MAROSVÁSÁRHELY
RÉGI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI.
Írta Dr. Biás István.
Ellenzék, 1931. Július 23, 25,
28, 30.
Augusztus 1, 4, 6, 8, 11, 13, 15. számokban megjelent cikkek. |
|
I. rész.
Városunk múltja mögött több évezred áll. Az őskori leletek a Torna-kert
körül talált fennsíkon a kőkorszak, tehát a történelem előtti időkről
tanúskodnak, sőt a később ugyanott talált mamut maradványok pedig a
föld legrégibb őskorára is utalnak. Történeti igazság, hogy ahol valamikor
az emberi műveltségnek legparányibb nyomai maradtak, ott rendszerint
az újabb korszakban, kivált a népvándorlás idején, azok a helyek az
egyes néptörzsek nomád életű átvonuló, időleges tanyái voltak s a nyomukba
jött népek a már u. n. kitapasztalt helyet foglalták el véglegesen.
Így volt ez teljes bizonyossággal a mi városunk keletkezésénél is, mert
e helynek észak nyugati fennsíkja épült ki legelőbb, vagy is ott, ahol
az őskori ember megjelenésének nyomait a kutatás ezelőtt pár évvel megtalálta.
Ez az egyszerű indoka annak, hogy a 9. század végén előnyomuló honfoglaló
törzsek itt már lakókat találhattak, és ha a földrajzi vonatkozásokat
is vizsgáljuk, még könnyebben megérthetjük a további fejlődés nyitját,
mert itt, a rómaiak által épített műutakhoz közel, a Székelyföld és
a Mezőség közepén, igen korán létesülhettek az újabb településsel kapcsolatos
községek.
Ma már tudjuk, hogy Vásárhely története visszanyúlik majdnem a tatárjárás
koráig. Eddig a vatikáni levéltár 1332-35 évi pápai lista hivatkozott,
mindenki, amikor a város legrégebbi forrását emlegette. Ismerünk most
olyan írott emléket, amely e város 1263 évben fennállott ferencrendi
szerzet itteni középpontjáról és kolostoráról kétségtelen bizonyságul
szolgál. (Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének tört. I. K. 203. l.) Az
említett pápai adójegyzék pedig vásárhelyi önálló egyház-községről tesz
említést s az előbbi 1263-beli adattal egybe-vágóan, Forum Siculorum,
vagyis Székely-Vásárhely néven fordul elő. Az újabb kutatási eredmények
rendjén azt is megtudjuk, hogy e városban ötször is átutazó (Orbán B.
Székelyföld leírása, IV. K. 107. l. szerint négyszer) Nagy Lajos magyar
király 1366. jún. 26-án kiadott oklevelében, "Zekuluvasarhel"
keltezés az Anjou-kori magyarság írásának megfelelően a "Székölyvásárhely"
eddig ismert legrégebbi magyar elnevezése. (Bánffy-család oklt. I. k.
274. l) E néven hívták igen sokáig. Közben előfordult ugyan, hogy Majlád
István erdélyi vajda 1539-ben és Rákóczy Zsigmond fejedelem 1607-ben
Marus és Marosvásárhelyről keltezett okiratokat bocsátanak ki, de a
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kiváltságlevele (1616. ápr. 29.) után
nemcsak a mostani magyar elnevezés vált közhasználattá, hanem e város
is ettől kezdve számíthatja rohamosabb fejlődését.
A város lakossága legelőbb a város magasabban fekvő részében, a Szentmiklós-,
Fazekas-, Klastrom és Kövecses-utcák környékén települt le. Ennek a
településnek lényeges okait abban kell keresnünk, hogy a vártemplomtól
északra fekvő alsóbb városrész: a régi Poklos-, Szentgyörgy- és Szentkirály-utcák
a Maros folyó egykori árterületére csak később épülhetett. A vízvezetéki
és csatornázási munkálatok idején, a Főtér alsó felénél (a Közművelődési
Ház előtti térségen) előkerültek a régi cölöpgát maradványai s egy évszázaddal
előbb a mostani Marosvásárhelyi Takarékpénztár kétemeletes székházának
(a Petőfi Sándor egykori szállása) alapozásakor (1824. táján) a föld
mélyében, régi malomkerékre és kövülési stádiumba jutott különféle malomszerelési
faanyagokra találtak. A régi Kerektó-utca, Hajós-köz Holtmaros, stb.
csak mind a régi árterület, illetve a Maros régi medrének egykori voltára
emlékeztetnek.
|
II.
rész
Mikolai Tóth István kir. ítélőtáblai kancellista a
város nagyobb utcáit 1819-21 között házanként színes vízfestéssel lerajzolta
a könyvtáralapító Teleki Sámuel gróf számára. Ugyanő 1827-ben kiadta
a városnak a Trébely szőlőhegy felől, távlatból készült "látképét"
is, melynek eddig ismert négy lenyomatát a helyi Közművelődési Ház könyvtára,
a polgármesteri iroda, a református kollégium könyvtára és az Erdélyi
Múzeum őrzi, utóbbi az eredeti rézmetszettel együtt.
