|
Főispáni
helyettes, Wesselényi István, cs. k. kapitány és br. Dániel Polixena fia,
szül. 1750. dec. 11-én, Zsibón. Tanulmányait Cornides Dániel és Deáki
Pál nevelők ügyelete alatt kezdte, majd a kolozsvári ref. főtanodában
végezve, a katonai pályára lépett és a Barkó-huszárezredben szolgáit,
éspedig 1772-től mint kapitány Galíciában állomásozott. Túlfűtött természete
miatt azonban szélsőséges tettekre ragadtatta magát és emiatt lemondani
kényszerült, gazdálkodni Zsibóra vonult. Testalkatát és hatalmas testi
erejét a Wesse-lényiektől örökölte és ennek tudatában indulatait nem tudta
fékezni. Híres vívó volt és férfias nagy lélek nyilatkozott meg tetteiben.
A túlhajtott mulattságok időtöltése mellett azonban nem feledkezett meg
a tudományokról sem. A francia írókkal foglalkozott és különösen Voltaire-ért
rajongott. A szabadságeszmék iránt mindenekfelett lelkesedett s ez hozta
összeütközésbe Haller gróffal, ki ellen formális hadat vezetett és a Haller-várat
védő kapitányt elfogatta. Ezen jogsértésért II. József Kufsteinba záratta.
Nyolc évi fogság után, neje közbenjárására, 1789. dec. 15-én szabadult
ki. Az 1791-iki erdélyi országgyűlésen tüzes szónoklataival az ellenzéket
is maga mellé sikerült hangolni és ettől kezdve 1809-ig minden országgyűlésen
szerepelt. 1804-ben Közép-Szolnok főispánja lett.
Az irodalom vezérférfiaival állandó élénk összeköttetést tartott. Különösen
az erdélyi magyar színészet érdekében munkálkodott és mint a kolozsvári
"Nemzeti Já'dzó Szini Institutumnak ügyelésére, a' Tkts. Ns.
Ország Rendéitől rendeltetett Commissio" elnöke, marosvásárhelyi
vonatkozásokban is élénk tevékenységet fejtett ki. 1803-ban, a marosvásárhelyi
Theatralis Commissioval (gr. Teleki Mihály, marosszéki főkirálybíróval)
egyetértve, a kolozsvári színésztársaság marosvásárhelyi nyári vendégszerepléseinek
lehetőségét egyengette. Ugyancsak 1804. márc. 26-án, egy Zsibón kelt levelében
megkereste a marosvásárhelyi tanácsot, hogy a kolozsvári színésztársaságot,
ez alkalommal is, mint első ízben, lássa szívesen. Külön eseményszámba
ment ez év szeptemberében itteni látogatása, amikor a város részéről illő
fogadtatásban részesült. Több napi itt-tartózkodása alatt vendégül tartotta
a színésztársaság tagjait. Tiszteletére, egyben neve napjára, 1804. szept.
10-én bemutatta a társaság a nagy pártfogója által lefordított Collin
Regulus-át, mely előadás alatt a darab fordítóját és magas vendégét melegen
ünnepelte a város közönsége, 1809-ben a közszerepléstől visszavonult,
azon mellőzésért, hogy a Leopold-féle diplomával nyert szabadalommal nem
őt választották az erdélyi rendek a a mezei hadak tábornokának. Meghalt
1809. október 25-én, Zsibón. Neje 1777-től: nagyajtai Cserei Ilona. Hasonnevű
fia sz. 1796. dec. 30.
Lefordította Collin H. J.: Regulus c. római tört. szomorújátékot 5 felvonásban,
mely darab Marosvasárhelyen színre került 1804. július 29-én és a fordító
jelenlétében szeptember 10-én.
Irodalom:
Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat 9. szám
|