Makariás Wallesz * Makfalvi Dósa Elek * Marosvásárhelyi (Mészáros) Gergely * Marusi Mihály * Máté Izsák * kibédi Mátyus István * Mátyus Máté * Mentovich Ferenc * Mestitz és Fiai * Mikó György *Mikolai Tóth István * Miklósi Sándor * Molnár Sámuel * Mózes Károly * Muhits Sándor * Muzsnai Károly * Münkher Márton

Serfőző, aki Marosvásárhelyen a sört kezdte gyártani. Származására vonatkozólag meqállapítható, hogy a XVIII. század közepe táján, Csehországból, az osztrák katonasággal, mint proviantmester került ide, megtelepedett, megszedte magát és a hangadó polgárok közé vergődött. Kőháza a Szentgyörgyutca végén, a Palás­köz feljárójával szemközti (ma a Bethlen Kata református leányinternátus) épület volt, mely abban az időben a székely főváros egyik leglakályosabb épületének számított, amit bizonyít az is, hogy 1773. júl. 11-én, II. József császár ebben a Makariás-házban szállásoltatott el. Az egykori proviantmester ezt a házat még 1750. körül építtette és á betelepült idegenek kielégítésére egy serfőzdét is alapított. Ez a kezdetleges serfőzde eleinte a város sörszükségletét bőven ellátta, később azonban elégtelennek bizonyult, üzeme kibővült és így a sörgyártás virágzó mestersége a mai Sörház-utcában vetette meg alapját. Később, egy 1770. március 6-án kelt beadvány szerint: az 1768-iki nagy árvíz miatt "az Ujj Ser Ház alatt lévő kút és pádimentumos pintze vizzel egészszen meg tölt, miáltal a serház épülete súlyosan megrongálódott" ennek rendbehozására 18 magyarforint és 68 dénár hozzájárlást kért a serfőző­mester a városi Magistratustól.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Jogász, képviselőházi alelnök, született Marosvásárhelyt 1803 március 15-én, meghalt 1867. november 9-én. Már igen ifjú korában 1825-ben a nyelvészet tanára lett, de csakhamar a jogi pályára lépett s 1827-ben vizsgáit letévén, Pestre kerül jogi gyakorlatra, hol azután letette az ügyvédi cenzurát, és a jogtudori szigorlatokat, a legelső erdélyiek egyike akik jogi diplomát szereznek. Idő közben a hires sárospataki jogtanárt, Kövy Sándort is hallgatta egy tanfolyamon át. 1830-ban Szentkirályi Mór társaságában a németországi egyetemeket látogatta, honnét visszatérvén, 1831-ben a marosvásárhelyi református jogakadémia tanárává választották. 1849. febrruár 12-én Csányi László főkormánybiztos Marosszék kormánybiztosává nevezte ki, miért
azután az osztrák kormány Marosvásárhelyre internálta s javait lefoglalta, 1851. október 15-én pedig a pesti hadi törvényszék elé idézték, kihallgatás után haza bocsátották ugyan, de 1852. május 4-én négyévi várfogságra ítélték s előbb Szebenbe, majd Josefstadtba vitték. Azonban a királyi kegyelem félév múlva visszaadta szabadságát, s már november 25-én visszatérhetett hazájába, hol a marosvásárhelyi kollégium s magánosok peres ügyeiben használta fel magas jogi képességét. 1857-ben a szülővárosbeli református egyház algondnokává, 1865-ben pedig ugyanannak főgondnokává választották. A szabadabb politikai és társadalmi mozgalmak megindulása után, 1860-ban a székely nemzet részéről a gyulafehérvári értekezleten vett részt. 1862-ben jogi tanszékét, melyet már előbb sok évig annyi dísszel és sikerrel töltött be, a marosvásárhelyi kollégiumban újra elfoglalta; 1866-ban szülővárosa választói a pesti országgyűlésre küldték képviselőjükül. A méltán megérdemelt köztisztelet a képviselőház egyik alelnöki tisztével ruházta fel, melyre szokás szerint erdélyi embert neveztek ki. Becses jogtudományi művei, melyekért a Magyar Tudományos Akadémia 861-ben levelező s 1865-ben tiszteleti tagjává választotta.
Művei:
*Erdélyi jogtudomány (3 kötet, Kolozsvárt, 1861) az Akadémia 200 arany jutalommal díjazta;
*Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest, 1863).
