Sándy Gyula (1868-1953) |
Budapesti építész, a József Nádor Műegyetemen szerezte oklevelét, ahol
később professzorként oktatott. Pályája elején a historizmus, később a
szecesszió jegyében alkotott. Az Agrár Bank tervezője. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000 Sándy Gyula Magyar Életrajzi Lexikon |
Sárosi János szentlászlói |
1702-ben Marosszék főkirálybírója. Hasonnevű fia 1721-ben ill. 1742-ben
marosszéki alkirálybíró. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Sidló Ferenc (1882-1953) |
Neves
szobrász. Körösfőivel közösen a Kultúrpalota domborműveinek alkotója. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000 |
Sükösd Ferenc (1933-1972) |
Alsó-Sófalván született, 1949-53 között a Zene- és Képzőművészeti Líceumban
tanult, Marosvásárhelyen, egyetemi tanulmányait 1953-59 között a kolozsvári
Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol tanárai: Kádár Tibor,
Miklóssy Gábor. 1960-72 között a Marosvásárhelyi Képtár Muzeológusa. 1970-ben
Vida Árpád marosvásárhelyi gyűjteményes kiállításának szervezője. Az Igaz
Szó (Marosvásárhely) 1972 decemberében megjelent, a kortárs erdélyi képzőművészetet
összegző számának egyik szerkesztője. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvhely, 2000 Sükösd Ferenc |
Szász Péter ilenczfalvi |
1808-33-ig ref. kollégiumi pénztárnok, aki Petri Nagy György kéziratos
krónikájából a Marosvásárhelyre vonatkozó fontosabb adatokat kiírta és
előszóval bővítve megörökítette. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Szegedi György ( - 1786) |
Exjezsuita,
rk. paptanár, 1774-től a marosvásárhelyi rk. tanoda praefectusa,
esperes-plébános, c. kanonok, erélyes és buzgó pap. 1781-ben ő kezdeményezte,
és a hitközségnél, valamint a főhatóságnál odahatott, hogy a Lábos-ház
melletti, a Szentkirály-utcára eső telket megvásárolják és oda, az iskola
kibővítése céljából alkalmas épületet emeljenek. Igy az engedély birtokában,
a tanulmányalap 3000 frtjának felhasználásával beindította a Lábos-házhoz
hasonló (ma emléktáblával jelzett) épületrész építkezését. De mivelhogy
a városi tanács a kőlábakra való építkezést ezúttal akadályozta, a sérelmes
beavatkozás ellen erélyes átirattal tiltakozva, keresztülvitte tervét,
sőt felsőbb rendelettel kényszerítette a Magistratust, hogy az építkezéshez
300 frttal járuljon. Meghalt 1786. jan. 3.-án Marosvásárhelyen. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Szekeres János |
1834-40-ig
paptanár és subrégens a marosvásárhelyi rk. gimnáziumban és neveldében,
később a rozsnyói egyházmegyében pap és tanár, 1847-ben pedig a rozsnyói
püspöki feltanodában a történelmet tanította. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Szentiványi Mihály sepsiszentiványi (1813-1842) |
Ügyvéd, Szentiványi Sámuel, marosszéki rectifikator, táblabíró, dúlóbiztos,
majd derékszékbíró, birtokos, székely primor fia, szül. Nyárádgálfalván,
1813-ban. Tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte, majd 1833-ban
az erdélyi kir. Táblánál ügyvédi oklevelei nyert előbb mint Marosszék
tb jegyzője működött, majd az 1834-iki országgyűlés követségével, mint
írnok, I. Ferenc császárnál Brünnben járt. Ezen a viharos országgyűlésen
mindvégig részt vett és innen, a vármegyékből befolyt tudósításokat szerkesztette.
E miatt üldözőbe vették és útlevelet többet nem nyerhetett. Később az
unitáriusok kolozsvári főtanodájához tanárnak választották, de itt nem
maradt sokáig, mert falura vonult ahol irodalommal foglalkozott. Vándor
név alatt, a Nemzeti Társalkodóban kiadta erdélyi útijegyzeteit. Egyéb
műveit "Szentiváni Mihály munkái"
cím alatt Kemény Zsigmond és Kriza János adták ki egy kötetben. De azonkívül
beszélyeit, verseit és vegyesdolgozatait, továbbá egy újabb kötetben erdélyi
utazásait is kiakarták adni, de miután a kolozsvári unitárius főtanoda
ifjúsága által kiadott "Remény"
c zsebkönyvben megjelent dolgozatai közül a "Mindenütt
rossz, de legrosszabb otthon" c. beszélve nagy konsternációt
keltett és sok ellenséget támasztott szerzőjének, a tervezett kiadványok
elmaradtak. A sorsüldözött, de nagyrahívatott férfi 1842. dec. 10-én,
38 éves korában halt meg Kolozsváron, hol barátai emlékművet emeljek hamvai
fölé. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Szentsimoni János |
1706-ban
a marosvásárhelyi Schola Particula rektora, 1707. április
havában Kibédre, később Koronkára ment papnak és a marosszéki református
egyházmegye jegyzője is volt. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Székely Márton |
Marosvásárhelyi
ref. pap, a vásárhelyi ref. kollégiumban tanult, hol contrascriba és könyvtárnok
is lett. Különös természete miatt a deákság nem kedvelte, "cynikusnak"
nevezte és contrának való megválasztását is ellenezte, amint azt az 1795.
jún. 4-én kelt "szorgos jelentés" és "beadott
fenyegetőző, mérges írás" bizonyítja. Az elöljárósághoz benyújtott
lázadó és fegyelemsértő írat nagy megbotránkozást keltett, különösen az
a kitétel, mely Sz. Mártont fenyegeti, hogy "szomorú és keserves
holnap után reggelt fog érni Székely M. uram az ifjúság akaratjából"
stb. Irodalmi téren latin és magyar nyelvű kézirata ismeretes (a marosvásárhelyi
ref. egyház levéltárában), mely 2 darabból áll és 5 pontban írja meg 1803.
aug. 8-án a ref. vártemplom körül végzett építkezési és átalakítási munkálatokat.
A vártemplom toronygombjában elhelyezett jegyzetei beszámolnak az 1820-as
év eseményeiről, az egyház, valamint a város vezető férfiairól. Cikke
jelent meg a Tudományos Gyűjteményben (1818. XII. zágoni
Aranka György élete), és kéziratban A marosvásárhelyi ref.
kollégium első százados ünnepén, 1818. jún. 28. a vártemplomban mondott
prédikációja (a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Székely Mihály killyéni ( -mh. 1832) |
Az erdélyi kir. Tábla elnöke, volt ítélőmester, a marosvásárhelyi közélet
tekintélyes egyénisége, a rk. egyház patronusa és az rk. gimnázium főgondnoka.
Az 1831-ben épült Sáros-utcai rk. nevelde létrehozásában jelentős szerepe
volt, úgyszintén az 1803 . évtől induló magyar színészet pártolói között,
a Theatralis Commissio alelnöke, majd gr. Teleki Mihály halála után, 1826-ban
az elnökséget vette át. A Theatrum támogatása mellett a kat. középiskolai
oktatás- és nevelésügy érdekében sokat áldozott. Meghalt 1832. jan. 11-én
Marosvásárhelyen. Halálára vadadi Filep József színes nekrológot írt. Ismertebb művei: * Butsu vétele…1818. *A nemes székely nemzet constitutioji, privilegiumai, de a jószág leszállását tárgyazó némely törvényes ítéletei, több hiteles levéltárakból egybeszedve. Pest, 1818. *Ítélő mesteri hivatalába való beiktatásakor rövid megszólítás a szárnyai alá jött nemes ifjakhoz. Marosvásárhely, 1815. (8.r. 1-16 l.) *Kilyéni Székely Mihálynak az erdélyi királyi táblán előlülői hivatalába való beiktatására tiszteletül Maros-Vásárhelyen, jan. 28-án. Marosvásárhely, 1823. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Székely Nyírő Sámuel (1700-1800) |
Városi
senator, notárius, majd 1783-tól főbíró, szül.