A kancellárnak készült részletes rajzok egyikén a Szent-György-tér (akkor
Szurdék-nak nevezett) Maros felőli oldalán épült házak előtt fapallók
voltak s alattuk jó szélesen folyó malomárok vonult keresztül.
A vázolt helyszíni viszonyok szerint a Főtértől délkeletre fekvő városrész,
vagyis a vár környéke a Régibaromvásár-utca lejtősebb végéig nyúlhatott
a terület, ahol az első települések történtek. A mostani vár helyén
állott a Domokos-rendűek (vagy prédikáló szerzetesek) templomát és kolostorát
Báthory István erdélyi vajda 1492-ben erődítménnyé alakíttatta át, hogy
a törvénytelen adóval sanyargatoít székelységet innen s az udvarhelyi
várból féken tarthassa.
Minden helység fejlődése a régi időkben szokás szerint a templomok környékén
történt. Említettük, hogy a ferencrendi szerzeteseknek itt már 1263-ban
kolostoruk, sőt szervezeti közép pontjuk volt. Újabban pedig amikor
Károly Róbert Anjou-kori királyunk idején (1332-35) a pápai tizedeket
a vásárhelyí önálló egyházközségtől behajtották, akkor legalább, gyaníthatólag
a mostani vártemplom helyén, kisebbszerű kolostor és templom állhatott.
A mostani Vártemplom gót-ízlésű (vagy csúcsíves) építkezése
után ítélve legfeljebb csak a 14. század végén épülhetett. Azóta sok
átalakítást ért meg, mert a várossal együtt a 17. század első fejében,
kétszer majdnem teljesen elpusztult. Később aztán az 1688. évi égés
miatt 1693-ig deszkával fedték be a tetőzetet. A legutolsó és alaposabb
átalakítást 1907-ben végezték rajta, amikor a templom úgynevezett szentélyrészének
boltíves köveit is kicserélték. Ez a félévezredet meghaladó múltú építmény
a város legrégebbi műemléke.
Körülötte sorakozik az a hét bástya, melyek mindenikét e város polgárságának
egyeteme építette, céhei által. A Vár építése pontos
megállapítás szerint, az 1602-1653. évek alatt történt. A bástyák közül
kiválóbb műemlékszerű jellege van a Vargák bástyájának.
A vártemplom délnyugati szögletén (a mostani Nyerges-féle egyemeletes
házzal szemben álló) Vargák bástyáját 1620-ban építették és a várépítés
félszázados ideje alatt, sorrendben a másodiknak készült el. Keletkezési
idejét csak hét évvel múlja felül az 1613-ban épült kapubástya. A vargák
bástyájának anyaga közel hatszáz esztendős, mert ezt az egész bástyát
a szomszédos marosszentkiráiyi egykori Pálos-kolostor romjaiból hordozták
ide és építették fel. Az 1350-ben alapított és éppen a Dósa-féle parasztlázadás
idején (1514) kiújított pálos-rendi kolostor a vásárhelyi vár építésének
kezdetén már rég romokban hevert. A krónikaíró Nagy Szabó Ferenc
feljegyzése szerint, a szentkirályi romok anyagát Angyalosy János, Bethlen
Gábor fejedelem ítélőmestere "1620-ban Nagy Szabó Mihály bíróságában
a városnak adá, osztán ami el nem tékozlódott vala benne, ide hordták
és bástyát rakák belőle, mely a város felől való szegeletén vagyon".
Ez a 300 éves múltú, szabálytalan hatszögű építmény a legérdekesebb
alkotás a vár bástyái között. A többinél díszesebb kiállítású s legjobb
fenntartású építészeti emlék. A tetőszerkezeti rész elütő a többi bástyáétól.
A legfelsőbb szegleteken gyönyörű kivitelű, a 15. század elejéről származó
gyámkövek ékesítik. A talajvíztől legtöbbet szenvedő bástya alsó részén,
a leomlott vakolat helyén, igen jól felismerhetők az alapba falazott
boltíves kövek. Egyébiránt szomorú emlékünk is ez a bástya, mert a hagyomány
szerint az osztrák önkényuralom ezt a helyet avatta az 1854. március
10-én kivégzett székely vértanuk siralomházává.
|
III.
rész.
A Főtér délkeleti szögletén álló plébánia-templomot kettős
tornyával 1728-ban kezdték építeni és 1750-ben szentelték fel. Helyén
egy kisebb imaház állott, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelem
1707. április 5-én a mai Szt. János kápolna helyén tartott beiktatása
után hálaadó istentiszteletre vonult kíséretével, köztük XV. Lajos francia
király követe is.
A templommal átellenben volt az egykori kath. gimnázium, melyet a jezsuiták
alapítottak. Az épület a piac északkeleti szögletét foglalja el; ma bérházul
szolgál (a Fötér s a Kossuth Lajos utca sarkán) Régebben Lábas-háznak
nevezték, mert a földszinti részek oszlopcsarnokú áruhelyekből álltak.
Építési ideje az 1780 év körüli évekre vezethető vissza.
Ugyanezen, soron, a Főtér északi oldalán a Ferenc rendiek temploma
és zárdája 1745-től, 1777-ig épült az özv. Klemensits-nétől vásárolt
telekre, még pedig a várban volt és várparancsnok által erőszakosan elfoglalt
és lerombolt polgári házak anyagából.
Megjegyzendő, hogy a várban már a vár felépítése előtt a 16. század végén
két utca volt: a Kozma és Dámján utcák. E két utca elnevezését a Vásárhelyi
Gergely tudós jezsuita páter rokonainak 1592 évi nemesítő okiratából ismerjük.
Az úgynevezett barátok templomának során van a lutheránusok
kisebb temploma, mely 1829-ben épült azon a telken, mely
előbb a Bruckenthal báróké volt, kiktől egy Korocky nevű csizmadia s tőle
a lutheránus egyházközség vásárolta meg.
A ref. kollégium tantermével szemben lévő oldalon, a Bolyai Farkas-féle
egykori tanári szállás helyének főtér felőli (Köteles S. u.) mentén, 1740
táján kezdték a minoriták templomát és szerzetházát építeni,
de a kolostori rész bevégzetlen maradt.
A lutheránusok templomával majdnem egyidejűleg épült a reformátusok u.
n. Kistemploma városi szegények haza és fatemplom helyére
1815-1830. között. A mostani templom helyén volt Xenodochium,
vagyis aggmenház már a mohácsi vész előtt fennállt, mert Marosszék rendei
1514. évi február 1-én az itt ápolt szegények kórházi és egyéb költségeinek
fedezésére jótékony alapítványt létesítettek.(Ld. Bem AIbum.)
A kistemplom százéves jubileuma emlékére tavalyelőtt óriási áldozatkézséggel
végzett alaposabb, újítási munkálatoknál több régi sírkő került elő az
alapépítmények egyes részeiből. Csupán egyetlen sírkőről tudtuk megállapítani,
hogy az valamikor Köteles Szőcs Dániel 1651. december
9-én történt elhunytát hirdette. Ez a töredékesen fennmaradt egykori szerény
emlékkő visszakerült befalazva feliratával befelé fordítva a főbejárat
legszélsőbb balszögletére. A kutatások megállapították, hogy úgy ez, mint
a többiek a ref. temetőben esetleg a vártemplom körül volt egykori cinterem
gazdátlanul heverő régi sírkövei közül jutottak ide építési anyagul. A
Kistemplom átelleni során (a régi Fazekas- és Szentmiklós utcák sarkán)
az európai nevezetességű Teleki-könyvtár épületét találjuk.
Az alapító, Telekí Sámuel gróf erdélyi udvari kancellár 1785 táján vásárolta
meg Rhédey Zsigmondné szül. Wesselényi Kata bárónőtől az akkor is emeletes
épületet a hozzá tartozó ingatlanokkal. A könyvtár számára készült udvari
szárnyépületet a kancellár építtette és alap kövét saját kezűleg tette
le 1795-ben. Az építést 1802 ben fejezték be. A régi saroképület valószínűleg
a Mária Terézia királynő korában már fedél alatt volt. Régebbi tulajdonosának
kezdőbetűi: B. W. K. és a domborművű delfines Wesselényi-címer
az épület sok helyén ma is megtalálható.
A könyvtárral szemben áll a Királyi Tábla régi épülete.
A kapubejárat jobbfelőli oldalán befalazott szürke márványkő ezt hirdeti:
"Gróf Bethleni Bethlen Krisztina néhai b. e. Gróf Malomvízi Kendeffi
Elek úr az császári királyi apostoli fejedelemnek az erdélyi királyi Guberniumban
levő titok tanátsossa, árva özvegye építtette a török háborúk alatt az
MDCCLXXXXIX (1789.) esztendőben."
A Táblát az erdélyi országgyűlés 1754. évi határozata folytán helyezték
át Medgyesről Maros-vásárhelyre. A Tábla sokáig a piac közepén állott
egykori városházánál rendezkedett be, aztán a székháznál (a mostani vármegyeháznál).
Amikor később a Főtéren megvásárolt (a mostani Staibl- és Dudutz-féle)
két régi házban helyezkedett el, a Kendeffy Ádám gróffal (id. Andrássy
Gyula gróf apósával) történt csere útján került a Tábla, illetve az 1848.
előtti hivatalos elnevezés szerinti Erdélyi Törvényes Kir. Tábla a jelenlegi
székházába, ahol 1827. november hó 1-én tartotta első "törvénykezési"
ülését.
|
IV.rész.
A régi Szentmiklós utca (most Gecse u.) régi múltú épületei között kell
megemlítenünk a vármegyeházat, illetve a régies elnevezésű Székházat.
Dósa Mihály marosszéki alkirálybírósága alatt, 1745-ben kezdték építeni.
Az építés korát az akkor élt marosszéki főtisztek neveivel felsorolt latin
nyelvű kronosztikon jelzi, amely a kapu közötti emléktáblán ma is olvasható.
Első időben a székháznak csak az utcai részét építették fel s az apránkint
megvásárolt s nagyobbodott telken, 1843. táján végezték be a hátsó részt,
ahol a most már megkisebbített gyűlésterem van s a pincékben a régi börtönhelyiségek
voltak. Itt raboskodtak a székely vértanuk összeesküvésével vádolt foglyok,
kiket Ferenc József első erdélyi körútja alkalmával meglátogatott.
A vármegyeház telkének nagyobb részét a mezőmadarasi Szalay családtól
vásárolták meg 1718. táján. E megyeház sarokrészén állott a 16. század
közepén Göcsi Máténak, a helyi ref. egyház. első papjának háza is,
A vármegyeházzal szemben állott, a kollégium helyén, a Szent Miklós egyház,
ahonnan a Gecse utca régebbi Szent Miklós utcai elnevezése származik.
A templomot, valószínűleg a Basta korszaka pusztíthatta el, mert 1602-ben
a vár építésekor a vártemplom befedésére a fel-használható cserepeket
vitték el.
A régi egyház romjaiból épültek fel lassankint, de jóval később a kollégium
egykori épületei. Az építkezés különböző természetű menetének akadályai
voltak, melynek okait a Koncz József tanárnak a ref. kollégium történetéről
írt részletes történeti munkája érdekes módon vázolja.
Megemlíthetjük azonban azt, hogy a Sárospatakról Báthory Zsófia miatt
1672-ben kiüldözött tanulók Gyulafehérvárra s innen is elüldözve 1716.
december 2-án érkeztek ide. A város polgárainak és a tanulóifjúság nemes
pártfogóinak jóvoltából 1718. szeptember havában költöztek az új hajlékba.
Az 1910-ben teljesen kiépített új kollégium régi épületeiből ma már csak
az Eötvös utcai szárny kijavított része van meg, ahol a tanulók lakószobái
vannak. Ez a szárny az 1777-1803-ig terjedő időben épült.
Az öreg Bolyai készen találta ezt a még mai napig fennálló épületrészt,
mert 1804-ben kezdte meg itteni tanári működését, hogy fiával együtt beírják
nevüket a világ legnagyobb lángelméjű tudósainak sorába, hogy fényes dicsősséget
árasszanak a magyar kultúra évezredes alkotásaira. Ott pihennek Aranka
György, Fogarasi Pap József, Dósa Elek, Gecse Dániel dr. s több nagynevű
férfiainak sorában a legrégibb erdélyi temető szín (cinterem) mellett.
E szín mestergerendáján felirata szerint:
"Istenünk dicsőségére, tiszteletire, az néhai boldog emlékezetű
Méltóságos Úr, T(ekintetes) N(emzetes) Széki Teleki Mihály özvegye T(ekintetes)
N(nemzetes) Vér Judit Asszony Eclésiánkhoz conferált beneficiumából építtetett
Tiszteletes Halmágyi Mihály Uram bíróságában 1698"
|
V.
rész
A Gecse utcában (az egykori Fazekas-utca sarkán) megemlíthetjük még az
unitárius egyházközség régi imaházát, melyben tavaly hangzott el az utolsó
fohász a hivők ajkairól, hogy újabb hajlékot emeltek a budapesti templomukéhoz
hasonló stílusban.
A régi imaházat 1869 - 1870. években építették fel az unitáriusok. Az
1848. előtt a Trombitás és Benkő utódoktól szerzett telken épült kis imaházat
1870. november 20-án avatták fel.
Hagyomány szerint e helyen volt Gecse Dánielnek, az Emberszereteti Intézet
alapítójának lakása.
A Bodor híd és turbina-árok között, a volt huszár laktanyával; a Gecse-utcában
(az egykori Fazekas-utca sarkán) megemlíthetjük még az unitárius egyházközség
régi imaházát, melyben tavaly hangzott el az utolsó fohász a hivők ajkairól,
hogy újabb hajlékot emeltek a budapesti templomukéhoz hasonló stílusban;
szemben, bekerített helyen ma is ott áll a Nepomuki Szent János emlékére
épített kis kápolna, melyet e város kath. lakossága, kivált a Berzenczy
család hozzájárulásával építtetett a hosszú ideig tartott pestisjárvány
megszűntének fogadalmi áldozatául.
E kápolna tájékán égették meg 1752, április 28-án a boszorkánysággal vádolt
Farkas Borbála helyi bába asszonyt. A szomorú időkbeli korlátolt gondolkozásra
valló periratokat a városi levéltár őrzi.
Az eddigi ismertebb régi középületek részletes története még nem meríti
ki városunk régi építészeti emlékeinek felsorolását, miután még néhány
régi magán-épületünk nemcsak történeti, de műemlékszerű voltánál fogva
is, érdekes adatokat tár fel.
A régi magánépületek között még most feltűnően szép az Erdélyi Hitelbank
főtéri székháza, habár a tavalyi renoválás a szép barokkdíszítéseket nem
nagyon kímélte meg. Ezt az egyemeletes házat 1754 -1755-ben Toldalagi
László gróf építtette nejével Korda Annával. Az építésből kifolyóan sok
peres civakodás támadt a szomszédos Ferenc-rendi szerzetesekkel és a város
tanácsával.
Ugyanezen időtájban épült a szintén Toldalagiék birtokában volt régi városház
legszélső, vagyis plébánia felőli része, melyet Csiszár Lajos építőmester1922-ben
kétemeletűvé épített ki. A kispiac fölött volt átjárós gótikus, középső
részt Reich József építési vállalkozó 1856-ban építette fel s utcaszabályozás
céljából már le is bontották. Az alapkőletételi okiratot a lebontás idején
nem találták meg, de az építésre vonatkozó iratok között az okmány szövegét
a városi levéltárban megtalálhatjuk. Kisebb méretű, de szép kivitelű a
vártemplom alatti egykori Görög-féle ház, melyet 1802-ben Teleki Domokos
gróf Torda megyei főispán és felesége, Kendeffy Rákhel építtettek. E ház
történetéhez tartozik, hogy ide szállott Bem József honvéd altábornagy,
az erdélyi hadsereg fővezére 1849. január 13-án, június 10-én és végül
július 30-án, amikor Petőfi Sándort a piaci Görög-féle ház (a Maros-Vásárhelyi
Takarékpénztár mostani székháza) többedmagával szállásolták el.
A Maros-vásárhelyi Takarék-pénztár székházának építési idejéről, fennebb
megemlékezve, elmondtuk, hogy 1824. táján történt alapozási munkájánál
malom és gátmaradványokra akadtak, amelyek a Maros e helyen volt egykori
árterületét vagy legalább malomárkát tanúsították.
|
VI.
rész
Röviden említettük azt, hogy ide szállásolták be Petőfit is. A kétemeletes
épület erkélye fölött befalazott emléktábla ezt így örökítette meg :
" PETŐFI SÁNDOR, a szabadság
dalnoka
Marosvásárhelyt, 1849. július 30-án ezen Görög-féle sarokház főtéri erkélyes
termében Egressy Gáborral együtt Görög Károly és neje Ziegler Vilma vendégszerető
házigazdák körében megreggelizvén — innét indult Bem József altábornagy
kíséretében a Fehéregyháza (Segesvár) melletti csatába — hol 1849. július
31-én eltűnt.
Itt még ember volt, innét indult ki a nagy útra, hogy csillag- legyen
ő; fénye örökké ragyogjon!
Emelte a kegyelet 1884”
A világirodalom szellemóriásának egykori szállásán éppen három év múlva,
1852. júl. 31-én I. Ferenc József is legelső erdélyi
körútján itt töltött egy éjszakát. A vele érkezett Albrecht főherceg Magyarország
akkori katonai és polgári főkormányzója s a kíséretéhez tartozó udvari
méltóságok, valamint a meghívott néhány főbb katonai személyiség és polgári
hivatalfőnök jelenlétében ebben az épületben, délután 6 órakor tartották
meg az udvari ebédet is.
Érdekes megemlíteni, hogy Lázár János e város főbírája (polgármestere)
ezen az udvari ebéden, az osztrák abszolutizmus szomorú korszakát igen
jellemző módon, többek között, szó szerint ezt mondta:
"Felségededet, mint a szélesen kiterjedő Osztrák birodalom szabadítóját
és újjáteremtőjét üdvözöljük, kinek azon atyai gondoskodásáért, mely szerint
elszédített nemzetünket és városunkat a tátongó örvény mélységéből ki
ragadni méltóztatott, örökös hálával és a legmélyebb jobbágyi hódolattal
tartozunk."
Így szólt a császárhoz "csikvásárcsi id. Lázár János e sz. kir.
város több ízben kiérdemült főbírája, nyug. járásfőnök (Bezirker), királyi
tanácsos, Ferencz József arany érdemkereszt birtokosa" stb.
aki aztán 1863. novembcr "6-án reggeli 3 órakor, élete 72-ik
évében ez árnyék világból ama jobb hazába átszólíttaték" és
a helyi minoriták sírboltjában nyert utolsó pihenőt... (Egykori gyászjelentése
szerint). A Szentgyörgy és Kossuth Lajos utca szögletén a Marmorosch féle
bank helyi fiókjának székháza e város legrégibb magánépülete. Köpeczi
Nagy Tamás, Izabella királynő idejében az erdélyi kincstári jövedelmek
bérlője, 1554-ben építtette. Számos átalakításon ment át, mig mai formáját
kapta. Több tulajdonosa is volt a Köpeczieken kívül: a Nagy Szabó, Borbély
másként Galambos, Kovács, Lugosi, Görög, Kelemen és a váradi Török család
tagjai, továbbá a város és egykor a jezsuita páterek is bírták részben
ezt a házat.
Még a múlt század első felében is ez volt Marosvásárhely legszebb és legnagyobb
háza a magánépületek között s ezért többször szolgált régebben az erdélyi
fejedelmek szállásául.
Oly sok történeti adatot fűzhetnénk e ház múltjához, hogy azok felsorolásával
több évszázad idetapadó emléke újulna fel. Ezúttal csak a legfontosabbakat
említjük.
I. Rákóczy György erdélyi fejedelem Gyulafehérváron,
1631. június 14-én e szegletházról az akkori tulajdonosnak a "Marosvásárhelyi
vitézlő Szabó István" részére kiváltságlevelet adott. Rákóczy
privilégiuma felemlíti, hogy ez a ház még fejedelmi elődeinek is "determinált
szállása lévén", ezután "hozzá kedve ellen szállani
semmiképpen ne merészeljen akárki is, mert, ha kik ez ellen"
cselekednének, azok "semmiképpen büntetsüket el nem kerülik".
Ez a kiváltság tulajdonképpen csak megerősítése volt a régi jogoknak,
mert e pátensben a fejedelem elismeri még azt, hogy e házat az "előbbi
immunitásában" megtartandónak rendelte. Az eredeti oklevél (Városi
levéltár: 183-1631. sz. a,) külsejére egykorúlag ezt jegyezték fel :
"Szabó István piaczi Szentkirály-utcabeli szegellett házárul
való levél az hatalmaskodó szállók ellen. Eximáltatván (mentesítvén) és
fejedelmeknek bizonyos szállása lévén, arrul való levél."
E házban fogatta el 1633. április 4-én ugyanez a Rákóczy a pártütő Zólyomi
Dávidot és záratta Kővárba, ahol 1649. aug. 1-én fogságban végezte
be életét.
|
VII.
rész
A város legrégebbi házának és fejedelmi szállásának utolsó nagy lakója
II. Rákóczi Ferencz volt két hétig. Április 5-én (és nem márc. 28-án,
ahogy sokan írják!) tartott fejedelem beiktatását a város határában s
valószínűleg a Szt. János kápolna helyén
A beiktatási ünnepség után a plébánia helyén volt jezsuita kápolnában
hallgatta végig a Te Deumot s innen gyalog ment át az említett Szabó-féle
szegletházba. Itt először az erdélyi rendek üdvözölték. Majd sorban a
katolikus, református, evangélikus és unitárius papok szónokai járultak
eléje. Nyilvános kihallgatáson fogadta Des Alleurs marquist is, aki trónfoglalása
alkalmával XIV. Lajos francia király üdvözlő levelét nyújtotta át. A magyarországi
szövetséges rendek szintén küldöttség útján kívántak szerencsét. Az egész
napi ünneplésben kifáradt fejedelem estebédjét egymagában költötte el.
A fejedelem ápr. 7-én két különböző "palotában" vendégelte meg"
az urakat. A piacon a nép számára ökröket sütöttek. Ott helyben Ozoróczy
György főudvarmester rendeletére a vár mellett felállított hordókból csatornákon
vezették le a bort a piac közepén álló kádakba, melyekből kupákkal, kannával
és süvegekkel itatnak az azóta olyan nagy áldomást nem látott székelyek.
Másnap, ápr. 8-án tartották az országgyűlést a várbeli templomban.
A fejedelem végül április 21-én, miután a 26 törvénycikket szentesítette,
elhagyta városunkat és Radnótra ment ősei kastélyába.
Rákóczi Ferenc, amíg itt tartózkodott, több fontos intézkedése közben
innen tűzte ki a híres ónódí országgyűlés egybehívását is. Április 6-tól
17-ig majdnem naponta összeköttetésben állott Károlyi Sándorral, amint
innen keltezett leveleiből ismerjük.
Az utolsó erdélyi fejedelem egykori szállása nemsokára merőben új vendégekkel
népesült be. Steinville István tábornok 1716 március 26-án az 1672-ben
Sárospatakról Gyulafehérvárra menekült református tanuló ifjúságot, a
vár építésének ürügye alatt, kiűzte.
A tanulók énekelve, zászlók alatt indultak el a közeli Krakkóba (vagy
amint akkor nevezték Krakkóba), ahová az iskola bútorait is magukkal vitték.
Innen egy része a tanulóknak Sárospatakra, a másik részük, mintegy harmincan
tanáraikkal a Teleki László gróf és Székely Ádám gróf udvaraiba mentek
és Szászvárosra kértek letelepedési engedélyt, de eredménytelenül Steinville
tábornok "javallásából" elhatározták, hogy a székely fővárosban
keresnek menedéket. November 27-én el is indultak és december 2-án érkeztek
ide. Itt a városi tanács pártfogásából az 50 főnyire szaporodott ifjúság
különböző szállásokra került. Így töltötték az egész 1717. évet s ezalatt
a Borbély György házát: a Rákóczyak egykori szállását használták tanteremül.
Idővel a ref. egyházi főtanács (a Supremum Consistorium) közbenjárására
III. Károly király rendeletéből, némely intoleráns helyi polgár akarata
ellenére is a kisebb-fokú itteni iskolával (az úgynevezett particulával)
1718. április 30-án, egy szombati napon egyesítették, s abba ünnepélyesen
beiktatták őket. Toldalagi János iskolai gondnok jelenlétében az iskola
udvarán a királyi rendeletet kihirdették. A tanulók száma már akkor 110-re
szaporodott és a megfelelő helyiségekről aránylag elég gyorsan gondoskodott
az áldozatkészség, mert 1718 szeptemberében az új épületbe költözhettek.
A 18. század közepén már több tulajdonos bírja örökség vagy vétel útján
az egykori Köpeczi- féle sarokházat. Megállapíthatólag Teleki László gróf
apránkint megvásárolta az egyes tulajdonrészeket s a város közönségétől
is megszerzi az öthatod részt 1756. november 9-én. Teleki grófnak első
intézkedése az volt, hogy az akkor már kétszáz évesnél régibb házat újjáépíttette.
Az átalakítással sok vesződése volt, mert 1763. június 11-én hosszabb
levelében a városi tanácsnak felpanaszolja, hogy az építésben neki "ízetlenlenkedni
ne kívánjanak", hanem "vegyék szívekre" a
házzal nem kárt, hasznot okoz, mert azzal a város épül. Az utcák nem szorulnak,
hanem a "bolthajtás alatt a vásároknak sokadalmaknak az alkalmatlan
időben könnyebbségre szolgál". A ház "elében kivántató
kőtábláknak helyecskéket" a tanács nem engedett, holott - úgymond
- "Marosvásárhelyt sok civilis ház vagyon olyan, melynek tornácai,
grádicsai, karfái a közönséges utcára vannak kitéve, tehát ami szabad
egyeseknek, szabad kell legyen másnak is." Ennélfogva "azon
kőlábak nélkül építeni lehetetlen lévén s így nem lép vissza ebbeli kívánságától."
|
VIII.
rész
Teleki László gróf ezt a sarokházat valószínűleg mégis csak a saját
tervei szerint alakíttatta át, mert "piaci háza előtt lévő közhelyre
a boltozat fundamentumainak kitétele" ellen a tanácsülés halasztalanul
törekedett. Bajthay Antal kath. püspök, akkori főkormányszéki elnök,
1763. aug. 16-án kelt leiratával s ezt megelőzőleg júl. 19-én a Főkormányszék
leintette a városi magistratust s igy az építésnek további akadálya
már nem volt.
Végül is azt állapíthatjuk meg, hogy Teleki László gróf oszlopos, nyitott
árucsarnokfélét, vagyis az akkori elnevezés szerinti lábas-házat építtette
meg. Újabban aztán ezeket a nyitott földszinti frontrészeket befalazták,
mert a Tóth István 1819 - 21. évi rajzain ez a ház, bolthelyiségek kivételével,
a mai alakjában látható.
Az 1832. december 9-én alapított helyi Kaszinó sokáig e ház emeletén
nyert elhelyezést. A szerződést 1845. aug. 24-én kötötték meg, egyelőre
3 évre. Az évi bérösszeg 240 ezüst forint volt, vagyis a szerződés szerint:
három ezüst huszast számítva egy forintra.
Itt érte meg a Kaszínó a 48-as nagy időket. Ebből a mozgalmas korszakból
ide iktatunk egy érdekes, ma már történelmi becsü kis levelet, amelyet
e sorok írója mentett meg a pusztulástól. Tompa Ádámhoz, a "Marosvásárhelyi
nemes Casino egyik igazgatójához" szólt:
"Édes Tompa Úr Gróf Teleki Sándor ezredes úr kívánja a Casino
magyarországi földabroszát használás végett általadatni: -írást adván
róla, hogy visszaadja - kérem ezért a legényemnek elvitel végett általadni.
M.-Vásárhely, 1849. július 22."
Toldalagi Ferenc, az aláíró gróf volt ez időben Maros szék főkirály-bírája
és a Kaszinó elnöke is.A közel százéves magyar Kaszinó múltjából kiragadott
kis epizódszerű emléknek az ad fontosságot, hogy a levélben említett
térképet Teleki Sándor gróf, Bem honvéd altábornagy főhadsegéde valószínűleg
a segesvár-fehéregyházi ütközetben is használhatta, ahol Petőfi örökre
eltűnt. Valószínűsíti e körülményt az, hogy Teleki Sándor a "földabroszt"
a jelzett ütközet előtt csak egy héttel kérte el a Kaszinó elnökétől.
A főtéri Teleki-házat főuri tulajdonosai mindig egyenes ágon örökölték
öt nemzedéken át. Mintegy 162 évig volt kezükben. Végül is gazdát cserélt.
Csiszár Lajos építőmester vásárolta meg dr. Teleki Domokos gróftól 1918.
október 5-én. Csiszár pedig 1920 szeptember 8-án eladta a jelnlegi tulajdonosnak,
a Marmorosch Blank és Társa bukaresti bank-háznak. A banknak módjában
állana, hogy a régen elkészült latin feIírattal valamelyes formában
megörökítse székházának falán II. Rákóczi Ferenc ottani szállásának
emlékét.
|
IX.
BEFEJEZŐ RÉSZ
Több átalakításon ment az óta a Szentgyörgy utca 52 sz. nagy földszintes,
kettősszárnyú épület, amelyben jelenleg a Bethlen Kata ref. leányinternátus
van, szintén egyike a régi házaknak. Amikor II. József császár 1773.
július 11-én birodalmi körútja alkalmával Maros-Vásárhelyre ís ellátogatott,
ebben a házban szállásolták el. Akkori tulajdonosa Makariás Valles György
császári élelmezési tiszt volt. Még ezen időből származik a Makariás-féle
ház mostanság is használt régi elnevezése.
Az épület valószínűleg a Mária Terézia uralkodásának első évtizedében
(1750. körül) már tető alá került.
A "kalapos király" egykori látogatását a városi tanács jegyzőkönyvi
és városgazdai számadásain kívül több helyen megörökítették.
Egykorúlag Petri György városi polgár krónikájában a "nagy eseményről"
következőleg emlékezik meg:
"1773-ik esztendőben, ide Maros-VásárheIyre érkezék József római
császár, a várból kijővén, elkísérem a Makarias-házhoz; egy éttzaka
ott hála s avval elmén Régembe, a körülvidék véghetetlen instantiát
ada be a tsászárnak."
Ezt a feljegyzést kiegészíti az esemény egyik fontosabb szereplőjének
fiától származó bővebb leírás, amely a császári látogatás történetét
64 évvel később mondja el.
Borosnyai Lukács János, helyi ref. koll. tanár (+ 1848 okt. 15.) "Régi
és új Vásárhely" című (ma már igen ritka) verses krónikája az ide
vonatkozó megjegyzéssel (1837-ben) így írja le atyjának egykori szerepét:
"1773-ban, amikor is a piatzon nem találtatott oly alkalmatos
ház, mint a mely egy akkori Makariás nevezetű profiánt tiszttől építtetett,
a Szent- György utcának, akkor úgy szólva a végin és most is Makariás
Háznak hivattatik, innen vezettetett karjánál fogva fel ö Császári Felsége
az úgynevezett palaközön (Palás-köz) a Várba és Várbeli templomban az
akkori református pap Borosnyai L. Simeon úr által, mert más németül
akkor a városiak közül más nem is tudott volna Ő Felségével beszélni."
Jellemző tehát az akkori viszonyokra, hogy a város járhatatlan utcái
miatt a császári nagy vendéget a meredek Palásközön kellett a várba
felkísérni, hogy a katonaság fölötti szemléjét megtarthassa.
Így aztán könnyen elhihetjük, amit Borosnyai verses krónikásunk megénekelt:
„S hogy Ő Felségével a sáros
fertőket
Kerüljék, mászkálták az oldalt s tetőket,
Nem, mert kővel rakott piacunk még nem volt,
S ha sétálni indult papucsba belé holt“.
A Makariás-féle házat a sokáig perlő utódoktól Teleki József gróf (+1817.)
és neje 1813 febr. 28-án 16.800 váltóforinton vásárolták meg. Ma a helyi
református egyházközség tulajdona. Benne őrzik az egyház igen értékes
levéltárát, ahol a Basa koráig felmenő okiratok között sok várostörténeti
emlék maradt napjainkra.
Vége.
Minden
jog fenntartva©dr. Flórián Csaba 2008
Ez
az oldal a VIRTUÁLIS MAROSVÁSÁRHELY része
VISSZA A FŐOLDALRA
|