Római katolikus kerített templom. A román kori elődjét a XV.sz-ban tovább bővítették. Belsejét ma is a XIV.század eleji freskók díszítik. Mennyezetét 1628-ban reneszánsz kazettákkal fedték be. Ugyancsak XV.sz-i a védőfallal és a fatornáccal magasított harangtornya. Az Ojtozi-szoros felé vezető főúttól távolabb, a Gelence patak szűk völgyében létesült Gelence település. A hegyoldalban terjedelmes bástyás kastély romjai álltak (Basa majd a Cserei család tulajdona volt). Népessége 1567 körül 61 portából állt, szabad székelyek és jobbágyok voltak. A középkori templom ma is épségben áll. A várfallal körülvett kisméretű, hajó-szentély teremtemplom a kora gótikus erdélyi műemlékek jelentős képviselője. Román kori épületének maradványa a 13,5 m hosszú és 8,20 m széles templomhajó, valamint szentélyének félköríves záródása az 1932. évi restaurálás során került felszínre. Számos kőfaragvány is található itt: a hajó déli és nyugati bejáratainál álló kőből faragott, leszelt lóhereíves gótikus ajtókeretek. Gótikus ablakai ma már csak a szentélyben állnak, melyeknek osztósudárral felezett részeinek csúcsíveit halhólyag és kör alakú rozetták töltik ki. A boltozat boltcikkelyekre osztott, melyeknek kettősen hornyolt bordáit a falba beépített gyámkövek gyűjtik össze. Ezen gyámkövek faragványai emberfő és geometrikus formák, szintén a XV. sz. végére utalnak. Reneszánsz indás levélsorral keretezték a leszelt lóhereíves gótikus sekrestyeajtó nyílásának oldalrészét, valószínűen a XVI-XVII. században. Egy 1932-es feltárás során egy freskórész vakolatdarabján róvásírást találtak, melyen jobbról balra "Pál...pap" olvasható, ez is bizonyítja, hogy igen gyakran használtak róvásírást de nagyon kevés maradt ezekből ránk. A templom külön értéke a belső falfelületeit díszítő freskósorozat, melyek a hajó mindhárom: északi, déli és nyugati oldalán sávokban sorakoznak. (Huszka József fedezte fel őket 1882-ben). Keltezésük ideje 1330-1430 körüli időre utalnak. Az írni-olvasni nem tudó nép számára ezáltal vált érthetővé Krisztus élete és szenvedései, valamint a szentek és királyok hőstettei. Székelyföldön a Szent László legenda volt a legkedveltebb, hiszen harcaikban a székelyek mindig Szt.Lászlót hívták segítségül. (Kálti Márk krónikája). A legenda legteljesebb, legrégibb és legértékesebb ábrázolását éppen a Gelencei templom freskói őrzik. Az északi falon nyugatról keletre a jelenetek így követik egymást:

1. Szent László fogadalma,
2. Indulás a harcba. E két képpel indul a cselekmény, Huszka szerint a király megáldozását és fogadalomtételét, valamint a váradi püspök áldásával útnak induló magyar sereget ábrázolja. Ezek a jelenetek más Szt.László legenda freskóin sehol sincsenek jelen.
3. Az ütközet,
4. A kun üldözése,
5. A párviadal,
6. A kun lefejezése.

Gazdag színskálája: a szürke, sárga, barna, fehér és barnáspiros valamint a fekete kontúrvonalak, a mandulaszerű nyílt szempárok azonosak az olasz festőmühelyek technikájával. A freskók keltezési idejét leginkább a XIV sz. elejére tehetjük. A Szt. László freskósora alatti falmezőt más, a Passio jeleneteit ábrázoló képsorral díszítették (Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Kálvária). Igen rossz állapotban van viszont a nyugati fal freskósorozata, ahol a Szt. Jakab és Kálmán legenda töredékei láthatók, eredetileg: a lakoma, az akasztott fiú, a nőalak, Kálmán a ravatalon, S. Jacob Oloman felíratokkal. E jelenetekből csupán néhány alak, fej, egy kakas figurája és kisebb töredékek maradtak meg - technikáját illetően rajzszerűségével tűnik ki. A déli bejárat ajtaja felett az Utolsó ítélet töredéke, keleti irányban a Paradicsom és a Feltámadás töredékei láthatók. A déli fal képsora Alexandriai Szt.Katalin legendáját örökíti meg:

1. Szt. Katalinnak a kis Jézus gyűrűt nyújt,
2. Szt. Katalin vitája Maxentinus császárral,
3. Szt. Katalin a börtönben,
4. Szt. Katalin kerékbetörése,
5. Szt. Katalin mennzbemenetele.

E falképsor is a XV.sz-ban készült. A külső falfelületeket is díszítették freskókkal, ma már csak a déli oldalon, és a bejárati kapu timpanonjában maradtak fenn nyomai. A hajó gótikus gerendás mennyezetét deszkával fedték be és 12 sorban 103 kazettára osztották fel. Nagyságuk: 85x77 cm. Alapfestésük fehér, fekete kerettel. Rozettákkal és egyházi vonatkozású ábrákkal díszíttették. A rozetták (zöld koszorúban kéknefelejcs középpel, ötágú csillagszerű változatban) készültek, színezéseikben a piros, zöld, fekete-fehér az uralkodó szín. Gyakori kiegészítő dísz a bogyós motivum és bár a mester neve ismeretlen, mégis úgy gondolják, hogy a közeli Brassó egyik szász mestere készíthette. A kazetták között több címer is látható: a brassai Hyrscher család, a székely címer (Naparc és telihold), valamint a donátorok Csoma, Tholdalaghi családoké. A mennyezet kazettás díszítése a felírat szerint 1628-ban készült. 1766-ban az É-i és Ny-i falszakaszra karzatot emeltek, mely nagy kárt tett a falfestményekben. A karzat 20 tábláján élénk színekkel festett, a képmezőt kitöltő, nagy alakok láthatók, egy-egy szentet, a donátorok neveit felsoroló felíratokkal. (Szt. Miklós, Szt. György lovag, Szt. Anna, Dávid király, Cecilia, Szt. Klára, Szt. János, Szt. Antal, Szt. Erzsébet, Szt. Ferenc, feszület, angyalok). Két táblán a zene patrónusai láthatók. A táblaképek keletkezési időpontja a XVII. sz. második felére tehető, készítőjük ismeretlen, valószínűen helyi mesterek mukája. A XVII.sz-ban szabálytalan kör alakú várfallal vették körül a középkori templomot többszintesen. Az első szinti részt 1967 előtt fából épített egyszerű toronyrésszel bővítették, majd ezt is lecserélve, helyére törpébb, nyitott galériájú faépítményt emeltek.