1700-ban. Koporsóidomú emlékövéről tudható meg, hogy tevékeny, érdemekben
aggkort ért, tekintélyes polgára volt városának, azonkívül a ref. kollégiumnak
1760. ápr. 30-tól 1791-ig pénztárnoka is volt 150 mfrt. fizetéssel, mely
összeg 1775-ben 200 mfrtra emelkedett. Ez idö alatt gyökeresen átrendezte
a kollégium számadásait. Meghalt 1800. szept. 17-én, tehát kerek 100 esztendőt
élt. Neje: Tóth Klára. Sírirata a ref. temetőben: Székely Nyiró Sámuel 1700-en innen 30 esztendők alatt viselt M. Vásárhelyen a' belső és külső tanátsbann minden főbb tisztségeket hasznoson, böltsenn, igazságoson, azok nagyobb diszt vettenek tőle, mint ő azoktól. Nem követett idegen, tsapodár, kényes szokásokat, ama régi tiszteletes, méltoságos viselettel szerezte 's oltalmazta érdemet. Testének fen termett 's nagyot mutató alkotása is segítette ebbenn. A' jók ott nem gyűlölhették, mert a keresztény vallásnak 's erköltsnek barátjok volt, utálta a' dologtalan, tunya életet, az időnek tudta hasznát venni. Házát künn, benn okoson, lárma nélkül igazgata, jó inkább szerette lenni, mint láttatni. Munkás élete végződött 1800. september' 17-én. Élt 100 esztendőt, 3 hónapot, mellyek közül 37 esztendőt házassági szovettsegben. Nyugoszik már e' sirban, a' hová gyűjtötte a' halál két kedves leányait, amaz ot eszes szüzekkel társalkodó két szüzeket, a' szerelmetes Ro'sáliát 1780. febr. 7-én, ki élt 17. észt. 4. hón. és a' kedves Ágnest 1788. oct. 15-én, ki élt 11 észt. 8 hon. Repeső örömmel fog ide költözni hiv férjéhez 's kedves gyermekeihez, kiknek most keserves szívvel szerez emlékezetet Tót Klára 1806. Maga Thot Klára is hordozván az élet terheit ... a' nyavalyák keresztjeit pedig 12 esztendeig szenvedvén, minek utánna meg kisértetett, tisztitatott volna 1807. észt. nov. 22-én tavaszhoz illő vidám naponn meg holt, szerelmetes barátjához ide tétetett. Mindnyájan keljenek fel ditsőségre az uj élet hajnalán, melynek napja le ne menjen, 's holdja meg nem fogyatkozik. Ámen. Ámen. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Székely Zsigmond |
Római
katolikus lelkész, akit a környékben elszórtan élő katolikus
főnemesek hozattak Marosvásárhelyre, hogy a hitújítás után 150 évig porladó
katolikus egyház falait felemelje és benépesítse. A színtiszta kálvinista
városban, ahol mindössze 5 katolikus férfi és 3 nő élt, az önmagával tehetetlen,
agg lelkész képtelennek bizonyult fontos missziójának betöltésére, amiért
is három évi lelkipásztorkodás után, 1702-ben, a kolozsvári jezsuitákat
hívta meg a katolikus hit gyökeres terjesztésére, akiknek átadta Marosvásárhely
visszatérítésének feladatát. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szélyes Mihály |
1735-40-ig
városi notárius, kinek hatalmas telkét 1740-ben a minoriták megvásárolták,
ahová templomukat és kolostorukat építtették. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szilágyi János ákosfalvi |
1710-től marosszéki alkirálybíró, aki 1718. május 23-án delegáltatott
a marosvásárhelyi congregatión é$ ugyanez évben makfalvi Dósa Ábrahámmal
együtt azon fáradozott, hogy a református kollégium épülete elkészüljön.
E végből körlevelekkel indították a szomszédos községeket épületnek való
fahordásra. 1731. október 27-én a fksz. rendeletéből részt vett Marosvásárhely
város tisztújító gyűlésén és ugyanez évben a református kollégium algondnokának
választatott meg. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szilágyi József I. ákosfalvi) |
1714-ben
marosszéki jegyző, aki 1718. május 23-án hasonló tisztségben
vett részt a marosvásárhelyi gen. congregatión. 1731. október27-én, a
fksz. rendeletéből részt vett Marosvásárhely város tisztújító gyűlésén.
Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szilágyi József II. ákosfalvi ( - mh. 1803) |
Marosszéki
alkirálybíró, Szilágyi József és Medeséri Zsuzsa fia, 1790-ben
a marosvásárhelyi ref. kollégium algondnoka, ugyanazon év május 17-én
Marosszék részéről a magyarországi országgyűlésre követnek választatott
és 1794-ben alkirálybíró lett. Meghalt 1803-ban. Neje: Palafkai Klára.
Gyermekei: Jusztina (kaáli Nagy Simonné), Karolina (Pelei Ádámné), Károly
(neje: Fogarasi Druzsina), Elek (neje : Köpetzi Róza) és Mihály (neje:
deési Marjai Sára). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Szilágyi Nagy Dániel (1784-1860) |
1810-től
városi senator, inspector, majd levéltáros, szül. 1784-ben. Tevékeny részt
vett a városvezetésben és a társadalmi életben, valamint a ref. egyháznak
hosszú ideig curatora és főperceptora volt A város levéltárát alapos hozzáértéssel
kezelte, rendezte és évszám szerint csoportosította. Azonban 1848. novemberében,
amikor az osztrák hadak a városba bevonultak, mint az osztrákok bizalmi
embere, a vérbíróság tagjai között foglalt helyet és sok ártatlan polgárt
meghurcolt. 1849. jan. 14-én, amikor Bem tábornok diadalmasan bevonult,
tanácstagságától megfosztották és helyébe magyarérzelmű tanácsost neveztek
ki. Meghalt 1860-ban. Neje: Borosnyai Lukáts Zsuzsa. Fia: id. Sz. N. Sándor,
orvos. Sírirata a ref. temetőben: Városi tanánácsos Szilágyi Nagy Dániel 1784-1860. és hites társa Borósnyai Lukáts Zsuzsanna 1806-1890. Hamvaiknak hálás gyermekeik. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Szilágyi Sámuel nagyenyedi, báró |
Kir. táblai ülnök, aki 1764-ben Cserei Mihállyal, a fiksz. rendeletéből
a városi földek kiosztásában vett részt és a vitás ügyben a tanács ellen,
a polgárság javára döntött. 1771. márc. 1-én kelt meghagyásával a ref.
kollégiumnak 115 és 1200 forintot rendelt azzal, hogy tehetséges, jócsaládból
való vagy nemesember gyermeke abból taníttassák. "Nem lészen
intentiom ellen, ha tiszt, professor uraim hasonló jó igyekezetü gyermekeire
fordittatik is, vagy ha valami szegény atyámfiára, ha megérdemli, olykor
applicáltatik." Mindamellett 1772-ben a ref. kollégium könyvtárát
pár száz kötettel gyarapította. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Szilágyi Sándor ákosfalvi |
1743-ban
marosszéki alkirálybíró, aki 1746-ban Marosszék házának
létesítésében nagy szerepet vitt. 1760-ban egy alumnis részére 500, közalapra
1450 forintot adományozott a református kollégiumnak. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szolga János vargyasi |
Kir.
táblai ügyvéd, jogtudós (1815-44) Első neje: patakfalvi Ferentzi Krisztina
(mh. 1320.), második neje; Kádár Klára (mh. 1829.) a ref. temetőben lévő
sírirat szerint. Megjelent jogi művei: 1. Az Erdélyi Nagy-fejedelemségbéli székbéli katonák között, viszont ezek és provincialisták között előforduló perek; úgy a' fekvő székely jószágak megbecsülése módja eránt állandóul, és részszerént ideiglen az 1825. esztendőben július 11. napján sinor-mértékül kiadott csász. kir. kegyelmes válasz. Mellyet deákból magyarra fordított. Nagyvárad, 1829. 2. Az Erdélyi Nagy Fejedelemségben a' perfolyamatokban előforduló lépéseknek és törvényes cselekedeteknek négy darabból álló Táblái (Kettős kiadvány.) Marosvásárhely, 1830. 3. A' székely törvényből ötven kérdései és ezen kérdésre: hol és micsoda esetekben lehet tett uttyán (via facti) törvényesen bánni? Ötven feleletjei ügyvéd Szolga Jánosnak. Marosvásárhely, 1838. 4. Székely jogi ötven kérdések és feleletek és ezen kérdésre: micsoda esetekben szabad vagy kell a' saját juss törvényes per folyamaton kívül magános vagy köztett által (via facti privati vel. publici) védelmezni, vagy legalább ha következőleg per folyamat válik is a' tárgyból, a' védelmet elkezdeni, esetenként összeszedve 52 feleletek. Marosvásárhely, 1844. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Szombati Sámuel rimaszombati ( -mh. 1738) |
Református
kollégiumi tanár, született Erdélyben. 1713. szeptember 2l-én
a gyulafehérvári református kollégiumban senior, ugyanott a zsidó nyelvben
és logikában praeses és az oratoria-classisnak osztálytanítója volt. 1722-24-ig
a franequeri akadémián képezte magát, majd innen hazatérve, a szatmári
iskolánál, 1729-34-ig pedig Székelyudvarhelyen talált alkalmazást. Az
1734. év végén, Zsibón megtartott jelölés alapján, az ugyanez évben megtartott
synoduson választatott meg Szathmári P. Mihály ajánlására és Lázár János,
kollégiumi gondnok pártfogása mellett a vásárhelyi professzorságra, majd
1735. április 28-án tanszékébe ünnepélyesen beiktattatott. Vásárhelyi
tanársága mindössze 2 és fél évig tartott. Szelíd, csendes, a szilaj ifjúság
megfékezésére alkalmatlan természete inkább a papi hivatásra vonzotta.
Vágya 1737-ben teljesült, amikor elnyerte a gyulafehérvári papi hivatalt.
Mindössze egy évig működött papi állásában, mert 1738-ban annyiad magával,
ő is a pestis áldozata lett. Neje: Solymosi Mihály, magyarországi pap
leánya volt. Megjelent művei: * Dissertatio philologico theologica "De lege asylo-rum" quam sub praesidio D. Alberti Schultens publice ventilendum proponit Sámuel Rima-Szombati. Trasilvano-Hungarus' auctor A. D. 1 april. 1724. Franequerae. Oratioi: Lázár Mária gr. Bethlen Sámuelné 1732., Lázár Anna 1735., Bánfíi György 1735. és Bonyhai Simon György, erdélyi püspök fölött 1737. Kéziratban: akadémiai kurzusok a kollégiumi levéltárában. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Szotyori József (1767-1833) | ||
Marosvásárhely
város főorvosa, szül. 1767-ben meghalt Marosvásárhelyen 1833. október
30-án, 67 éves korában. A nagytudományú közbecsült, jótékony tetteivel
érdemekben gazdag férfiú baráti összeköttetést tartott fenn gr. Teleki
Sámuel kancellárral, akivel sűrű levelezést váltott bécsi utolsó napjai
idejében is. Gecse Dániel orvos végrendeletének meghagyása szerint, a
ref. főconsistorium részéről, az Emberszereteti Intézet (Philantropicum
Institutum) administratios bizottságának egyik tevékeny tagja volt. Egyébként
- rövid életleírását sírfelirata adja. Neje Marusi Anna. 1825-ben kelt
végrendelete szerint marosvásárhelyi házát a ref. kollégiumnak hagyományozta
oly feltétellel, hogy neje halála után eladassék és ha az összeg évi kamatja
320 ezüst forintra növekedik, abból két orvosnövendék küldessék egyetemre,
de az egyik nagy-enyedi, a másik marosvásárhelyi deák legyen. A legált
ház 1866-ban eladatott 5500 érc ezüst oszt. ért. forinton és annak kamatai
a kitűzött célra fordíttatott. Az 1829-ben kelt meghagyás szerint 508
műből, azaz 933 kötetből álló könyvtárát is a marosvásárhelyi ref. kollégiumnak
hagyományozta, melyet özvegye, Marusi Anna 1842-ben átadott a tanintézetnek.
Választott mondása volt: "Egy hazugságban sints nagyobb veszedelem,
mint az, orvosiban!" Kiadott, tudományos művei: *Diéteticai rövid kathekhézis, mellyet az erdélyországi ref. főconsistorium rendeléséből a' városi alsóbb és falusi oskolák számára olvasó kézi-könyvnek irt. 2-ik kiadás, Marosvásárhely, 1831. (8r 1-71 ll.) Az első kiadás Kolozsváron jelent meg 1830-ban. *Katekheta, az az: A' Dietetica rövid katekhezis magyarázója, szülék, tanítók, stb. számára. Két értekezéssel együtt az Életről és Savanyú-vizekről. Marosvásárhely, 1832. (8r. 1-62 l.) *A marosvásárhelyi országos polgári gyógyintézet eredetének és fölállításának rövid és igaz története. Marosvásárhely, 1833. (8r. 1-34 l.) Számos cikke jelent meg orvosi szaklapokban is. Sírfelirata (boton tekeredő kígyó-címerrel) a ref. temetőben:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 5. szám |
Szőke József magyarosi (1793-1866) |
Ref.
kollégiumi tanár, szül. 1793. április 19-én, a Marosvásárhely melletti
Csejd községben. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanult és ott is
végzett, majd a marburqi egyetemen két évig bölcseletet és theologiát
hallgatott, végre 1832-ben a székely-udvarhelyi ref. kollégium tanárává
neveztetett ki, ahol érdemekben gazdag működését és áldozatkészségét az
utódoknak is hirdeti az ottani tanintézet. Meghalt ugyanott 1866. szept.
29-én. Könyvtárát, nevelőintézete iránti hálából a marosvásárhelyi ref.
kollégiumnak hagyta. Itt megjelent művei: *Poetai munkái I. k. Lujza. A' még ártatlanul, de még melegen érző ifjak és leányok számára. Marosvásárhely, 1830. 1—132 l. *Poetai munkái II. k. Marosvásárhely, 1830. 1-173 l. *Poetai munkái III. k. Magyarok, lantos historiai énekek. Marosvásárhely, 1830. 1-127 l. *Poetai munkái IV. k. lbá és Szelima, szomorújáték 5 felv. Marosvásárhely, 1831. 1-115 l. *Tánczvigalom és hangászat. Költemény III. czikkben. A kollégiumi zenekar újjáalakulása alkalmából. Marosvásárhely, 1847. 1-164 l. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Szutsáki Ferenc |
Tordai
főbíró, szül. 1723-ban, ifjúkorában mint hadnagy, szolgált a hadseregben,
1771-ben tordai főbíró, majd 1776-ban Marosvásárhelyen székbíró, ugyanitt
a ref. kollégium algondnoka és a városi képviselőtestület tagja. Neje:
Kabos Klára, aki 1810. dec 12-én kelt végrendeletével az Ebháton (Kazinczy-u.)
lévő telkét 3000 mfrt. értékben a ref. kollegiumnak és külön 600 frtot
a ref. egyház papi fizetésének pótlására hagyta. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Szürtei János |
Marosvásárhelyi
polgár, az utolsó lakója a vár belterületének, kinek
háza a vártemplom északi oldala mellett, a magánépületek erőszakos lerombolása
után is sokáig fennállott. A vár kilakoltatása után még jóidéig ott lakott,
akkor is, mikor a várban már az osztrák katonaság volt az úr, mert kijelentette,
hogy onnan élve ki nem viszik; így hát nem bántották és megtűrték, annál
is inkább, mert már nagyon vén ember volt. Az öreg háza még 1751-ben is
helyén állott, amit bizonyít a város levéltárában ez év március 24-én
kelt kérvény, melyben 4 szekér vesszőt kér - maga számára -a magistratustól. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |