Teleki Domokos I. , széki, gróf (Sáromberke, 1773. szept. 5. -Marosvásárhely, 1798. szept 16.) |
Az első útleírásunk szerzője. A könyvtár alapító Teleki
Sámuel gróf, udvari kancellár és iktári gr. Bethlen Zsuzsa fia, szül.
1773. szept. 5-én, Sáromberkén. Nyolc éves korában került a marosvásárhelyi
ref. kollégiumba, ámde mert atyja állandó tartózkodási helye bizonytalan
volt, kényszerült fiát magánnevelők által képeztetni. Így jutott két év
múlva Nagyenyedre, Benke Mihály bölcsésztanárhoz, aki ásványtanra, történelemre,
államtudományra és néprajzban oktatta, majd 1788-91-ig a bécsi egyetemet
látogatta, végül a pesti egyetemre ment a hazai törvények tanulása végett.
Tanulmányai befejezése után Bihar megye számfeletti jegyzője lett. Betegsége
miatt azonban megszakította megyeközigazgatási pályáját és enyhülést keresni
utazni ment. Először ismertette meg magyar nyelven a 18. század végének
Magyarországát. Részletesen beszámol felvidéki, erdélyi, dél-dunántúli
és horvátországi útjáról, bemutatja az egyes települések, vidékek lakosságának
nemzetiségi, vallási és nyelvi összetételét, különös gondot fordítva a
szóban forgó vidékek gazdasági, természeti, művelődés- és művészettörténeti,
esetleg egyes sajátos jelenségek történeti hátterének leírására is. Teleki
Domokos ezzel az útleírásával a magyar feudális elszigeteltség körét kívánta
megtörni, korabeli honfitársainak azt akarta megmutatni, "hogy
mi van a vármegye dombjain túl". (Éder Zoltán). Bejárta a tengermelléket,
1796-ban Karlsbadban és Szászországban járt, felkereste Jenában a természetvizsgáló
társulatot, mely tagjai közé választotta, épenúgy a lipcsei gazdászati
társulat is. Írt drámát és verseket, vallás- és erkölcselméleti bölcselkedést,
s szülőfalujába, Sáromberkére hazalátogatva, 21 éves korában 19 pontban
fogalmazta meg a helybeli oskolamesternek, hogy miképpen kell az oktatást
megreformálni. (Deé Nagy Anikó) 1796-ban cs. kir. kamarás, a Guberniumnál
titoknok, majd a marosvásárhelyi kir. Tábla elnöke lett. 1798. jún. 29-én
a marosvásárhelyi ref. kollégium főgondnoka és ugyanezen évben az újonan
alakult jénai mineralogiai társulat választotta meg az alig 25 éves ifjút
első elnökévé. Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaságnak, mint általában minden
magyarvonatkozású intézménynek buzgó, dolgozó társa volt. Gyenge és beteges
teste azonban nem bírta viselni a szellem súlyát. A nagytudományú ifjú
korán 25 évesen sírba szállott. Meghalt 1798. szept. 16-án, Marosvásárhelyen.
Ásványgyűjteményét a ref. kollégiumnak hagyta, ez később a teleki Téka
emeleti tárlóiba került. Könyvei, levelei és kéziratai a család marosvásárhelyi
levéltárában vannak. Művei: Egynehány hazai utazások leírása (Tíz rézmetszettel. Bécs, 1796, németül: Pest, 1805). Irodalom: Teleki Domokos (Irod. tört. Közl. 1891.) Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám Teleki Domokos Magyar Életrajzi Lexikon Teleki Domokos életrajza A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok (XVII–XVIII. század) és növényneveik |
Teleki Domokos III., gróf (Marosvásárhely, 1810. ápr. 1. – Kolozsvár, 1876. máj. 1.) |
Politikus, publicista, az MTA tagja. 1829-30-ban tisztviselő a marosvásárhelyi
királyi ítélőtáblánál. Majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. Itt került
kapcsolatba Széchenyi Istvánnal és mint a reformtörekvések híve, bekapcsolódott
az erdélyi és magyarországi politikai küzdelmekbe. Cikkeit az 1840-es
években a Pesti Hírlap és az Erdélyi Híradó közölte. 1848-49-ben egyrészt
betegsége, másrészt a forradalom ellenzése miatt visszavonult a közélettől;
az abszolutizmus idején a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár kéziratos anyagát
rendezte. 1861-ben főrendiházi tag, 1865-75-ben országgyűlési képviselő.
Pályája elején verseket, később cikkeket, emlékbeszédeket és történelmi
tanulmányokat írt. Művei: Hóra-támadás története (Pest, 1865); A székely határőrség története (Bp. 1877). Irodalom: Szász Domokos: A közügyek bajnoka. Emlékbeszéd legid. gr. T. D. végtisztességére (Kolozsvár, 1876); T. D. (Erdélyi Múzeum, 1876); Deák Farkas: T. D. emlékezete (Ért. a társ. tud. köréből. VI., Bp. 1881). Teleki Domokos Magyar Életrajzi Lexikon |
Teleki József III. széki gróf (1777-1817) |
Főkormányszéki
tanácsos, Teleki József fia, ezen néven a harmadik, szül. 1777-ben. marosvásárhelyi
úttörő színészet lelkes támogatója volt. 1805-ben "egy egész
új, igen drága kortinát" csináltatott a Theatrum részére, az
előadások díszére. Lelkes emberbarát volt, aki főleg az 1817-iki éhínség
alatt áldozatkészséget tanúsított. Meghalt 1817-ben. Neje: gr. Teleki
Zsófia, Teleki Lajos lánya, akinek neve napja tiszteletére a Marosvásárhelyen
vendégszereplő színésztársaság, 1806. május 15-én díszelőadásul bemutatta
"A nap szüzei" című őt felvonásos érzékenyjátékot, karénekkel
bővítve. Gyermekei: István, Károly, Domokos, Juliánná (qr. Tisza Lajosné),
Borbála (gr. Ráday Gedeonné), Zsófia (gr. Bethlen Jánosné) és Jozefa (Zevk
Jánosné). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Teleki László széki gróf (1764-1821) |
A
hétszemélyes Tábla bírója, Teleki József és királyfalvi Roth Johanna fia,
szül. 1764. szept. 2-án, a Nógrád megyei Szirákon. Tanulmányait a marosvásárhelyi
ref. kollégiumban vezette be, majd mentorával, a tudós Cornides Dániellel
fél évet Bécsben töltött, 1783-ban pedig Göttingába ment, ahol másfél
évet szentelt a tudományoknak. Beutazta Német-, Angol-, Franciaországot,
Svájcot, Hollandiát és végülis 1787-ben gazdag ismeretekkel és tapasztalatokkal
tért haza. Még ugyanazon évben a marosvásárhelyi ref. kollégium főgond-noka,
1789-ben az erdélyi főkormányszéknél tb. titoknok, 1791-ben kamarás és
1792-ben a marosvásárhelyi kir. Tábla bírója lett. Időközben az 1791-iki
nevezetes országgyűlésre Máramaros megye küldötte követnek és a kolozsvári
ref. kollégium választotta főgondnokának. 1796-ban, atyja halála után
végleg elhagyta Erdélyt és 1803. nov. 5-én a pesti kir. Tábla bírója lett,
ugyanakkor a dunamelléki ref. egyházkerület főgondnokává választotta.
1811-ben Somogy vármegye főispánhelyettesévé és 1819-ben a hétszemélyes
Tábla bírójává nevezte ki a király. Közhivatali elfoglaltsága mellett
minden szabad idejét a tudománynak szentelte. Atyja könyvtárának szorgalmas
gyarapítója volt, melyet halála után fiai és özvegye a M. Tud. Akadémia
gyarapítására ajánlottak, azonkívül egy őr fizetésére alapítványt tettek.
Meghalt 1821. március 24-én, Pesten. Első neje: széki gr. Teleki Mária,
T. Ádám leánya, mh. 1801. Ettől gyermekei: Ádám (sz. 1789. - mh. 1851.),
]ózsef (sz. 1790. okt. 24. - mh. 1855. febr. 15.) és Sámuel (mh. 1857.).
Második neje és özvegye: br. Mészáros Johanna. Ettől szül. 1811. febr.
11-én László, aki öngyilkos lett 1861. május 8-án. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Teleki László II. széki (1710-1778) |
Született
1710-ben, Gernyeszegen. 1741-ben császári és királyi kamarás, tíz évvel
később fkszéki tanácsos, majd erdélyi főpohárnok és b. t. t. Vásárhelyi
vonatkozásaiban 1748-tól a református kollégium főgondnoka volt. Meghalt
1778-ban. Neje: Ráday Eszter, Ráday Pál leánya,
a tudós Ráday Gedeon nővére, akit 1732. jún. 24-én, Pécelen vett nőül.
11 gyermeke (ebből 6 fia) közül József maradt meg családfenntartónak. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Teleki Mihály V. széki gróf (1756-1826) |
Marosszék
főkirálybírója, Teleki Lajos és iktári gr. Bethlen Kata 7-ik (legkisebb)
gyermeke, szül. 1756. július 13-án. Előbb kir. tanácsos, majd II. József
császár idejében kerületi táblabíró, kamarás, belső t. tanácsos, az 1804.
jan. 18-án kelt határozattal Marosszék administratora és 1805. március
19-én valóságos főkirálybíró lett, mely hivatalába széki gr. Teleki Lajos
és zabolai gr. Mikes János, kormányszékí tanácsosok iktatták be. Marosszék
főnöki tisztjét 22 évig viselte, mialatt a marosvásárhelyi ref. kollégium,
a marosszéki és görgényi egyházkerület főgondnoka volt Különösen, mint az 1803-ban alakult Theatralis Commissio első elnöke fejtett ki tevékeny működést abban az irányban, hogy Marosvásárhelyen a színészet meghonosodjon, virágozzon és kultúrhivatásának minden tekintetben eleget tehessen. Minden tekintélyével, nagy tettrekészségével, a magyar színészet iránti mérhetetlen ragaszkodásával támogatta az úttörőket, az itt működő kolozsvári színjátszótársaságot és pénzzel segítette, ha anyagilag éppen nem kielégítő eredménnyel záruló játékidény után visszatértek állomáshelyükre. Egyébként is, a kolozsvári Commisioval egyetértve, de attól függetlenül adminisztrálta a színházat és úgy pénzügyileg, mint művészi vonatkozásokban önálló befolyást gyakorolt. Áldozatosságért a társaság hálásnak bizonyult, amikor 1803. júl. 13-án, születésnapja tiszteletére bemutatta az "Eduard Skotziában" című érzékenyjátékot és amint az ez alkalomra kiadott színlap kihangsúlyozza: "E' mai nevezetes ünnepnapon (mely minden igaz hazafi előtt méltán fontos), a' Nemzeti Jádzó Társaság is minden kitelhető igyekezetét arra fordítani igyekszik, hogy ez alkalmatossággal örömének jelét adhassa." Meghalt 1826. január 28-án, 70 éves korában. Birtokán, Sárpatakon, a család sírboltjába temettek el. Neje: gr. Földvári Drusiána, aki 1810. ápr. 7-én a marosvásárhelyi ref. kollégium beteg tanulói számára a nyúlasi és sárdi új fogás dézmáit ajándékozta, amelyből 1812-ben 60 frt. jutott a rendelt célra. Egyetlen gyermeke: Lajos. Unokái: Miklós, Mihály és Lajos Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Teleki Sámuel széki gróf (1739-1822) |
Teleki
Sámuel tordai főispán és petki Nagy Zsuzsanna fia, született 1739. nov.
17-én. Pályafutása kronológikus sorrendben: Mária Terézia alatt: kamarás,
majd küküllői főispán és erdélyi fiókszéki tanácsos; II. József alatt:
belső titkos tanácsos, 1784-90-ig az akkor alkotott nagyváradi kerületben
kir. biztos; Szabolcs-, Békés-, Arad-, Csanád-, Csongrádmegye főispáni
helytartója, a Hajdú-kerületben főkapitányhelyettes, 1785-87-ig Biharmegye
főispánja, 1792-ben magyar alkancellár és Máramarosmegye főispánja; Leopold
alatt: erdélyi főkancellár (és ismét 1791. júl. 5-től Biharmegye főispánja),
a Szent Istvánrend nagykeresztese, a göttingai, varsói, jénai tudományos
akadémiák tiszteleti tagja. Életrajzi adatait Bod Péter állította össze,
mely szerint a korán árvaságra jutott ifjúnak, a nagy Teleki Mihály unokájának
tudományra szomjas igényeit az erdélyi iskolák kínálatai nem elégítették
ki s így 1759-ben, húsz éves korában elhatározta, hogy "szándékát
és elméjét külső idegen országokra, azokban a tisztes tudományokra fordítja".
Unokaöccseivel, Teleki Józseffel és Teleki Ádámmal,
a későbbi dobokai főispánnal hosszabb külföldi utazást tett. Előbb Baselben,
később Utrechtben, majd Párizsban folytatta egyetemi tanulmányait, ahol
tudós professzorok előadásait hallgatva, maga is tudóssá formálódott.
A tudománykedvelő, nagyműveltségű ifjúban már ekkor megérlelődött a könyvtáralapítás
gondolata. A külföldi könyvtárak tanulmányozása közben határozta el aztán,
hogy nemzetének, valamint a székelyek fővárosának a maga nemében egyedülálló
könyvtárat alapít. 1753-ban kezdte meg a könyvgyűjtést. Nevezetesebb gyűjtemények
tanulmányozása révén, könyvszakértőkkel való összeköttetések beindításával,
bő információk beszerzése után, Baselben, mintegy 1000 magyarforint értékben
megvásárolta könyvtára alapanyagát, majd hangyaszorgalommal, még nagyobb
kitartással, vagyona tetemes részét feláldozva, mintegy 65 esztendeig
folytatta a könyvgyűjtés nemes szenvedélyét. 1816-ban mintegy 36.000 kötet
volt együtt, mely könyvállományra, Kazinczy szerint, 800.000 forintnál
többet elköltött. A hosszas udvari levegő sem forgatta ki a nagy kancellár
magyar hazafias érzelmeit, mert minden gondolata odairányult, hogy drága
könyvtára nemzetének jusson. Ezért 1801-ben, nagy költséggel, rendkívüli
nehézségek árán, Bécsből hazaszállíttatta a külsőségeiben is gyönyörű,
bőr- és bársonykötésű könyveit. Bécsből keltezett levelében így írt feleségének:
"Holnap Isten segedelmével indítom 12 erdélyi szekeren az egész
Bibliothécámat". Teleki Sámuel a felvilágosulás híve és a klasszicizáló
barokk építészeti műemlékek rajongója volt. Ennek szellemében ő maga is
készített vázlatokat könyvesháza építéséhez. Szintén Bécsben keltezett
levelében olvashatjuk, hogy "... küldöm a Bibliothéca épületének
Delineatióját (terveit), hogy ahhoz képest a pallér csinálja meg az Uberschlagot
(költségvetést)." És ő, aki annyira szerette könyveit, mert
hiszen minden egyes darabját nagy utánjárás és rengeteg levelezések lebonyolításával
szerezte be, valósággal tragikus áldozata lett elgondolásának; mert bár
könyvtárkezelői állandóan tudósították a könyvek sorsáról, öreg korára
való tekintettel nem kísérelhette meg az akkor még oly terhes utat Bécsből,
s így nem láthatta már nagy munkája eredményét hazai földön. Meghalt 1822.
aug. 7-én. A bécsi temetés 10-én zajlott le, majd hosszú utazás után,
végül szept. 9-én nyugtot talált a sáromberki sírboltban, alig pár kilométernyire
drága bibliotékájától. A gyászszertartást a kancellár egykori alumnisa,
majd sáromberki udvari papja: Antal János, ref. kolleg. tanár, a későbbi
ref. püspök tartotta, aki a grófnak haláláig bizalmasa és a könyvküldemények
egyik átvevője volt. Neje; iktári gr. Bethlen Zsuzsanna. Gyermekei: Domokos (sz. 1773., szept. 5. - mh. 1798. szept. 16.) és Mária (gr. Rhédei Ádámné, mh. 1801.) Féltve őrzött könyvtára mindenkori biztosítása céljából, még 1800. okt. 14-én, Váradolasziban kiadta végrendeletét, melyhez később két adalékot (Codicillus-t) csatolt; mindkettő Bécsben kelt: 1811. nov. 11-én és 1820. január 28-án. A "Fidei Commission" jogi elve alapján megkötött, azaz a fiúról-fiúra szálló örökség meghagyásával, a magyar rendek által 1687-ben hozott örökösödési törvény elgondolása szerint megszerkesztett végrendelet pontokban részletezi a nagyértékű könyvtárra vonatkozó végakaratát és felsorolja a bőkezű adományokat, melyeket az örökhagyó a marosvásárhelyi ref. kollégiumnak tett (1811. nov. 14.: 12.000 német frtot, 1812-ben: 4166 rhfrt. 40 dénárt, 1815. nov. 7,: 1600 mfrtot, 1816. máj. 14.: 300 mfrtot és 1815. jan. 20.: külön a bécsi ref. egyház és iskola részére 1500 frtot.) A könyvtár gyarapítására épült a kancellár költségén a szentmiklós-utcai Teleki-téka épületének mindkét szárnya és 1820-ban a nagypiaci Apolló-ház. Megjelent művei és kéziratban maradt levelei: *Bibliotheca Samuelis S. R. 1. Com. Teleki de Szék. Pars I. & II. Viena, 1796., 1800. - Pars III, cum Catalogo librorum Hungar, conjugis desideratissimae Susannae Com. Bethlen de Iktár, Accedunt Supplementa Catalogi Partes I. et II. Viena, 1811, - Pars IV. novas accessiones ad trés priores partes complexa. Viena, 1819. Az 1796-, 1800-, 1811- és 1819-ben saját szerkesztésében, Bécsben kiadott, négy kötetből álló Catalogusa nem csupán a könyvtár anyagát felsoroló könyvjegyzék, hanem a maga nemében tudományos munka is. Előbb a szerzők időrendbeli felsorolása mellett, a szerzők dióhéjba foglalt életrajzi adatait közli, valamint a tudományos szakok szerint csoportosított, különböző nyelvű könyvekhez az íróján kívül a kiadványok (editio-k) évét, helyét és vállalatát is feltűnteti; nejének, iktári Bethlen Zsuzsannának külön tulajdonát képező magyarnyelvű könyveinek jegyzéke ide van csatolva; végül a III. kötet előszavában a könyvtár rendeltetése és kezeléséré vonatkozólag intézkedik. Ez a Catalogus minden világváros könyvtárában megtalálható. * Janus Pannonius püspök műveit, egykori kéziratból és 13 más kiadás után összeszedte és 1784-ben, Utrechtben, két kötetben kinyomattatta. *. Levelei: Kovásznai Sándorhoz, Szeben, 1783. nov. 13. (Figyelő, XXVI. 1889.) - Kazinczy Ferenchez, Bécs, 1790. febr. 17. (Kazinczy Levelezése, II. 34 1.) - Kelemen Mártonhoz, Bécs, 1817. szept. 3-tól 1822. júl. 18-ig 14 drb. (Fodor István: Krónikás Füzetek, 111. sor. b. sz. 1938.) - Testamentuma (M. Sajtó, 1857. 105. 106. sz.) *Kéziratban levelei: a M. Tud. Akadémia levéltárában, ilenczfalvi Szász ]ózsef könyvtárosának Bécsből küldött levelei a Teleki-család marosvásárhelyi levél tárában, a br. Wesselényi-féle görcsöni levéltárban 19 drb. és nagyernyei Kelemen Mártonhoz, utolsó könyvtárosához, Bécsből küldött levelei 14 drb. nagyernyei dr. Kelemen László hagyatékában. Gyöngybetűivel, magyaros szívvel és lélekkel, közvetlen barátsággal megírt leveleiből a minden iránt való érdeklődése, mindenhez értő tudományossága, könyveihez fűződő nagy szeretete és gondoskodása, kincseit aggódva féltő ragaszkodásának ritka megnyilatkozása árad. Megható egyben az, hogy a távolból igazgatott könyvtárának annyi figyelmet szentelő kancellár, mintha érezte volna, hogy kedvenc könyveit nem fogja többé látni, mintha sejtette volna, hogy hosszú élete nagy művében nem gyönyörködhetik majd szülötte földjén. Somkuti Gabriella: Egy XVIII. századi főúri könyvtár olvasóforgalma a múlt század első felében Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám |
Teleki Sándor széki (1679- 1760) |
Született
1679-ben, 1733-ban fkszéki tanácsos, 1736-ban erdélyi udvari kancelláriai
tanácsos, majd tordamegyei főispán, 1734-54-ig a marosvásárhelyi református
kollégium főgondnoka volt és 1759-69-ig kölpényi uradalmából 589 véka
búzát küldött intézetének. Meghalt 1760-ban. Neje: petki Nagy Zsuzsanna. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Tétsi Krisztina ( - mh. 1832) |
Tétsi Sámuel ref. kollégiumi theolog. professzor leánya, Getse Dániel
édesanyja. Korán árvaságra jutott és az elhagyatottságában gyámoltalan
ifjú leány, szárazajtai Getse Benjámin, akkori táblai kancellista házassági
ígéretében bízva, de rnegcsalatva, világra hozta az emberiség nagy jótevőjét,
a székely főváros legnagyobb fiát: Getse Dánielt. A legnagyobb
nyomorban tengődő anya az éjjelt is nappallá téve, varrással és egyéb
munkával tartotta fenn magát és taníttatta gyermekét. Azonban 1799-től
már a törvényesített fiától, - aki hőn szeretett anyját az élet gondjain
felülemelni óhajtotta - bő támogatásban részesült. Fia halálát túlélte
és annak végrendelete értelmében vagyonának részesedését haláláig élvezte,
mely után az Emberszereteti Intézeté lett. Meghalt 1832. február 19-én,
87 éves korában. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Tétsi Miklós |
Tétsi
Sámuel ref. koll. tanár fia, 1760-ban a marosvásárhelyi ref. kollégiumban
könyvtárnok, a syntaktika-classisban osztálytanító, theologiae praeses,
akadémista, végül szentbenedeki pap. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Tétsi Sámuel (1707-1756) |
Teológiai
tanár a református kollégiumban, született 1707-ben. Gyermekéveit Magyarpéterlakán,
az apai házban töltötte és 1722-ben iratkozott be a marosvásárhelyi református
kollégiumba, ahol az oratoriában osztálytanító, a teológiában és zsidónyelvben
praeses és senior, majd 1735-ben a marburgi akadémiára ment, végül pedig
gróf Teleki Ádám ajánlatára és támogatásából, mint "kitűnő elméjű,
tevékeny és jó erköltsü ifjú", tanulmányai betetőzése végett,
a leydai egyetemre küldetett. A marosvásárhelyi református kollégium teológiai
tanszékére, a consistorium határozatából 1741-ben hívatott meg. Állandó
pénzzavarral küzdött, úgy hogy amikor meghalt, közel 1000 forintot adósságot
hagyott hátra. Ennek fedezetére ingóságait, könyveit és minden pénzzé
tehető tárgyait zár alá vették és elárverezték. Az így begyűlt összeg
a hitelezők közt kiosztatott, sőt az özvegy részére is 40 forintot juttatott
Rosnyai József, a kollégium algondnoka. Meghalt 1756. január 16-án, eltemették 18-án, két prédikációval. 1758. szeptember 2-án az ifjúság emlékkövet állított sírhalmára, de ennek ma már nyoma sincs. Neje: Viski Sára, V. Pál leánya, akit 1743. november 23-án vett nőül. Férje halála után nagy nyomorban tengődött. A városi tanácshoz intézett, 1779. október 20-án. kelt beadványában panaszolja, hogy "Bányai Székely György uramnál lévő 396 forint Summából álló" pénzét, noha a kir. Gubernium is rendelkezett ez ügyben, a nevezett nem fizette ki. Gyermekei: Miklós (szentbenedeki pap) és Krisztina (Getse Dániel, orvos édesanyja). Művei: Carmen natalibus Wilhelmi Hassiae Landgravii dicatum 1738. Marburg. Temetési beszédet tartott: 1746. július 2-én Kaprontzai György, marosvásárhelyi pap és 1747-ben Baló Judit, Bonyhai Simon György református püspök özvegye felett |
Toldalagi Ferenc nagyercsei gróf (1744-1803) |
Marosszék főkirálybírója, Teleki Mihály és tancsi Földvári Erzse fia,
szül. 1744-ben. 1776-ban kir. táblai ülnök, 1790. jún. 8-án helyettes
és szept. 19-én megtartott marosvásárhelyi székgyűlésen tényleges főkirálybírónak
iktattatott, gr. Haller Gábor, küküllői főispán és gr. Teleki Domokos,
kormányszéki titoknok jelenlétében. Tizenhárom évig kormányozta Marosszék
közügyeit, utoljára 1803. aug. 22-én tartott közgyűlést, mivel ugyanazon
évben, okt. 24-én, tíz napi súlyos betegség után meghalt. A ref. egyháznak
odaadó támogatója volt. Még 1775. szept. 17-én a consistorium kinevezte
a marosvásárhelyi ref. egyház és kollégium főgondnokává. A többek között,
1779-ben, e ref. kollégium új épületére, auditórium és könyvtárhelyiség
építésére 85 veder bort adott. Az 1815. dec. 15-én megtartott országgyűlés
elhatározta, hogy arcképét megfesteti Marosszék közgyűlési terme részére
és ennek kivitelére fiait bízta meg. Neje: gr. Bánffi Kata, kinek halála
napján, 1783. március 23-án, a marosvásárhelyi vártemplomban, Borosnyai
Lukáts Simon és György, ref. papok mondottak gyászbeszédet és kiadták
nyomtatva a köv. címen: "Temetési oszlop. Mellyet a' Néhai Méltóságos Liber Báró Losontzi Bánfi Kata Úr Asszonynak mint Kedves Emlékezetű Házas Társának, nem tsak Kövekből, mint régen Jákob Rákhelnek, hanem, az Annák eltemettetésének alkalmatosságával elmondattatott Prédikátzioknak kinyomtattatása által mint meg szomorodott férj emelni kivánt Mélt. Gróf N. Erisei Toldalagi Ferentz úr az Erd. Mélt K. Törv. Táblának Egyik érdemes Adsessora. Maros Vásárhelyen. Nyomt. Kaprontzai Adam priv. Könyv-Nyomtató által." [1786.] Gyermekei: Mihály, Zsigmond és Kata (sarkadi Tűri László, kormányszéki tanácsos neje.) Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi Ferenc II. nagyercsei gróf (1803-1864) |
Toldalagi Zsigmond és Vay Kata fia, szül. 1803. jan. 15-én. Marosszék
főkirálybírója lett 1847. dec. 11-én és 1848-ig viselte tisztét, Koronkán
lakott. 1832-ben a marosvásárhelyi Casino egyik alapítóigazgatója volt
és 1840-ben a ref. főconsistoriumot képviselte a Gecse-féle Emberszereteti
Intézet alapítóbizottságában. Meghalt Bécsben, 1864. jún. 16-án. Neje:
Kathona Anna. Gyermekei: három leány és egy fiú: Viktor. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Toldalagi János nagyercsei |
Toldalagi
Mihály és abafáji Huszár Margit fia. 1718. április 30-án, mint a református
particula főgondnoka Teleki Józseffel együtt, a városi tanáccsal véglegesen
rendezte a Gyulafehérvárról idemenekült református kollégium és a particula
egyesítését. Ugyanezen év május 23-án elnökölt a marosszéki gen. congregátio
marosvásárhelyi ülésén. Neje: Stépán Erzsébet, aki 1707-10-ig 133 véka
búzát adott a scholának. Gyermekei: János (meghalt 1722.), Krisztina (Ugrón
Jánosné) és IV. Mihály. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Toldalagi János III. nagyercsei gróf |
Kapitány
a Kálnoki-ezredben és részt vett a porosz-háborúban. Neje; Barcsai Katalin.
Gyermekei: Farkas, Lajos (korán elhaltak), Klára (Fekete Lajosné) és Sára
(Bencsán ]ánosné). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi József nagyercsei gróf |
Toldalagi Pál fia, a marosvásárhelyi úttörő színészet egyik lelkes támogatója,
aki 1805-ben "egy egész uj, igen drága kortinát" csináltatott
az előadások díszére. Neje: br. Bánffi Róza. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi László I. nagyercsei gróf (- mh. 1779) |
Kir. táblai elnök, Toldalagi Mihály és tancsi Földvári
Erzse fia. 1744-ben alispán, 1758-ban kir. táblai ülnök és a ref. kollégium
felügyelő főgondnoka. 1751-ben pert folytatott Marosvásárhely városával
a Koronka felőli határszél birtoka tárgyában. Ő építtette 1759-61-ben
a Nagypiacon, a barátok temploma melletti emeletes barokk palotát,
mellyel ismét összeütközésbe került a várossal, minthogy az a szabálytalan
építkezést egy 1759. aug. 13-án kelt átiratával letiltotta. Nyugalomba
vonult 1777-ben és meghalt: 1779-ben. Neje: czegei gr. Wass Kata. Gyermekei: István (neje: br. Bánffi Eszter), László (neje: gr. Korda Anna), Krisztina (gr. Haller Zsigmóndné) és ]úlia (br. Bánffi Józsefné). Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi László II. nagyercsei gróf (1748-1806) |
Toldalagi
Ferenc és czegei gr. Wass Kata fia, szül. 1748. okt. 23-án. Meghalt 1806.
március 5-én. Neje: gr. Korda Anna, aki a koronkai ref. templom márványszószékét
csináltatta. Ezt bizonyítja a Toldalagi - Korda-címerrel ékített emléktábla
alábbi szövege:"lstenditsőségére ezen prédikáló széket tsináltatta
árva gróf Korda Anna, n. gróf Toldalagi László ur özvegye koronkai refor.
templomba, 1806-ik észten. 8-ik juni." Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi Mihály III. nagyercsei (1668-1738) |
Toldalagi Mihály és abafáji Huszár Margit fia, aki Rákóczi Józseffel való
összeköttetése és levelezés gyanúja miatt, 70 éves, majdnem világtalan
korában, Fogaras várába záratott, ahol meghalt 1738-ban. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Toldalagi Mihály IV. nagyercsei ( - mh. 1744) |
Toldalagi
János és Stépán Erzsébet fia, aki az 1744. november 13-án kelt oklevél
szerint a család részére a grófi címet megszerezte. 1713-17-ig 350 és
1743-ban 50 véka búzát adott a református kollégiumnak. Meghalt 1744-ben.
Neje: tancsi gr. Földvári Erzse. Gyermekei: László, Ferenc, Pál, Erzsébet,
Katalin és Sára. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Toldalagi Mihály V. nagyercsei gróf |
Marosszék főkirálybírója Toldalagi Ferenc és gr. Bánffi Kata fia. Nevezetes
szerepel töltött be 1809-ben az insurrectio szervezésére kirendelt marosszéki
bizottságban, melynek mint főbiztosa, nagy erőfeszítéssel kívánt eleget
tenni kényes megbízatásának. Azonban nem nagy eredménnyel működött, mert
a székelyek nem állottak kötélnek, sőt a Jedden megtartott nemesi gyűlésen
olyan fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy az egész bizottság, élen
a főkirálybíróval, megfutamodott. Neje: zejkfalvi Zeyk Borbála. Gyermekük
nem volt. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Toldalagi Pál nagyercsei gróf ( -mh. 1757) |
Koronkai
birtokos, 1743-ban a ref. kollégium főgondnoka, 1759. március 9-én a fksz.
havadi Máté Izsák, alkirálybíróval kinevezte Marosvásárhely biztosává,
a poroszok elleni háborúba toborzás megejtése végett. 1762-87-ig 1751
véka búzái juttatott a ref. kollégium céljaira. Neje: gr. Bánffi Erzsébet,
aki meghalt 1757-ben. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Toldalagi Zsigmond II. nagyercsei, gróf |
Toldalagi Ferenc és gr. Bánffi Kata fia, a ref. kollégium inspector főcuratora
és a Gecse-féle Emberszereteti Intézet alapításánál, a kollégium képviseletében
a bizottság egyik elnöke volt. Neje: vajai Vay Kata, kinek halálára Antal
]ános Oratiot, Vály Pál Könyörgést, Szász István Oratio-t és Nagy Sándor
Könyörgést készített és kiadták 1831-ben, Marosvásárhelyen. Gyermekei:
öt leány és két fiú: Ferenc és Mihály. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Tolnai Antal selyei és szentlászlói ( -mh. 1777) |
Testőrtiszt
a Gyulai Sámuel, székely gyalog- és lovasgenerális ezredében, Tolnai Pál
és Miklósi Bóra fia, meghalt Marosvásárhelyen, 1777. jún. 29-én. A minoritatemplom
alatti kriptában nyugszik. A minoritatemplom b. o. szentélyében, a sírbolt
legrégibb lakóját jelöli az az emléktábla, melyet az istenes embert, egyben
a kiérdemesült katonát megillető hadiékítményes címerpajzs díszít: nyitott
könyv, kehely, ágyúcső, ágyúgolyó, kardok, dob, trombita és körülharcilobogók
dűzdelve. Ezt követőleg az alábbi sírirat: Hic jacet tóga sacoque insignis, praematura sublatus morte Antonius Tolnai de Selye locumtenentium incl Regiminis Fr. 0. Gyulaiani juvenieledecus qui piám animam salvatori suo dulciquepatriae sacrificatum cinerem reposcenti naluraepost XXIV. aetatis soae annos' redidit anno. MDCCLXXV1I. die XXIX. ]uni. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |
Tolnai János selyei és szentlászlói ( -mh. 1770) |
Tolnai Pál (aki 1690-ben a zernesti csatában esett el) és Miklósi Bora
fia, 1765-ben fiscalis direktor és kincstári tanácsos; vele a család katolizált.
Meghalt 1770. március 16-án. Neje: somogyoni Tordai Klára. Gyermekei:
Zsuzsanna (Róhász Jánosné), György (nejei Kökösi Krisztina) és Péchyné. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 10. szám |
Tolnai János selyei és szentlászlói (- mh. 1846) |
Tolnai György és Kőkösi Krisztina, fia, 1834-ben országgyűlési követ és
mint megyei tisztviselő halt meg 1846. nov. 10-én. Neje: Szentiványi Zsuzsa.
Gyermekei: Gábor honvéd alezredes és Sándor. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 6. szám |
Tolnai Lajos | |||
Író, a Református Vártemplom lelkésze, A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság alapítója, 1868-ban költözik a városba. Tevékenységével bekapcsolta a várost az országos irodalmi életbe. A Társaságot 1876-ban alapították, célja a tudományok művelése, a nyelvészeti és népköltészeti emlékek felkutatása és összegyűjtése volt. Időszakosan megjelenő folyóirata is volt Erdélyi Figyelő. Az irodalmi társaság 1948-ig működött, jelentősebb alelnökei báró Apor Károly, Petelei István író, Kábdebó Kálmán orvos, Koncz József tanár, Tóthfalusi József lelkész, báró Kemény János író, Nagy Endre tanár. (1990-ben a társaságot újjászervezték, új elnökei: Oláh Tibor, Csiki Boldizsár) Tolnai ellenzéki pozícióból, Kossuth híveként politizált, ezért és liberális nézetei miatt szembe került a város konzervatív köreivel, akiket regényeiben maró gúnnyal leplezett le. Külön figyelemmel kisérte a népköltészet emlékeinek felkutatását és gyűjtését. Végül az egyházi hatóságokkal is szembekerült, különösen Szász Domokos kolozsvári püspökkel, emiatt távozik a városból. 1884-ben. Irodalom: |
Tompa János kisborosnyói (1770-1834) |
Ref. kollégiumi theol. tanár, szül. 1770-ben; 9 éves korában Enyedre vitték
tanulni, hol anyai nagybátyja, Herepei Ádám segélyezése és vezetése mellett,
mint Fülöp Elek és Köteles Sámuel tanulótársa nőtt fel és itt vált köztudattá,,
hogy: "Tompa, Fülöp, Köteles, mind a három nagy eszes!"
1788-ban subscibált, majd végezve, a rhetorica klassisban köztanítóságot
viselt. 1797-től Göttingában és Jenában három évet töltött, majd hazatérve,
éppen az új századdal köszöntött be Nagyenyedre, mint megválasztott, lelkész,
de már ugyanazon évben Marosvásárhelyre, a theol. tanszékre választották
meg tanárnak, így 1801. febr. 6-án iktattatott be hivatalába. Tekintettel
fájós lábára, a kollégiumhoz közelfekvő dr. Mátyus István-féle, Kazinczi-utcai
házban lakott. 1802-ben a cenzori hivatalt töltötte be, ugyanez évben
részt vett Marosvásárhelyen, 1803-ban Radnóton, 1814-ben ismét Marosvásárhelyen,
1815-ben K-Gálfalván, 1826-ban Tordán és 1830-ban Déván tartott synodusokon.
1817-ben, 16 és fél évi ittműködése után visszahelyeztetek Nagyenyedre,
amikor szept. 3-án búcsút mondott Vásárhelynek. Kitűnő szónok, jó előadó
és szabadelvűén gondolkodó tanár volt. Meghalt 1834. szeptember 23-án. Neje: Cseh Kriska, Cseh Sándor, marosvásárhelyi polgár leánya, kivel 1811. júl. 14-én kelt egybe. Gyermekei : János (kolozsvári mérnök), Lajos (kolozsvári mérnök, neje: Gál Zsuzsa, leányuk Lujza - Kiss Károlyné Kézdivásárhelyen) és Róza. Itt megjelent 11 temetési emlékbeszéde: 1. Bánffi Klára, gr. Bethlen Lászlóné felett (1804), 2. A' jó keresztyén édes atya. Halotti beszéd gróf Gyulai Ferentz temetési pompájára, elmondotta a' szenterzsébeti reform. templomban 1807-ben bőjtmás havának 22-ik napján (1807). 3. Vér Pál felett (1809). 4. Gróf Teleki Lajos felett (1810), 5. Vály Elek felett (1811), 6. Gróf. Bethlen Lászlóné felett (1814), 7. Szentpály Elek felett (1814) 8. Gróf Bethlen Dániel felett (1822), 9. Mara Lőrincz felett (1830), 10. Őry Susánna Tövissi Gergelyné felett (1830), 11. Gr. Bethlen Rozália gr. Bethlen Imréné felett (1832). Kéziratban maradt művei: *A' keresztyén vallás és társaság históriája. I. szakasz: Krisztus születésétől Nagy Constantinusig 306-ig. II. szak.: 306-800-ig. III. szak.: 814-1517-ig, Nagy Károly halálától Lutherig. IV. szak.: 1517-1564-ig. I-III. kötetben. Lemásolta: Musnai Sámuel, sóváradi ref. lelkész, a ref. koll. könyvtára részére. *A' háládatos katona jó emlékezete, eléadva egy beszédben, melyet zágoni mélt. L. B. Szentkereszti András úrnak, a' cs. kir. apost. Felség General Majorjának, az Ersébet katonai rend egyik keresztes vitézének tiszteletére készített és midőn a' háládatos Brittusoktól az 1794-iki április 24. napjának emlékezetére küldött drága kardot a' m-vásárhelyi ref. Kollégium múzeumának ajándékozta és ugyanakkor a' papi hivatalra magát elszánt és legjobb készületű egy ifjúnak felsegélésére alumniumot rendelt volna, sok főméltóságú és rendű urak jelenlétében a marosvásárhelyi ref. kollégium nagy auditóriumában 1805-ben június 28-án el is mondott K. B. Tompa János. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 7. szám |
Topler József (1820-1873) |
Városi
alorvos, Topler Simon városi tanácsos és főjegyző fia, szül. 1820. febr.16-án,
Marosvásárhelyen, ahol a rk. gimnáziumban tanult. Antal László városi
főorvos mellett mint alorvos működött. Mint a katolikus tanügy áldozatos
támogatója és a város közügyeiben lelkes résztvevő van megörökítve. Meghalt
1873. okt. 2l-én. Sírfelirata a rk. temetőben: Orvos Topler József született 1820. február 16. Meghalt 1873 october 21. Topler Klárisz; 1830. mh. 1914. Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 4. szám |
Topler Simon |
Városi
senator és nótárius, aki 1837-ben került katolikus részről a tanácsba.
A szabadságharc alatt, mint az osztrák kormány szempontjából megbízhatatlannak
nyilvántartottat, eltávolították, de 1849. január 14-én, amikor Bem
elfoglalta a várost, hivatalát visszanyerte. 1852. január 24-én, a Makk-féle
összeesküvésben vádolva, letartóztatták. Neje: Hajnal Anna, szül. 1808.
- mh. 1846-ban, (élt férjével 18 éveket), a rk. temetőben lévő sírirata
szerint. |
Tordai Ádám |
A
református schola particula első rektora 1556-ban. A kolozsvári iskola volt
tanulója,
Historia incliti Mathiae Hunyadi című mű szerzője, Heltai Gáspár
tiszteletére latin nyelvű verset ír. |
Toroczkay Wigand Ede (1869-1945) |
Építész és iparművész. Sokáig együtt dolgozott Steindl Imrével. Bútortervei
nagy sikert avattak. Ő tervezte Marosvásárhelyen többek között az Iparkamarát,
a Kultúrpalota tükörtermének üvegképeit Nagy Sándorral közösen, a kisablakokat,
valamint a hat nagyablakokat. Irodalom: Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Difprescar Kiadó, Mvrhely, 2000 Toroczkay Wigand Ede Magyar Életrajzi Lexikon |
Trencséni Sámuel |
(eredetileg:
Trincsi) kb. 1760-1808-ig marosvásárhelyi ref, pap. Nagyon különös ember
volt. Fel van jegyezve róla, hogy: olyan hosszú templomi beszédeket és
könyörgéseket mondott, hogy besötétedett és azon vette magát észre, hogy
hallgatói egyedül hagyták. Ha disznópásztort fedezett fel ájtatos hívei
között, félbe haqyta a könyörgést, szitkozódott a disznók ellen és miután
megpirongatta a hüledező pásztort, visszament a szószékre folytatni az
imádságot. Túlhajtott buzgósága' miatt került korai nyugalomba. Egyedült
élt kis házikójában, melyben soha nem takarított. Egeret, balhát vagy
más élősdi állatot meg nem ölt volna. Házról házra járt, otthonukban tanította
a gyermekeket vallásra és szent történetekre, amiért kenyeret és más élelmiszert
küldöztek neki. Ő kezdeményezte egy, a ref. kollégium fenhatósága alatti
ú. n. polgári iskola létesítését, amiért is 1802-ben beadta tervezetét
pártoló felterjesztésre. A jóigyekezetű kezdeményezést méltányolták és
az intézmény szükségességét hangoztatták ugyan, de végül is elvetették.
Az ő bíztatására ment vissza a kollégiumba, 1780-ban, Fogarasi Sámuel, aki naplójában feljegyezte: "Ő eljárta 's megkérte a' professorokat, hogy vegyék vissza Fogarasit. Ha nincs Trincsi pap, nem lett volna pap Fogarasi 's ma homályban volna azon korból igen sok történelmi adat, az ő naplója nélkül, melyből több érdekes adatot merítettünk utóda Nagy Sándor, hídvégi pap tisztelt barátom szívességéből." Irodalom: Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 8. szám |