*Lapokban és folyóiratokban közölt kisebb jogtudományi és egyházjogi értekezéseinek száma nagy s ezek során kiválóbbak: A három politikai rendszerről honi tapasztalások szerint; A szokásról törvényes értelemben stb.
* Igen érdekesek levelei br. Wesselényi Miklóshoz, Bod Péterhez, s Benthamnek Dumont által feldolgozott híres értekezése a törvénykezési bizonylatokról, franciából fordítva, melyet josefstadti fogsága alatt 1852-ben kezdett meg; ez utóbbiak, valamint nagy tömegű latin nyelvű kivonatai a jogtudományokból; s versírási próba gyakorlatai magyarul és latinul kéziratban. Dósa Elek egyike volt Erdély legelőkelőbb publicistáinak s tudósainak.
Irodalom:
Magyar Életrajzi Lexikon Magyar Elektronikus Könyvtár
A makfalvi Dósa család története
Visszanyerte nevét Wesselényi iskolája "A makfalvi székely nemes ifjúság virágozzék" Bölöni Domokos
Dósa Elek életrajza Orbán Balázs leírásában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Főbíró, hasonnevű polgár és Horváth Judit fia, szül 1772-ben. 1805-től városi tanácsos és perceptor, majd 1816-ban a város élére került. Egyike a legnépszerűbb főbírója volt a városnak. Ő vezette azt a hódoló küldöttséget, mely 1817. aug. 8-án I. Ferenc császárt Kolozsváron felkereste és két szekér dinnyét adott át megfejelő német üdvözlőbeszéd kíséretében, mint a város ajándékát, Ausztria uralkodójának. Egyidőben mint ügyvéd, pol. direktor és orsz. képviselő szolgálta a várost. Meghalt 1837-ben. Fiai: Lajos és Farkas, ügyvéd és városi tanácsos.
Sírirata a ref. temetőben:
Emléke három rokon lelkek porainak:
Marussi Mihálynak élt 1750-től 1825-ig,
Horváth Judithnak élt 1751-től 1823-ig
szerentsés pár szorgalmakat betsüllet és
hosszu élet jutalmazta, ’s kedves fiak, tanátsos
Marussi Mihálynak élt 1772-től 1837-ig,
kétszer marosvásárhelyi főbíró, szelíd jó atya,
szorgalmatos gazda voltok 's nintsenek, de élnek
jobb világban a' kedvesseik hálás szívében.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Az ország első procuratora. 1745-ben gr. Toldalagi László curator megbízásából, Bogáthi Pállal együtt faluról-falura járva eréllyel hajtotta be a ref. kollégium pénzeit. 1759-ben Marosszék alkirály bírója, ugyankkor a fksz. gr. Toldalagi Pállal együtt Marosvásárhely város biztosává nevezte ki a poroszok elleni háború toborzás céljából. 1766-ban 30 frtot és 1784-ben 500 mforintot rendelt a marosvásárhelyi ref. kollégium céljaira, mely intézetnek 1767-től algondnoka volt. Meghalt 1788-ban. Hasonnevű fia 1822-ben maroszéki derékszékbíró, 1807-30-ig a ref. egyház felügyelő algondnoka.
Sírírata a ref. temetőben:
Itt van el temetve Máté Izsák pora, Ki volt az országnak első procuratora. El bomolván fáradt testének sátora, Itt várja míg el jön juhoknak pásztora Istenek hiven szolgált 's királyának, Termett volt javára egész hazájának.
(A kő kopottsága miatt a további olvashatatlan.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Az egyesített Küküllő- és Marosszék rendes főorvosa, szül. 1725-ben, Kibéden. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult, majd az utrechti egyetemre ment, hol két év alatt 1756-58 között, orvosdoktori oklevelet nyert; később továbbképzés és orvosi gyakorlat végett Göttingában, Marburgban és Bécsben tartózkodott. 1757-ben hazatérve Marosvásárhelyre, mint gyakorló orvos megtelepedett, majd Marosszék és az akkor idekapcsolt Küküllőszék főorvosa és táblabírója lett. 1765. április 18-án Mária Terézia az erdélyi nemesek közé iktatta. Meghalt Marosvásárhelyen, 1802. szept. 6-án. Neje Basa Mária. 1800. május 24-én kelt végrendeletében 912 műből (1326 kötet) könyvtárát és teljesen berendezett nyomdáját a marosvásárhelyi ref. kollégiumra hagyta. Azonkívül az Ebháton (Kazinczy-utcában) lévő házát, mely a tanácstól 4969 mfrtra és 90 pénzre becsültetett, becsárban szintén a kollégiumnak hagyományozta.

Művei:
*Dissertatio medica theoretico-practica de melancholia universali et hypochondriaca, Praeside Jo. Oesterdyk Schacht. d. 18. Maii. Traiecti ad Rh., 1756.
* Positiones medicae inaug. de irritabilitate et aliis quibusdam medicinae capitibus (Rajna melletti Utrecht 1756)
*Diaetetica azaz a jó egészség megtartásának fundamentumosan előadó könyve I-II kötet (Kolozsvár 1762);
*O és új diatetica azaz: az életnek' és egészségnek fenntartására és gyámolgatására Istentől adatot nevezetesebb természeti eszközöknek a' szerint való elészámlálása, a' mint azokra reá kaptak, és eleitől fogva ez ideig magok károkra vagy hasznokra velek éltek az emberek, melyben hat darabokra intézve e' maga elébbi diaeteticájának első darabját bővebben ki magyarázta; és sok ide tartozó régi szokásokkal 's jeles történetekkel megvilágosította, 's egyszersmind a' természetnek szentséges helyeire is maga feleinek sok helyben a' jeget megtörte; ugy hogy ennyi részben e munka természet históriája gyanánt is szolgálhasson. Posony, 1787-93. A szerző rézmetszetű arcképével. Hat kötet.
Címeres, kőkoporsó-idomú síremléke a ref. temető cintermében, alig kibetűzhető felirata a következő:
Emlékeztető sirhalomkő.
Már magok az, oryosdoctorok is meg halnak
........Kibédi Mátyus István
mikor Maros Székben 44 észt. phisicusi hi-
vatalt viselt és sok hasznos munkával ma-
gának nagy hírt-nevet szerzett volna, mh.
1802-dik eszt. Sz. M. havának 6-dik napján,
a' maga élete 78-dik élete idejében .........
...XII. 0. E' sirban fekszik
Mátyus István orvos
1778. jan. 8. m. 18-dik napj maggá jo, hiv,
jámbor, gondos, szorgalmatos négy eszten-
dők és nyoltz hónapokig együtt töltött
tsendes idejek után maga életének 36 dik
esztendejében, e' világból ki múlt kedves
feleségének Basa Máriának földé való
része, kívánván annak idejére az ő maga
tetemét is e' kő alatt takarítani meg.........
Irodalom:
Magyar Életrajzi Lexikon MEK Magyar Elektronikus Könyvtár
Régi Magyar Könyvek

Marosszék főorvosa, szül. Marosvásárhelyen, 1755-ben, meghalt ugyanott 1820 szeptember 4-én. Életrajzáról mindössze annyit tudunk, hogy a marosvásárhelyi ref. kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, majd innen ment külföldi egyetemekre. Neje: Székely Nyirő Anna.
Sírkövét a ref. temető cintermében 1825-ben leányai : Ágnes, Anna, Róza és Borbára emelték az alábbi felirattal:

Kibédi Tkts. Mátyus Máté ur
Nms M. szék volt rendes phisicussa 65 észt.
pálya után hiv feleségével T. Sz. Nyiro
Ánnával, kinek élte 55 esztendő vala,
nyugosznak itt, maga 1820-ba sept. -4-én
hive 1823-be sept. 23-án, kikhez téttük
tsak 6 hon. eet Gáti Károly szomoruan
teszik e' követ.
Mátyus Ágnes Gáti Gábor kis fijával,
Itt hervadnak együtt Mátyus Borbárá-
val, Gáti Gábor nekjk emlékül téteti,
hetven éves lévén, kedvesit követi
1855-ban, 'ok. 8-án

1836-42-ig paptanár a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban. 1841-től a nevelde subrégense is volt. Itt megjelent művei:
Templomi ének és thesisek. Marosvásárhely, 1841.
Keresztény hit erkölcstan. Marosvásárhely, 1842.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Birtokos Mikó István és Cserei Terézia fia.
Itt megjelent műve:
A' tiszta szeretet és hívségnek véres könnycseppjei, melyekkel végnélkül fogja áztatni kedves feleségének, zabolai gróf Mikes Borbárának gyászos sírhalmát. Marosvásárhely, 1806.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Kir. táblai kancellista, aki a Trébely nevű szőlőhegy magaslatáról, 1821-ben Marosvásárhely város látképét lerajzolta, melyet aztán Nagy Sámuel, kolozsvári vésnök 1827-ben sikerült rézkarcban megörökített.

A kép felirata:
Felül: "Libera Regiaque Civitas Maros Vásárhely"
Közepén: "In honorem almae patriae"
Alól: Erdély címere.
Legalól: "Delinea vit Stephanus T. Mikolai Directoralis Cancellista 1824. et 1825 ad urum Gublem 343. 1827. scupsit Sámuel Nagy Claudipoli."

Ugyancsak lerajzolta egyenként a Nagypiacot a Bodor-kúttal és a plebánia-templommal; a Nagypiacot a Szentkirály-utca bejáratával, Lábas-házzal, Apolló-épülettel és a ferencrendiek templomával; több részletet a Szentgyörgy- és a Poklos-utcákból; a Szentkirály- és a Kis-szentkirály-utcák torkolatát; a Szentmiklós-utcát a kir. táblával; ugyanazt a Teleki-tékával, és végül a Bodor-kút szerkezeti részeit. Ezen képek a legrégibb ábrázolásai Marosvásárhely városának.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám

Ref. kollégiumi theol. tanár, Molnár György héderfai ref. pap és csernátoni Vajda Sára fia, szül. 1787. nov. 1-én, a küküllőmegyei Héderfája községben. Tanulását a marosvásárhelyi ref. kollégiumban indította be, itt folytatta és be is fejezte, "azzal a különös belátó ésszel, mellyel az Isten megáldotta volt, egész végig minden tudományokat a legnagyobb dicsérettel tanulván, itt szerzett ismereteit külső országokon megöregbítve, ugyan ide gazdagon adta vissza, mint egy azon földre, mely felnevelte, gyümölcsös ágaival élő fa." (Magyar Kurir, 1833. I. 2. sz.) 1804. júl. 1-án deák lett és 1807. júl. 6-tól 1811. júl. 11-ig az intézet könyvtárát kezelte, mely hivatásával igen kedvező alkalma nyílt az önképzésre. 1811-ben a contra scribai hivatallal tisztelte meg a tanári kar, majd 1812-ben Göttingába ment, de itt a háborús idők miatt kevés igéig maradhatott és így Bécsbe ment, hol három évet töltött az egyetemen. Hazajövetele után gr. Teleki Domokos fia, Elek mellé került nevelőnek, majd 1817. júl. 10-án megválasztatott a marosvásárhelyi református kollégium theol. tanszékére. Mint atyai és anyai ágon papi eredetű, származását nem hazudtolta meg, mert egyike volt kora legalaposabb és legképzettebb theologusainak. Mint tanár a filozófiai és theologiai tudományokban európai színvonalon állott, előadásaiban pedig az igazi tudós önállása érvényesült, épen úgy kidolgozott előadási rendszere sokáig irányadó forrásul maradt az erdélyi ref. theologiai tanszékeken. Halálát Sámuel nevű fia korai halála feletti bánata okozta, kinek sírjához gyakran ellátogatott, meghűlt és egy hétig tartó tüdőgyulladás után, 1832. dec. 20-án, 45 éves korában kiszenvedett.
Gyászjelentésében tanártársa, Bolyai, megható vonásokkal jellemzi, amikor írja:
"Ott van ő már azon minden világosság eredeti kútfejénél, melynek sugarait ezen földi setét kamarában mutogatta, s bontogatta - s ott van az ő kedves első szülött 12 esztendős Sámuel fijával, kiben a haza, ha nem többet, az atyját ugyanezen esztendőben még egyszer vesztette el. Nagy sebet ejtett ez az atyai szívbe, s ha nem egyedül ez tette a koporsóba, vonta abba a szép világba, a hol a mi innen elment kedveseink vannak - nincsen vonzódás vonzó nélkül s a kiket elvesztettünk, vannak valahol; a hová mi is nemsokára elmegyünk. Az ő kedves fiához ment ő is, bár pályája közepéről, az élet koszorújával - megharcolta ő a maga részét, s boldog ő már. De keseregnek az ő munkatársai s részint volt tanítói; a kollégium egy gyászbaborult anya, némák a kedves tanító szavával ekhozott falak, zokog az 5 árva, kik közül a legnagyobb sincs tíz esztendős, a legkisebb nincs 10 hónapos s a keserves özvegy: Antal Borbára, kivel 1818-ban október 14-én lépett vala házassági életre — törlik kényeiket, a magáéi letörlésére a mindenek atyját híva."
Neje: Antal Borbára, Antal János ref. püspök leánya (mh. 1881. jún. 27-én, 81 éves korában). Gyermekei: György (héderfái ref. pap, egyházmegyei főjegyző), János (ref. koll. tanár), Zsigmond (ügyvéd, a Gecse-intézet pénztárnoka) és Mari (Intze János szászvárosi ref. pap neje). Meleg barátság fűzte vadadi Filep Józsefhez, a híres jogtudós fiscális-directorhoz.
Sírírata a ref. temetőben (Bolyai Farkas szövege):
Mint egy déli nap fogytára elsetétül a vidék: alapos 's épületes tudományú, tiszta lelkű, 's okos, tsendes kormányu theol. prof. A. Cs. Molnár Sámuelnek, a' m. v. r. koll. ifjai meg annyi élő emlékek. A' jövő időkre emelek 1833-ban. Azt az áldást kévánva az itt porló szívre, mely atyai érzéssel befogadott fél ezerrel vert, hogy az 5 árvái is bár egy-egy atyai szívre találjanak.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám

Bukaresti orvos, apja Kézdivásárhelyről származott, ref. lelkész Makfalván, ahol ő is született A makfalvi iskolában és a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult, majd külföldi tanulmányai után a pesti gyalogezred ezredorvosává neveztetett ki, 1832-ben pedig Romániába hívták meg, ahol a bukaresti katonai kórház főorvosa lett. Itt hamarosan, mint keresett orvos előtérbe került és előkelő bojárok köreiben is pártolásra talált Ő népszerűsítette a székelyföldi borvizek keresletét külföldön is, mert eddig Erdélyből csak a szászföldieket ismerték. Az előpataki és borszéki borvíz Mózes Károly ajánlata révén terjedt el és talált tágabb piacot. A bukaresti ref. egyház alapítása, templomának és nevelőházának felépítése nagyrészt az ő érdeme. A bukaresti magyar egyházi életnek egyik úttörőjé volt.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám

Irodalom:
Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000
Muhits Sándor

Ref. lelkész, Muzsnai József ref. lelkész fia; Cserefalván és Vaján lelkészkedett.
Itt megjelent művei:
*A' köz tiszteletet érdemlő honfi bajnok jellemvonásai. Egy gyászbeszéd, melyet nemes székely lovas ezredbeli fő-strázsamester n. b. e. baróti mélt. Lajos Sámuel úr végtiszteletére készített és elmondott Vajában 1840. jul. 17. Marosvásárhely, 1840.
*Kedveseink sirjoknáli hármas nyereség. Halotti beszéd, melyet n. b. e. tek. idősb Csanádi Dániel úr végtiszteletére elmondott Göcsön, 1812. márcz. 17. Marosvásárhely, 1842.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám

Asztalos-céhmester, aki 1753, okt. 14-én megalakította az első marosvásárhelyi asztaloscéhet és ennek biztosítására, a paizskészítők 1615. március 24-én kelt, Bethlen Gábortól nyert szabadalomlevél felhasználásával, 1762. márc. 26-án megszerezte a Mária Terézia által hitelesitett és megújított kiváltságlevelet. A még 1754. ápr. 24-én, feltűnő alapossággal és jogi érzékkel összeállított Constitutioiban a tisztes ipar irányításához elengedhetetlenül szükséges feltételek megkötését, egy jólszervezett ipari céh létalapjának megteremtődését láthatjuk. Az istenfélelemre való ösztön szükségességét is szemelőtt tartva, előírja a céh tagjainak a mesterséghez tartozó minden vonatkozásaiban jártas kötelezettséget, a remekcsinálás feltételeit, a táblajártatás vonatkozásait, a céh vezetőségének, tagjainak, a legényeknek és inasoknak jogait és kötelességeit. A Constitutiok alapján vezetett asztaloscéh valóban dicsőséggel szerepelt Marosvásárhely város tekintélyes céhei közt. Az ő céhmestersége idejéből maradt fenn az említett szabadalomleveleken és constitutios-könyvön kívül a céh titkos fiókkal ellátott ládája is, belső fedőlapján: "Készitetett a' M. Vásár: N -. Asztalos Czéh számára in Ao 1770. die 18 Febr. Müncker Márton Ur Cz: Mester" felírással. 1767-ben a ref. kollégium fasor felőli, 9 szobából álló építkezésének asztalosmunkálatait ő és Vilmos nevű fia végezték. Az Ebháton (Kazinczy-utcában) lakott.
Az asztalosipartársulat céhládájában található, bekötött kézírásos könyvének címe:
Constitutiók. Maros-Vásárhely Szabad Királyi Városában, a' Betsületes Nemes Asztalos Czéh felálléttatván, 's Privilegiáltatván, Articulusokkal roboráltatván, azon Articulusók mellé a' Betsületes Czéh' akarattyából Constitutiók compiláltattanak ez jelen való 1754-dik Esztendőben, Szent György Havának 24-dik napján, Asztalos Münkher Márton Uram Czéh Mesterségében.
(Teljes szövege és ismertetése megjelent Fodor István: Krónikás Füzetek, III. sor. 5. sz. 1938.)
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám