei, 18 éves korában a' napba nézett: fogai épek, 50 éves korában még egy sem hiányzott, tréfás, vidám jókedvű. Volt benne satirica qualitás is, noha nem igen maró."
Meghalt 1792. márc. 8-án. Családja nem volt; soha nem nősült meg. Atyja és anyja egy évben haltak meg Kakasdon, az akkor alig tíz házból álló falucskában, "hová Somosdról a' gonoszok gyűlölsége és irigysége miatt kénytelenek voltak vonulni." Két fiú- és két leánytestvére volt; ezek közül Jánosról azt írja "Domestica quaedam" cimű versében: hogyha a halál el nem ragadja tanuló korában, talán nem lenne annyira elhagyatott.

Nekrológjában Zilahi Sámuel a Bécsi Magyar Kurirban (VI. évf. 1792. 424-426. l) tudományos képzettségéről, ismereteiről és halála körülményeiről írja :
"A régi nyelveket, zsidót, görögöt, deákot az ezekhez tartozó régiségekkel és históriákkal együtt nagy előmenetellel tanította. Mennyit vesztett legyen a' mi országunkj sőt nemzetünk a tudományos dolgokra nézve ezen nagy embernek halálában, még azok is jól értik kinyomatott munkácskáiból, a kik személyesen nem ismerhették. A szentirast úgy tudta és magyarázta, mintha gyermekségétől fogva - egyebeket mellőzvén - minden elmebéli s testi tehetségeit annak tanulására fordította volna. Az emlitett három régi nyelven írott könyveket tökéletesen értette és magyarázta. Oly tiszta deáksággal élt munkáiban, mintha Cicerónál és az ő ideje körül virágzott római íróknál soha semmit egyebet nem tanult, nem olvasott volna. A régiségeknek semmi rejtekhelyei nem voltak előtte elrejtve, azokat mind felbúkálta és azokban talált kincseket úgy megőrizte emlékezetében, hogy azokat, mikor helye és ideje volt, mindjárt előmutathatta. Az universa, ecclesia és maqyar históriákat úgy eszébe tartotta, mintha azoknak a' régi történeteknek maga is csak tegnapi szem lelője lett volna. E' mellett nagy philosophus, nagy mathematicus, nagy rhetor, nagy poéta, egy szóval: minden nagy volt. Elvesztette őkegyelmében a' mi országunk a' legnagyobb literatort. 'S a' mit legnagyobb bámulással szemlélhettünk életében, ennyiféle tudományok birása mellett is oly bölcsen tudta kormányozni azok között a' megkülönböztetést, hogy a' legelsőséget a' szentirásnak tulajdonította; halálos ágyán is a' körülötte levő tanítványainak oktatására ilyen vallást tévén: ,,A' szentirás kedves forrás, drágalátos kutforrás, abban van minden gyönyörűségem; a' 103-ik zsoltárt nem adnám a' világ kincseért!"
Halála 1792-en márczius 8-án éjfél után 1 óra 5 perez következett be, miután az orvos-doctorok keresztje a' köszvény miatt mintegy másfél hétig igen terhes kínokat nagy hittel kiállott, szenvedett volna. Eltemetletett márczius 11-én. Textus I. Kor. I. 20. v. Hol vagyon a bölcs? hol vagyon az Írástudó literator ? A' mely halotti tanításban a' mi erdélyországi legkedveltebb papunk: Borosnyai Lukáts Simeon uram szokott ékesen szólása szerint lerajzolta, mik kivántassanak meg egy literatorban és utoljára rá szabogatta a' megholtra, dicsekedéssel emlegetvén magára nézve is, hogy gyermek korában tanítványa lehetett a' zsidó és görög nyelvben és a' philosophiának alsóbb részeiben."
Leghálásabb tanítványa, Antal János püspök által emelt emlékkő sírírata a ref. temetőben:
Nagy tudományu néhai tisztelettes professor
Kovásznai Sándornak, ki 1730-ban
február' 12-ik napján született, 1792-ben mart.
8-ik napján meghalt, itt nyugvó pora emlékére
tétette tanítványa Antal János erdélyi ev. ref. püspök 1847-ik évbe.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Könczei Imre ( - mh. 1799)

Paptanár, 1790-től a marosvásárhelyi rk. tanodában. Meghalt Marosvásárhelyen, 1799. aug. 7-én, fürdés közben a Marosba fúlt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám

Köpetzi K. Mihály

A vásárhelyi particula igazgatója; tanult Udvarhelyt és Vásárhelyen, majd 1702-ben a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba ment. 1709-ben Bánffi Zsigmond alumniáján volt, 1710-ben mint osztálytanító működött, 1711-ben ifj. Pápai Páriz Ferenccel külföldi egyetemre ment: október 14-én érkezett Frankfurtba. 1715. január 23-án hívta, meg Marosvásárhely város egyházi tanácsa, amikor "február 6-án szekeret küldött egyet mása után az egyházfi, bíró uram parantsolatjából." 1718. április 30-án, a schola 161 évig tartott viszontagságos fennállása után, eddigi kisebb körű szerény működését befejezte és a keskeny ösvényt, melyen eddig a tudományok mezején haladni törekedett, tágasabb úttá szélesítette ki, amidőn ajtaját az üldözött sárospataki, illetve gyulafehérvári kollégium befogadására megnyitotta. Köpetzi Mihály pedig az újjáalakított intézetben, mint annak harmadik professzora, működését tovább folytatta Zilahi Sebess András és Szathmári Paksi Mihály tanárokkal. Meghalt 1729-ben, pestisben.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Körmöndi Imre

Jezsuita hitszónok és tanár, 1712-ben a marosvásárhelyi római katolikus tanoda és nevelde első igazgatója, nagytudományú, lelkes és ellenállhatatlan hatású szónoklataival nagy szolgálatot tett a római katolikus hitélet gyarapítása érdekében. Szónoki készségéről legendák szövődtek. Róla maradt fenn az az adoma: hogy egy hideg téli vasárnapon kiment Kerelőszentpálra, a gr. Haller-féle kápolnában templomozást tartani, amikor ennek hírére egy kálvinista atyafi, Debreczeni uram, hazaszaladt és az éppen tűzcsinálással foglalkozó cselédnek sürgősen odakiáltotta: "No, minden ember kapát készítsen! Itt van Körmöndi! újból elprédikál két óráig!" Később, 1728-ban, mint kolozsvári házfőnök járt Marosvásárhelyen, amikor a mai plébániatemplom alapkőletételének szertartásán celebrált.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Körössy Albert Kálmán (1869-1955)

Budapesti építészmérnök, a Római Katolikus Főgimnázium és Szeminárium épületeit tervezte.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000

Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920)

Festő- és iparművész, Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa. William Morris szelemében az iparművészet minden ágában alkotott. Nagy Sándorral együtt művésztelepet alapítanak, ahol az angol preraffaelita mozgalom hatására a középkori kézművesség technikai eljárásait kísérelték meg felújítani. Korának egyik legnagyobb freskókészítője. Bútorokat, szőnyegeket, gobelin- és üvegfestmény kartonjait tervezte kivitelező mesterek részée. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta a népművészetet, melyből merített motívumokat. Ő készítette a Közművelődési Ház előcsarnokának két nagy faliképét: A Táltosok és a Székely mesemondás, valamint nyolc faliképet: Két pásztor, Kalotaszegi nők, A juhász, Sújtásos öltözetű férfiak, Álló csoportkép lovakkal, Kocsagtollas férfi, Anya gyermekével, Máglyán ülő nő.
Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Körösfői Kriesch Aladár
Körösfői Kriesch Aladár Elek Artur írása , Nyugat

Kőrössi György (magyarpéterlaki)

Fiscalis direktor, Kőrössi Márton szenátor és Simonffi Judit fia, aki 1700-ban telepedett Péterlakára, nőül vevén donatarius yajdaszentiványi Bodoni Balázs egyetlen leányát, Zsuzsannát. II. Rákóczi Ferenc által, 500 magyar forint fizetéssel Erdély fiscalis directorának neveztetett ki. Saját költségén szervezett haddal megtámadta és bevette Görgény várát. De amíg a fejedelem mellett a szabadságért harcolt, magyarpéterlaki udvarházát a labancok kirabolták, értékes családi levéltárát megsemmisítették. Mindvégig Rákóczi Ferenc híve maradt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kőrössi István (magyarpéterlaki)

Ifj. Kőrössi Márton senator és Simonffi Judit fia, a Rákóczi-forradalom alatt vérzett el Marosvásárhelyen. Emlékére anna kidején a város végén szobrot emeltek, de a múlt századi osztrák uralom ezt az emlékművet eltűntette. Nőtlen volt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kőrössi Márton ifj., (magyarpéterlaki)

1720. körül a város szenátora, hasonnevű városi szenátor fia. Neje: marosvásárhelyi Simonffi ]udit, S. Mihály, ítélőmester leánya. Gyermekei : György, erdélyi fiscalis-direktor (neje: vajdaszent-iváni Bodoni Zsuzsa) és István; mindketten II. Rákóczi Ferenc vitéz hívei.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Köteles Sámuel (1770-1831)

Filozófus, író született Új-Tordán 1770. január 30-án, meghalt Nagyenyeden 1831-ben. Tanult Nagy-Enyeden, ahol a magyarul tanító európai hírű Benkő Ferenc mineralógus, valamint Herepei Ádám professzor voltak rá a legnagyobb hatással, majd Jenában, ahol Fichtét hallgatta; visszatérve 1798-tól udvari papja volt özv. br. Dániel Istvánnénak. 1799. október 1-én foglalja el professzori állását a marosvásárhelyi kollégiumban. Benne kiváló szaktanárt nyert a kollégium, mivel lelkes és odaadó igyekezeti előadásával annyira kedveltté tette az általa tanított, tudományt, hogy tanítványai valósággal rajongtak érte és lelkesedtek előadásaiért. Ennék az a magyarázata, hogy tantárgyát egyéniségének szeretetre méltóságával és főleg magyar nyelven adta elő. Korán felismerte, hogy az anyanyelv "képviselője a nemzetiségnek" és ő mondotta hogy: "Miért míveljünk idegen mezőket és földeket, midőn tulajdon szántóföldeinket mívelhetjük." Érdemeit id. Szász Károly: "A derék ember és ritka érdemű tanító" (Kolozsvár, 1831.) című emelkedett szellemű írásában méltatta. Jellemrajzában kiemeli a nagy professzor három fő jellemvonását: a világos ész minden vonatkozásban való megnyilvánulását, az igazság és szeretet érzését és teremtő erejének éltető munkásságát. Köteles Sámuel azt vallotta, hogy a pedagógus fő feladata a tökéletesség előmozdítása, a tanulók jellemének alakítása. Visszatérő gondolata, hogy az embernek munkás és hasznos életet kell élnie. Az ő kezdeményezésére vezették be a tanulók jutalmazására, ösztönzésére a nyilványos dícséretet és az éremlapokat. Évente Galléria címen az eminens tanulók és tanárok neveit tartalmazó érdemkönyvet adtak ki. Úttörő munkát végzett, a kollégium történetének megírásával is, amelyet 1807-ben fejezett be. Nevéhez fűződik az új kollégiumi Tanterv kidolgozása melynek neve: "Az úgynevezett klasszikusokban való tanításnak és tanulásnak módja. Jegyzések." Az új tanterv első eleme, hogy legalsó klassziként létrehozta a magyar osztályt, segítve ezzel az anyanyelvi oktatás térhódítását. Azzal érvelt, hogy az anyanyelv nyelvtani elemeinek bizonyos szintű ismerete nélkül a tanuló képtelen a latin nyelvű ismeretek értelmes elsajátítására. A tanulók jelentős része köztudottan nem kívánt felsőbb iskolába továbbtanulni, ezért az ő esetükben észszerűbb magyarul megtanulni írni és olvasni, hogy ennek alapján valamilyen mesterséget sajátítsanak majd el. Buzgó és lelkiismeretes tanársága mellett, az elöljárósági gyűlések jegyzőkönyvét 9 évig: 1799. szeptemberétől 1808. júl. 12-ig vezette, a ref. kollégium tanárainak 1718 -1808-ig rövid életrajzi adatait ő írta meg és jegyezte be az anyakönyvbe, ahová még folytatólag a gondnokok névsorát, majd a gyulafehérvári és marosvásárhelyi ref. kollégiumban végzett tanárok és orvosdoktorok névjegyzékét is összeállította. 1818-as tanév végén 18 év marosvásárhelyi tanárkodás után Nagyenyedre távozott, ahol rektorrá választották, és további 13 évig működött. Nagy hatással volt Erdély szellemi életére, előbb Kantot, később Krugot követte. Műveit főleg világos előadásuk tette kedveltté; erkölcstani munkáiban nemes hévvel Kant eszméit hirdette. Mint nemzeti nyelvünk egyik úttörő előharcosát és kiváló szakírót a Magyar Tudós Társaság 1830. nov. 17-én, pozsonyi első ülésén, a 13 vidéki tag közül másodiknak választotta meg rendes tagjául. 31 évi tanári pálya után, 1831. május 26-án hirtelen meghalt. Az enyedi temető legmagasabb tetején alussza örök álmát, mely fölött díszes emlékoszlopon 1849. előtt ez volt olvasható:
Emlékezetére, hogy szívből tisztelték
Hálás tanítványi könnyek közt emelték.
Műveinek jellemzői a pontos fogalmazás, lényeg látás, logikus felépítettség, célratörés, egyértelműség, a tanulók életkori sajátosságainak figyelembe vétele. Felismerte, hogy az olvasás az egyik fő eszköz azok közül, amelyek általános ismereteinket gyarapítják:"Az olvasásnak célja az, hogy a mások gondolatait megismerjük". Tanítványa volt Bolyai János, Kemény Zsigmond.
Neje: Gál Rebeka, Gál Pál marosvásárhelyi ügyvéd leánya, akivel 30 évig élt boldog családi életet. Leányai: Ágnes- (mh. 1887. nov. 6. 86 éves korában, Kézdivásárhelyen, és Fogarason temettetett el a családi sírboltba), Mária (Fülöp Elek k. j. bíró neje, mh. 1879. Fogarason) és Julianna (Csíki Károly jószágigazgató neje, mh. 1875, Fogarason).
Művei:
* Az erkölcsi filozofiának eleje (I. rész. Tiszta erkölcsi filozófia, Marosvásárhely 1817, 1-138 l., II. rész. Erkölcsi anthropologia v. alkalmazott erkölcsi tudomány, u. o. 1817, 1-240 l.);
* Közönséges Logika vagy az értelem tudománya Az oratoria classis számára. Nyomt. az oratoria költségével Fiedler Gottfried által Marosvásárhely, 1808. 1 - 111 l. - II. kiadás Kolozsvár, 1815. - III. kiadás Nagyenyed 1830.
*A Philosophia Encyclopaediája (u. o. 1829). Egy filozófia története, Görög filozófia historiája. Szép ízlés tudománya kéziratban maradt.
*Metaphysica jus naturae privatum, publicum ac Gentium universale, hasonlókép latin kéziratban:a cenzura nem engedte kinyomatni.

Irodalom:
Czire Dénes: A két Bolyai, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. 7. szám
Magyar Életrajzi Lexikon, MEK Magyar Elektronikus Könyvtár
Magyar Protestáns Pantheon

Kövesdi János

Református kollégiumi tanár, Pápán, a református főiskolánál kétszer volt rektor: 1714-ben, majd az akadémiára ment és 1718-ban. Zilahi Sebess András halála után, annak helyére 1720- ban hívta meg a főconsitorium Marosvásárhelyre, ahol 1721. novemberében vette át a filozófia tanítását. 1739-ben megválni kényszerült tanári állásától, annál is inkább, mert gr. Teleki Sándor, kollégiumi főgondnokhoz írt leveléből gyaníthatólag, magánélete és magaviseletével indította egyházi főhatóságát a tanítástól való eltiltásra. Mivel a kollégium nem tudta amúgyis csekély fizetését folyósítani, gyakran kopogtatott gróf Teleki Sándor főgondnoknál bor és egyéb segélyért. "Negyven évig tartott pályáján (írja Koncz József) több, nagyobb s nemesebb emlékeket emelhetett volna maga után, ha mint különben is papi ember, a szellemieket és erkölcsieket elébe teszi az anyagiaknak és érzékieknek." Meghalt 1759 december 30-án. Eltemettetett 1760. január, 1-én, két prédikációval. Leányai első nejétől (?): Judit (Tőke Márton, búzásbocsárdi pap neje), Zsuzsa (Vajai Istvánné) és Jusztina (Nemes Mihályné). Második neje : Halmágyi Anna, akivel 1748 július 18-án, Lugosi György, consistorialis személy házánál esküdött, inkább unokája lehetett volna, mint felesége. Az ifjúság ellenezte a házasságot és nevetségesnek tartotta, hogy 60 éves tanárja 18 éves fiatal leányt vegyen nejéül. Ettől gyermekei: Izsák (megkereszteltetett 1749. november 7.), János (városi tanácsos, született 1753., meghalt. 1828.) Anna és Éva.
Egy gyászbeszédet tartott 1730- an Gyulai felett.
Levelei (8 drb.) a gr. Teleki-család levéltárában.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kövér András

Jezsuita hitszónok, tanár, 1738-41-ig a marosvásárhelyi római katolikus altanoda és neveldeház igazgatója. Meghalt 1765. november 11-én, Komáromban. Több egyházi beszéde jelent meg.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám

Kun Zsigmond kaáli

Íítélőmester, aki 1731. október 27-én részt vett a város tisztújítógyűlésén és 1739-ben a fksz. rendeletére Marosvásárhely város felügyelőjévé neveztetett ki.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám